Gubás - a régi vasúti megállónál
Ki gondolná, hogy akár egy egyszerű útkereszteződésnél is milyen múltbéli titkok lehetnek.
Az információk összes részletét nem kibontva: Gubás és miegymás (Törtel és Kőröstetétlen határán)
A gubási buszmegállóhely:
...Valahol a határban, ahol most csak egy poros útkereszteződés terül el a némaságba süppedt mezők között, régente más idők szelleme lebegett. Ma már csak a szél susog a kiégett fűben, de a hely, az elkopott régi domb, mintha még mindig őrizné titkait.
A kereszteződés ma már szinte jelentéktelennek tűnő, betonút és földutak találkozása a határban, ahol a gyér forgalmat csak néha töri meg egy-egy elhaladó autó, vadászok lövésének zaja, traktorszó vagy távoli kutyaugatás. De akik régebben éltek ezen a vidéken, tudják: nem mindig volt ilyen csendes ez a hely.
Az öregek szóbeszéde szerint valaha betyárok tanyáztak a közeli lankás emelkedőn. Az elkopott földhát, amely mostanra szinte felismerhetetlenül beleolvad a tájba - a szájhagyomány szerint ide húzódtak vissza a törvény elől a szabad élet vándorai.
Más elbeszélések viszont még mélyebbre nyúlnak az időben: azt mesélik, az Árpád-kor idején templom állhatott e helyen, amely kövei alatt régi sírok sorakoztak. A szentély romja mostanra már a földbe porladt, az ősi síroknak sem maradtak látható nyomai.
Ami biztos - a közelben a Farkas csárda állt, amely csárdát régi, megfakult térképek még jelölnek az elágazásnál, de a kocsma neve és múltja már a ködbe veszett. A fogadó réges-rég eltűnt, mintha soha nem is létezett volna...
Később, a rövid életű kisvasút idején, a kereszteződés szegletében megállóhely létesült, ahol utasok szálltak le és fel a vidéket szelő, szuszogó vonatra. Ma már ennek sincs nyoma, a sínek elrozsdásodtak, azokat felszedték. A talpfák elkorhadtak, a vonal maga is eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
És a domb? Az mintha megmaradt volna árnyéknak, egy homályos emléknek a táj szívében. Senki sem tudja pontosan, hol is lehetett, de egy-egy szabálytalan emelkedés, vagy régi kő és cserépdarab arra utal, hogy itt kellett lennie valahol.
Valami, aminek története még nem teljesen veszett el, csak megfejtésre vár.
Talán egy templom rejtett alapfalai szunnyadnak a föld alatt, talán betyárok kincse rozsdásodik valahol a földben - vagy az elveszett domb titkát örökre magába zárta a múlt...
A szóban forgó útkereszteződés:
Leírás Gubás vonatkozásában - a szájhagyomány betyárok tanyáját, a múltbéli jegyzet halmot, sírokat és Árpád-kori templomhelyet említ ezen a helyen:
- Hídvégi
Gubás napjainkra letűnt vasúti megállóhelyénél:
Az itt elhaladó betonút mentén valaha kisvasút közlekedett, a kereszteződésnél pedig Gubás vasúti megállója volt.
Ma már a kisvasút nem létezik, a síneket is felszedték – ellenben a megállót régi térképen meg lehet megtalálni:
A valamikori vasúti megálló a képen látható útkereszteződés jobb felső szegletében volt, az út mentén pedig sínek futottak végig:
A leírás szerint a szájhagyomány - jóval még az állomás előtti időkben - ezt a helyet betyárok egykori tanyájaként tartotta számon.
Régi térkép az elágazás közelében a Farkas csárdát jelöli, amely vendéglőről mostanra már mit sem lehet tudni, de minden bizonnyal ebbe a csárdába térhettek be némelykor az említett betyárok is.
1841. évi térképen Kőröstetétlen hajdani Farkas csárdája:
A csárda épületeit már 1800. évi térkép is jelölte - ez a térkép közvetlenül a határvonalon egy dombot is feltüntet:
A fogadó történetét nehéz lenne visszafejteni, mivel arról elérhető leírást nem sikerült találnom.
A szájhagyomány ezen a helyen (Gubás) betyárok tanyájáról tesz említést, régi térképeken pedig csárdát találunk ezen a ponton, ennek alapján vélhetően a környék betyárvilága is otthonosan mozoghatott az egykori ivó homályos helységeiben.
A Farkas csárda 1800 és 1841 közötti és körüli években működhetett, későbbi elérhető térképeken a kocsma már nem szerepel.
A 3. katonai felmérés térképén a közelben Farkas Elek tanya van feltüntetve, ellenben ez a térkép a Farkas csárdát már nem jelöli.
A hajdani fogadó vélhetően a Farkas családhoz lehetett köthető, amely család leszármazása hiteles oklevelek alapján az Árpádok koráig visszavezethető.
Az első katonai felmérés térképén (1782-1785) ide feltüntetett csárda is vélhetően a későbbi Farkas csárdával lehet azonos, amit a térkép w.h. jelöléssel, helyileg kissé elcsúszva tüntet fel.
Az útkereszteződés távlati képen - az egykori Farkas csárda pontos helye a régi térképek elemzésével utólag is meghatározható, amennyiben valakit jobban érdekel:
A régi leírás az elágazásnál kopott halomról, Árpád-kori templom köveiről és temető maradványairól tesz megjegyzést.
A részben már növénnyel borított szántóföldre besétálva rögtön darázskőre (a környékbeli Árpád-kori templomok egyik építőeleme) és tenyérnyi szürke edénytöredékre (edénytalp?) lehetett bukkanni:
Továbbá az itt elhaladó dűlőút a két települést elválasztó határvonal is egyben.
Határvonal, domb (halom, határjel?), darázskő, szürke edénytöredék. Érdekes egybeesések. Igazat szólna a fennmaradt leírás..?
1880. évi térképen a településhatároknál lévő útelágazás, amely térképről szintén több következtetés is levonható:
Az egykor itt található, mostanra már elkopott domb titka tehát máig megfejtetlen.
Talán tényleg állt itt egy kicsiny templom, amely a tatárjárás, vagy későbbi háborús pusztítások során romba dőlt, majd maradványait a föld nyelte el.
Az is lehetséges, hogy a betyárok később ugyanezen helyen húzták meg magukat, ahol valaha papok miséztek.
A legenda valódisága egyelőre kétséges, annak hitelessége - vagy cáfolata - kutatásra és megerősítésre vár.
De ami biztosra vehető: a Farkas csárda, a térképeken is megjelölt, valóságos hely volt, amelynek története szintén a föld alá süllyedt, de a fogadót és annak épületeit bizonyságul régi, megsárgult térképek még jelölik.
20250507
B.
További képek:
A hajdani vasúti megállóhely felett:
A Pest Megyei Hírlap 1962 évi számából - amikor Gubásnál még vasúti megállóhely volt:
A szóban forgó útkereszteződés és környéke katonai légifotón az 1960-as évekből:
Cseréptöredékek:
