Vöröstó.. Már a település (község) neve is tetszetős. 

Őszi balatoni kirándulásom második napján borongós volt az idő, amikor megálltam Vöröstó községnél és néztem meg a kálváriát a kis kápolnával:

A község temploma mellett tájékoztató tábla áll, feltüntetve rajta a település fontosabb tudnivalóival.

A rövid leírásból többek között kiderül, hogy Vöröstó a Nagyvázsonyi  (Kinizsi) várhoz legközelebb épült település, neve a talaj, vagy a víz színéből eredhet. A település lakóit a mohácsi vész után elhajtották, megölték, vagy elüldözték, akiknek sikerült elmenekülni, főleg a Nagyvázsonyi várban talált menedékre.

"A Zichy család 1722-ben németeket, a Honbachból származó Höckl Ádámot és társait telepítette Vöröstóra." (6)

1780 után egyre több német család költözött a településre, a hétköznap nyelv a német (sváb) volt. Rómer Flóris 1860-ban már a környék leggazdagabb falujaként jellemezte.

(Érdekesség, hogy leírások szerint előzőleg 1714-ben a faluba szlovák családok lettek betelepítve, akik azonban egy éven belül megszöktek innen.) 

 A tájékoztató tábla a településről, ami a központban a nagytemplom mellett található:

A Balaton-felvidéki kálváriákról:

"...a 19. század Bakony és Balaton-felvidék kálváriaépítésének jellemzőiként azt láthatjuk, hogy ekkor épül a ma is ismert építmények többsége. Nagy számban emelnek német telepesfaluban kálváriát, többségében a hívek adományaiból finanszírozva az építkezést.

Formájukat tekintve a század első felében 3 keresztet állítanak, rajtuk bádogcorpusszal, ill. alakokkal. Gyakran veszik körül kőkerítéssel.

Ahol stációkat is építenek, ott az 1860-as évekig az 5, 6, 7 stációs forma az uralkodó. Az 1870-es évektől válik azután általánossá a 14 stációs, kápolnával lezárt kálváriák építésének a gyakorlata." (2)

A kápolna a 14 stációval, Vöröstó község a templomával, messzebb a távolban pedig Nagyvázsony:

"A 14 stációs forma: az 1870-es évektől vált általánossá. A stációk az út mentén egy vagy két sorban, vagy a templomot körülvevő kerítés mentén (Nagytevel, Ugod) helyezkednek el. A stációépítmények téglából rakottak, rajtuk a képek a 19. sz. elején még bádogra, majd az 1860-as évektől fára festettek. Az 1880-as évektől terjed el a festett gipszdomborművek divatja. (Valószínűleg német hatásra. Források szólnak arról, hogy osztrák, ill. német területről rendelik meg a stációk domborműveit: Olaszfaluban Bécsből, Kislődön Münchenből.)" (2)

A vöröstói kálvária a falun kívüli dombon lévő kálváriák közé tartozik:

A régi időkben esőért is jártak ide fohászkodni::

"Vöröstó német lakossága Mária hónapjában, májusban, hetente meghatározott napokon, a plébános vezetésével, a Mindenszentek litániáját mondva vonult a keresztekhez és a Kálváriára, esőért fohászkodva. Magyarpolányban nagy szárazság idején a plébános vezetésével a falu egyik keresztjéhez ment a nép, ahol térden állva esőért könyörögtek.

Más falvakban az emberek ugyancsak közösen könyörögtek esőért a falubeli kereszteknél." (3)

Régi májusi vasárnapok a kálváriánál:

"Vöröstón az 1950-es évekig májusban minden vasárnap reggel 7 órakor a plébános vezetésével a hívek felmentek a Kálváriára, ahol a Lourdes-i litániát énekelték, jó időért, esőért és a termésért könyörögtek.

