Erdőn, mezőn, rég elfeledett utak mentén járva – akár egy magányos séta, akár egy kirándulás során – akaratlanul is a múltat megidéző nyomokra lehet bukkanni.
Elszórt kövek, benőtt ösvény, rozsdásodó szerszám vagy egy kidőlt, mohalepte határkő, földön heverő cserepek, mind-mind egy letűnt kor tanúi.
A természet csendjében néha élesebben hallatszik az idő hangja, és ilyenkor rádöbbenhetünk, hogy minden tájnak lelke van, minden nyom egy emberi történet lenyomata.
Az elveszett falu: Árnyékvár
Mélyen az erdő ölelésében, ahol a fák koronái elzárják a napfényt, egy elfeledett település nyugszik.
Árnyékvár – így neveztem el ezt a helyet, amely titkok és rejtélyek ködébe veszett az idő sodrásában. Ma már csak a fák gyökerei fonják át a föld mélyén rejtőző emlékeket és moha borítja az egykor itt futó ösvények nyomait.
A legenda szerint Árnyékvár lakói egy éjszaka alatt tűntek el, mintha soha nem is léteztek volna. Talán a föld nyelte el a települést, vagy valami sokkal sötétebb erő söpörte el őket. Az erdőjárók néha még ma is furcsa hangokat hallanak a rengeteg mélyéről – suttogásokat, léptek neszét, mintha a régi lakosok szellemei még mindig itt bolyonganának.
Aki elég bátor, és vállalja az utat a fák sűrűjében, régi mocsarak gödrében és a sűrű növényeken át, talán rábukkan a település utolsó nyomaira: fekete, szürke és vöröses cserepekre, érdekes kövekre, földbe veszett évezredes sírok felszínre került töredezett maradványaira.
Kevesen merészkedtek Árnyékvár mélyére… és akik igen, azok sem mindig tértek vissza.
Árnyékvár helyén különböző népek fordultak meg és telepedtek le a hosszú idők során.
Ezen népek egyikének emléke az a kis csésze – vagy kis edény – ami az erdő rejtekének fái között a felszínről került elő, mintha csak arra várt volna, hogy végre valaki rátaláljon. Egyszerűen csak le kellett érte hajolni.
Az "Árnyékvári kisedény" - kép a rátalálást követően:
A megtaláló elmondta, hogy az edény az aljával felfelé feküdt, félig a nedves földbe süppedve, körülötte pedig további, hasonló színezetű cseréptöredékeket figyelt meg. A feltalálási helyet hozzávetőleg 30 méteres pontossággal lehetett utólag megállapítani.
Cserépdarab a megtalálás helyének közelében:
Ha minden igaz és jó a képek alapján történő azonosítás, akkor hozzávetőleg 3000 éve nem fogta senki a kezébe ezt a kis edényt, ami talán egy ivócsésze lehetett:
A rátaláló után másodízben láthattam, tapinthattam, mely során egy pillanatra visszarepültem abba a korba, amikor ez a tárgy még mindennapos használatban volt, kezek formálták, óvták, vagy éppen eldobták, hogy aztán hosszú időkig a földben pihenjen.
De az is elképzelhető, hogy esetleg egykori urnasíros temetkezés felett lépkedtünk keresztül és annak felszínre került cserépdarabjaiba botlottunk.
Egy hasonlónak tűnő, késő bronzkori lelet Heves megyéből:
- késő bronzkor: Kr.e. 1600 – Kr.e. 900
- kép forrása: egrivar.hu -
A helyszínen - percekkel az előkerülést követően - rögtönzött módon készített kis-videó képeiből:
A helyszín közelében - négy, vagy öt éve - egykori kedvesemmel is kirándultunk, akinek szintén megmutattam a közelben heverő ősi csontokat, szétszórt cserepek és kerámiák darabjait, melyeket azóta már javarészt befedett a gaz és a növényzet.
Az előkerült edényke rendületlenül őrzi tovább Árnyékvár titkát és emlékét, egy elveszett világ visszhangját, Pest megye egyik eldugott szegletében.
250411
B.
További képek:
Érdekes kődarab:
Cserepek közül:
