Helyszín: Nógrádverőce (Verőce), Dunamező, Keresztes-domb, római őrtorony (kikötőerőd) és hídfőállás maradványai
A Verőce közelében a Duna partján található római kori romot már évek óta terveztem megnézni, de addig halogattam, míg időközben felújították. Végül 2023 telén jutottam el odáig, hogy megnézzem a romokat, amely helyet egykor "Régi hídfő" néven is jegyeztek.
1935 - Váci Hírlap:
"...A verőcei erődítés falai között nemcsak a kemény római katonák laktak, hanem germán és hun vitézek, avarok, szlávok, honfoglaló magyarok, mongolok és törökök is.
De sokat is tudnának azok a kövek beszélni, ha megszólalnának!"
A római romok az egykori Keresztes-dombnál - vagyis annak helyén - találhatóak.
Az 1934. év körüli feltárás során - a régi leírások szerint - a romoknál többek között több sír, római pénzek, valamint több mint ezer darab magyar ezüstdénár kerültek elő.
A Keresztes-domb a harmadik katonai felmérés térképén (1869-1887) a Duna mező alatt, közvetlenül a Duna-parton - a dombon kereszt állt és kereszt áll ezen a helyen még ma is:
A római időkben itt funkcionáló kikötőt béke idején leginkább kereskedelmi, háborús időkben katonai kikötőként is használták, ahol a dunai flotilla egységei állomásoztak.
A római őrtorony (kikötőerőd) és hídfőállás maradványai a Duna-parton, távlati képen - a háttérben Verőce (kép: 2023):
Leírások szerint három torony állt a parton:
"...Eredetileg egy középső nagyobb toronyból állott, amelyhez kétoldalról egy-egy összekötőfal beiktatásával egy-egy kisebb torony csatlakozott. Kétoldalt egy-egy fal vonult le a vízbe.
A folyam alacsony vízállása esetén ez zárta el a tornyok és a vízszint; közötti partszakaszt, egyben fokozottan védte a fából készült híd feljáratát, amely a Dunán ívelt keresztül, és a túlsó parton egy másik őrtoronyba torkollott...." (2)
A romokhoz többek között 1935-ben megjelent újságokban találtam leírásokat, amik annyira megtetszettek, hogy azokból részleteket kiemelve és azt napjainkban készült képekkel színezve kerül a helyszínünk a blog részéről legfőképp megközelítésre, egyéb kiegészítésekkel.
Leírás részletek a Váci Hírlap 1935. évi egyik számából:
1935
"...Nógrád-verőce mellett, a Dunaparton, múlt évben egy a maganemében páratlan megnézni való érdekességet tárt fel a Nemzeti Múzeum.
Egy római parti erődítés, u.n. kontraburgus mint hídfő-erődítés került a napvilágra.
Távol még Verőce és a dombok tövében elterülő téglagyár között, egy magános, kb. 3 m. magas domb látszott a Dunaparton. Rajta egy nagy barna fakereszt.
A dunai oldalról nézve a dombot, hatalmas, fehérvakolatos kőfal-darabokat látunk a parton. Mintha titánok dobálták volna szét egy, két méter vastag fallal biró épületet.
A giz-gazzal, bokrokkal benőtt, mély gödrök és árkok a kőfejtők és kincskeresők nyomait árulták el..." (3)
A verőcei római kikötőerőd romjai az 1930-as években - a romokat 1934-ben tárták fel, ezért a kép 1934-et követően készülhetett:
- római romok Nógrádverőcénél - Kinszki Imre fotója az 1930-as évekből -
"...A verőcei erődítés építésének idejét elég pontosan megadják a téglabélyegek és az érmek.
Valentinianus császár uralkodásának idejében, 364-375-ig, Kr. sz. u.
Ekkor épül a legtöbb parti erődítés, bár a határ megerősítése korábban kezdődött.
Szükségessé tették ezt a dunáninneni barbárok, valószínűleg a nép-vándorlás első hullámaival ide telepedett germán-törzsű markománok és quádok betörései a Római birodalomba.
A Kr.sz.e. utolsó századokban és a Kr.sz.u. első században a Duna mindkét oldalán kelta törzsek laktak, kik harciasságuk mellett ügyes iparosok is voltak. Jól értettek a vas, arany és ezüst megmunkálásához, szép zománcozást is tudtak végezni. Földműveléssel és állattenyésztéssel is foglalkoztak. Bányáik a Garam és Ipoly felső vidékein voltak.