Ezeken az alkalmakon életkortól függetlenül mindenki részt vett. Ilyenkor nem szoktak megállni az egyes stációknál, hanem egyenesen felmentek a Kálváriadomb tetejére, ahol a pap megtartotta a litániát, amelynek végeztével imádkozva, énekelve lementek és 10 órakor már a templomban voltak a misén. Délután 2 órakor volt ismét litánia, ahova legtöbben ugyancsak elmentek.

Mária külön májusi ünneplése mintegy 250 esztendős múlttal rendelkezik, s a hónap utolsó napja Mária királynéi mivolta előtt tisztelgő nap 1954 óta."

A Jézus-keresés - Húsvét vasárnap:

"A nap kora reggelén a Biblia-beli szent asszonyok példáját követve az 1900-as évek elejéről még általános szokásként ismert a „Jézus-keresés" vagy Krisztus sírjának felkeresése, amelynek során asszonyok kis csoportokban, némán, felmentek a Kálváriára vagy a temetői feszülethez (pl. a Káli-medencében nagyszombaton!), ott imádkoztak és ugyanilyen némán hazatértek. A szokást legtovább térségünkben a német falvakban őrizték meg, így pl. Vöröstón, Barnagon, Veszprémfajszon, Magyarpolányban még az 1940-es évek végén is rendszeresen felkeresték Húsvét vasárnap hajnalán a Kálváriát"  (5)

Vöröstó település Magyarország első katonai felmérésének térképén (1782-1785) - a településtől keletre a térkép már több keresztet jelöl a dombon, a régi leírások szerint öt fakereszt állt már ekkor ezen a helyen:

"Tomka Géza vöröstói plébános 1900-ban kelt jelentéséből tudunk arról, hogy a nagyheti szokások közül Vöröstón nagyszombat délelőtt tartottak szertartást a kálvárián." (6)

"A kálváriakápolna kupoláját eredetileg fazsindely fedte, amit 1925-ben eternit palára cseréltek. A kápolna kupoláját külföldről hozott négy ion oszlop tartja." (6)

Manapság így fest a kápolna teteje, amit egykor fazsindely fedett:

"A kápolnától balra Krisztus keresztje, 4,7 méter magas faragott homokkő. Talapzatán Krisztus kínszenvedésének eszközei." (6)

A kápolnától jobbra Piéta szobor található:

A kápolna ajtaja:

A stációk közül:

Vöröstón, fejfájás ellen:

"Vöröstón, ha valakinek fájt a feje, akkor szenteltvízbe 3 db parazsat tettek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, amelyek, ha lesüllyedtek, rontásra gyanakodtak. Ilyenkor a Szentháromság nevében megmosták a homlokát. Hittek abban, hogy az elűzi a gonoszt, a betegséget okozó ártó erőket." (5)

A kápolna és a stációk felülnézetből:

Karácsonyi  ünnepkör, advent:

"Advent négy hete böjti idő volt, amikor többnyire hústalan, böjtös ételeket ettek, a buzgóbbak szerdán és pénteken szigorú böjtöt tartottak és általában kerülték a zsírral készült ételeket is.

Vöröstón volt olyan család, akik advent 4 hetében minden este a nyitott kályhaajtó elé ültek és végig imádkoztak közösen a rózsafüzért.

Ugyanakkor ez az időszak, tekintettel arra, hogy a téli napforduló közelében van, a legrövidebb nappalokkal és a leghosszabb éjszakákkal rendelkező, ami a néphit szerint legalkalmasabb volt a varázslásra, mivel ekkor tulajdonítottak legnagyobb erőt a gonosznak. Ennek megakadályozására mágikus cselekvések sorát végezték, összekapcsolva a szenteknek ez időre eső névünnepével, hogy segítségüket és közbenjárásukat kérve, távol tarthassák a gonosz erőket." (5)

Már az első katonai felmérés térképe is jelöl feszületet ezen a helyen az út mentén, ahol most ez a kőkereszt áll:

"A feszületeknek azonban mágikus erőt is tulajdonítottak:

úgy vélték, hogy szentelményi erejüknél fogva megvédik a határban a termést, a szőlőt, megóvják a közösséget a gonosztól, elhárítják a bajt például a keresztúton vagy a faluvégen. Ahol álltak, védelmi erejű mágikus teret képeztek maguk körül. Felhasználták őket a népi gyógyításban, gonoszűzésben, betegségek távoltartásában egyaránt." (3)

A wachsstock:

Vöröstón ,Wachsstock" volt a gyertyatekercs a neve, amit Gyertyaszentelőkor vagy gyászmisekor a templomban égettek, de súlyos beteg és halott mellett a háznál is..." 