E kelta rokonnépek egymással bizonyára összeköttetésben állottak, még a dunántúli keltáknak a rómaiak által való meghódítása után is.
Békés kereskedelem fejlődött ki a Duna két partján lakók között.
Ennek a kereskedelemnek egy része itt bonyolítódott le a verőcei átkelési helyen. ...." (Váci Hírlap 1935)
A régi római hídfő és őrtorony romjai előtt hajó úszik el - ezen a helyen a római időkben a vízen kereskedelmi evezős, vagy vitorlás hajók közlekedtek és a partot talán még őrnaszádok is védték:
"...Valentinianus alatt tetőpontra emelkedett már a barbár nyomás.
Ekkor épül a legtöbb burgus s alakulnak át a korábban épültek.
A Dunát jobban kellett őrizni. Ekkor épül a verőcei erődítés középső része: az átkelések ellenőrzésére, a parti biztonság és kereskedelem biztosítására.
Összefüggésben volt mind ez e vidék sűrű lakosságával, még talán a Vác határában, a felső dunaparti dombok egyikén lévő népvándorláskori földvárral is.
Betörések csak nem szűntek meg Valentinianus alatt sem. Ezek megtorlására határozza el magát Valentianus: hadat indít a quádok ellen. Mozgósítja az aquincumi seregeket s talán a mai Öszőny helyén állott brigetium- belieket is.
Erre a hadjáratra vonatkozik Ammianus Marcellinus följegyzése, mely elmondja, hogy a quádok a Duna melletti dombokról megrémülve nézik a folyón, sebtében készülő hajóhadat, melyen át aztán Aquincumból mozgósított gyalogos hadsereg kel át a Dunán, a rablóbarbárok megbüntetésére. Mire a quádok ijedten menekülnek a hegyek közé.
Ez a följegyzés minden valószínűség szerint Verőcére vonatkozik. Itt volt átkelés, volt hídféle alkotmány, vannak itt dombok és távolabb hegyek. Még lakott hely is ezen a vidéken, egészen Szobig.
Lehet, sőt valószínű, hogy máshol is keltek át római csapatok a Dunán, mert Valentinianus főhadiszállása Brigetiumban volt.
Minthogy télre nem fejeződött be a hadjárat, a téli szállást is itt rendezték.
Ezzel a hadjárattal függ össze a verőcei burgus kiegészítése hídfővé. Ekkor épültek a szárnyfalak s azok végében, hevenyészve, sürgősen, a tornyok is. Ugyanekkor a hajóhíd is.
Ammianus leírása elsősorban Verőcére illik, de ráillik Szobra is. A külső körülmények egyezők: a Duna mindkét oldalán parti erődítések, a hagyomány itt is hídról beszél. Dombok vannak a Duna közelében s távolabb hegyek.
E korbeli tanyahelyek, római apró tárgyakkal (Öreg falu dűlőben) határozottak. Az itt is tervbe vett ásatások világosságot fognak erre is hozni.
Hisz az is lehetséges, hogy itt is volt egy hajóhíd, melyen át a mai pilismaróti »Castrum ad Herculem« táborból volt átkelés..." (Váci Hírlap, 1935 )
"...Bizonyítottan hajóhíd állott a verőcei őrtoronynál. A balparti hídfőnél megtalálták a hídfőt tartó cölöpcsoport maradványait és a Duna folyásirányával szemben kissé feljebb megtalálták azt a hat cölöpmaradványt is, amelyekhez a hajóhíd középső hajóit lehetett kikötni.
A hajóhíd építéséről és fennállásáról írásos bizonyíték is tanúskodik..." (1)
Római hajóhíd hídfőjének cölöpmaradványai a verőcei Duna-parton
- kép forrása: Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997) -
Amikor a verőcei hídon római seregek keltek át:
"...Valentinianus 375-ben megindította a háborút; a verőcei hídon seregek keltek át s mentek a hegyek közé menekült quádok után, de a tél miatt a háború nem fejeződött be. A téli hadiszállás Brigetiumban.
Lehet, hogy az aquincumi csapatok is visszajöttek, de a hidat télre kiszedték.
Valentinianushoz pedig egy békéért könyörgő quád küldöttség járult, a császár fogadja is a nyomorultságot mutató küldöttséget, de fölindultságában holtan rogy össze.
Ezzel valószínűen befejeződik a quádhadjárat és a verőcei híd sorsa is..." (Váci Hírlap, 1935)
A konzervált romok napjainkban:
1969 - Pest Megyei Hírlap - Stefaits István írásából:
"...A római mérnökök kitűnő kőhidakat építettek, amelyek egyikén-másikán ma, 2000 év után, gépkocsiforgalom bonyolódik le.
Itt a határvidéken azonban katonai okokból fahidakat építettek, amelyeket szükség esetén fel lehetett gyújtani.
A Duna medrébe vert cölöpöket, legallyazott vörösfenyőtörzsek szolgáltatták, miután felületüket a vízállóság céljából tűzön elszenesítették (csonkjaik alacsony vízállás esetén ma is láthatók), alsó végükre hegyes vassarut erősítettek, ez került a folyómeder talajába.
Ezeknek a nehéz munkáknak az elvégzéséért kapta a római légiós legénység béke idején a magas zsoldot, és az ingyenes juttatósokat, mint a fürdő, sporttelephasználat, könyvtár, színház, cirkusz, stb.
Magának az őrtoronynak kereskedelmi kikötő voltára akkor kezdtek gyanakodni, amikor egy régebbi ásatáskor nagyobb mennyiségű borostyánkő került elő. Ezt a drága ékszer-alapanyagot nagyobb mennyiségben csak a kereskedelem tarthatta.
Fentieket bizonyítja az is, hogy a kikötőre valló alaprajz mellett, a falak vastagsága 2-2,8 méter. A közönséges római őrtornyoké ennek éppen a fele.
Az építmény keletkezésének idejét a tégla, illetve tetőcserépbélyegek alapján I. Valentinianus császár idejére tették.
Újabban egyes kutatók korábbinak tartják a császár trónralépésénél, 364-nél, és a tetőcserepeket későbbi pótlásnak vélik..." (2)
Felülnézeti kép:
Leírás és adatok a romoknál előkerült tárgyak vonatkozásában:
1935:
"...Aránylag kevés használati tárgyat vetett ki a munkások csákánya. Kiástak itt római bronzpénzeket, edénycserepeket, néhány fegyver töredéket, csattokat, ékszertöredékeket.
Legérdekesebb volt egy szép és teljesen ép, félhold alakú, arany nyakcsüngő. Fonott aranyszálakkal szög- zugosan díszítve.
Kivált a többi közül egy bronz mécses és egy kettős fejjel díszített bronz mérlegsúly is. Több faragatlan, nyers borostyánkövet, kisebb-nagyobb ólomlapokat is találtak itt.
Nagyon sok volt a bélyeges tégla. Ezeket mind ládákba csomagolva a Nemzeti Múzeum régészeti osztályába szállították.
Egy kisebb szobát töltöttek meg a megmosott, megtisztított tárgyak, melyeket dr. Paulovics István, a római kor tudós régésze, dolgoz fel részletesen.
Van itt a bronzkortól kezdve a mai időkig mindenféle, az erődben talált lim-lom. A feldolgozott anyag azután a balassagyarmati múzeumba fog kerülni.
A falak közelében 9 sírt is felástak, ezekről is, meg más érdekesebb leletről s előfordulási körülményről fényképfelvételek készültek.
A sírok egyszerűen ásott és téglából rakottak, szegény, melléklet nélküliek voltak: férfiak, nők, gyermekek sírjai; valószínűleg mind barbár származású..."
(Váci Hírlap, 1935)
A Duna-part mellett, a Keresztes-dombnál lévő keresztet Magyarország első katonai felmérésének térképe (1782-1785) is feltünteti:
A romoknál előkerült érmék és bélyeges téglák:
1935:
"...Az érmek mind az utolsó császárok idejéből válók. Főleg Valentinianus (364-375) és Vacus (364-378) társcsászárok idejéből.
Volt egy újabb kori éremlelet is: XVI. századbeli ezüstpénz, cserépfazékban elrejtve. Az épületen kívüli törmelékhalom felső rétegéből vájta ki a fazekat az egyik munkás.
Több mint ezer darab, apró magyar ezüst dinár és 17 darab külföldi ezüst tallér képezte a leletet.