"...Otthon és a templomban - nagybetegnél, haldoklónál, halottnál, gyászmisekor, Halottak napján - egyaránt égették. Amikor a pap súlyos beteghez ment, akkor egy kis asztalt fehér terítővel letakartak, rátettek egy feszületet (Márkon erre a célra gipszből készült, kékre festett, rózsákkal övezett feszületet használtak), kenyeret, kistányérban sót, egy pohárban szentelt vizet, bele 8 szál búzakalászt.

Amíg a pap a beteg mellett volt, addig a szentelt gyertya égett. Amikor elment, elfújták és lefelé szálló füstjéből a beteg halálára, a felfelé szállóból gyógyulására következtettek.

Halott mellett ilyen gyertyát soha nem égettek, csak egyszerű fehéret vagy olaj mécsest. Gyertyaszentelőkor és Halottak napján viszont ezt a tekercset égették a templomban mise alatt, sőt, ha valaki nem tudott a templomba elmenni, otthon gyújtotta meg." (5)

A kálvária domb a Habsburg Birodalom kataszteri térképén (1858):

Bálok és farsang:

"A legszínesebb és leghosszabb báli vigalmakat a német falvakban rendezték. Általában három napig tartottak ezek a táncos alkalmak. Bándon már Sebestyén napján (január 20.) is tartottak bál (Schützenball), majd a farsangvégit húshagyókor, éjjel 11 óráig.

Vöröstón farsangvasárnap a lányok rendezték a fonóbált, ahová meghívták a legényeket. Éjfélig tartott a mulatság, azután húshagyókedden ugyancsak volt bál, ahol többnyire a pulai zenekar játszott. Éjfélre ezt is befejezték. Ekkor megszólalt a harang és megszakadt a muzsika." (5)

Vöröstó, régebbi falukép (a kép nem tudom mikor készült, nem volt feltüntetve):

- Kép forrása: Sisa Béla: A Balaton-felvidék népi műemlékeinek helyzete -

Legvégül még egy kép:

Bár nem vagyok vallásos, valamiért vonzanak az ilyen és hasonló helyszínek...

Ha valaki arra jár, érdemes a vöröstói kálváriát útba ejteni. Szép a kilátás a dombról és nyugalmat áraszt magából a hely.

Az említetteknél sokkal több népszokás volt Vöröstón, csak néhányat választottam közülük.

Majdnem elfelejtettem.. Még Szent Balázs ünnepe is volt: 

"Szent Balázs ünnepe (február 3.)

Balázs-áldás szokása, Szent Balázs püspök közbenjárását kérték a torokgyík ellen, külön érdekesség, hogy még a legkisebb babákat is vitték ilyenkor a templomba." (6)

(A közeli, veszprémfajszi kálváriáról ebben a posztban lehet olvasni: Veszprémfajsz,templomrom és kálvária )

// Illetve később valamikor még jövök, de akkor már a Vörös tó-val. //

2021. október 13.

B.

Források:

(1) Körmendy József: Római katolikus plébániaépületek a Balaton-felvidéken a canonica visitatiók alapján

(2) Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

(3) S. Lackovits Emőke: Az útszéli keresztek és szobrok egyháztörténeti jelentősége: a vallásos világnézet hordozói

(4) S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000) A Mária-ünnepek

(5) S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)A karácsonyi ünnepkör

(6) schvaben.hu

Térképek: mapire.eu