Éppen akkor került ez a lelet felszínre, mikor a minden iránt érdeklődő megyés püspökünk a vége felé közeledő ásatásokat megtekintette...."
Bélyeges téglák:
"...A sok bélyeges tégla között leggyakoribb volt a FRIGERIDVS, néha ERIGERI.DVS, azután ARBONVS, LVPICINVS és TERENTIANVS nevekkel jelzett bélyeg.
Például: FRIGERIDVS V PDVX olvasva ERIGERIDVS VIR PERFEC- TISSIMVS DVX (Frgeridus parancsnok, legtökéletesebb férfiú.) Mindnyájan Valentinianus császár alkalmazottjai...."
(3)
A romok mellett - mint ahogyan régen is - jelenleg is fakereszt áll:
Az erődítésről:
1935:
"...Hogy az erődítés árokkal,, vagy sánccal körül volt-e véve, eddig nem volt meg állapítható, valószínű azonban, hogy legalább is álló, hegyes fagerendákból készült palánk mégis körülvette.
Említettük már, hogy az erődítés középső része emeletes, vagy esetleg kétemeletes volt.
A felső rész is fából készülhetett s folyosó vette körül. Az őrök ezen folyosón és a szárnyfalak tetején jártak, a főépület és a tornyok között.
Az alacsony vízállás lehetővé telte, hogy magát a Dunapartot is megvizsgálják s a falaktól kb. méternyire 6 sor levert tölgyfagerenda csonkját találták meg, 7 m. szélességben..." (3)
- kép forrása: Pest megyei és Budapesti hidak -
"...Valamivel feljebb is találtak földbe vert, erős, facölöpöket a parton. Ezek mind azt mutatják, hogy itt egy hajó vagy tutajokból összerakott hídnak kellett lenni.
Amit egy egykorú följegyzés is igazol, itt említjük meg azt a körülményt is, hogy a Dunának a túlsó partján is, a kisoroszi parton, a verőceivel éppen szemben, szintén van egy római építménynek a romja.
A falak egy része itt is a vízbe dűlt. Ez az átkelő hely szentendrei szigetén épült védőtornya burgusa. Építési módjánál fogva valamivel öregebbnek látszik, mint a verőcei. Itt is olyan hídvégződésnek, cölöpsorozatnak kellett lenni, mint a túlsó parton. Az előtte kezdődő és fölfelé nyúló sziget zavarni látszik e föltevést, pedig éppen megerősíti azt...." (3)
A helyszín felett készült katonai légifotók - 1961,1970,1989 években:
Akkoriban szép fasor volt az út mentén:
2023 - az út mellett fasor helyett kerítés:
A kikötőerőd légiós helyőrsége:
"...a váci ellenerődben, de éppígy Verőcén és Dunakeszin 374 és 409 között az őrszolgálatot a legio II. adiutrix maradványai látták el..." (4)
A verőcei római hídfő és kikötőerőd maradványaival szemben - a túlsó parton - szintén római romok (római hídfő maradványai) találhatóak, melyeket már alig lehet felfedezni, de az egy másik történet.
20240927
B.
Videó:
További képek, térképek, adatok, lapszemle, egyéb:
Mindenképpen megemlíteném, hogy a verőcei római őrtorony, kikötőerőd - kinek mi tetszik - romjaitól odébb, Nagymarosnál az Ördög-hegy oldalában szintén vélhetően római, vagy római kori őrtorony falának maradványai találhatóak a hegyoldalban.
1972-ben barlangkutatók és hegymászók segítségével Zolnay László átvizsgálta ezt a falmaradványt és közvetlen környékét, ahonnan - többek között - római korra datált freskótöredékek kerültek elő.
Római kori falmaradvány Nagymarosnál, az Ördög-hegy gerincénél (blog fotók):
De visszatérve a verőcei római romokhoz...
A Keresztes-domb és a római hídfőállás helye a második katonai felmérés térképén (1819-1869):
Képek a romokról és a romoknál lévő keresztről a google maps adatbázisából - a kereszt egyébként át lett helyezve, régebben kissé odébb volt, mint ahol most áll:
2011:
2012:
2022.
2023:
2023:
Egyéb újságcikkek
1930 - Váci Hírlap
1970 - Pest Megyei Hírlap
1970 - Pest Megyei Hírlap
