A valamikori csárdának mostanra már csak az emléke és a neve, ami fennmaradt, a szóban forgó neves fogadó már több, mint száz éve nem áll. Bár egyes említésekben szerepel, pontosan nem térnek ki arra, az épülete hol is állhatott.

(A címben a csárda elnevezését az egyik régi térképről kölcsönöztem.)

Az út menti csárdákról:

"... A csárda és a puszta elválaszthatatlan, az egyik neve a másikat idézi. A pusztákon kígyózó utakon a vándor elfárad, s a lovak sem bírják a terhet húzni a homokon, sáron, fagyos göröngyökön - meg kell pihenni.  A pihenőhelyek ki nem mért stációk, csárdák. Nem mindig ez volt a nevük, hívták őket útszéli fogadónak, korcsmának. az 1720-as évektől pedig csárdának is. A csárda pihenő, szélvédő és menedéktanya volt, jóformán semmi egyéb, mert az utas a maga tarisznyáját kanyarította maga elé. ha éhes volt, és a kocsiderékból az otthonról hozott szénát szórta a lovak elé, legfeljebb, ha inni kapott a csárdában..." (1)

A Nagy Erdő melletti egykori csárdát hol így, hol úgy nevezik, amennyi térkép, ahány említés, annyiféleképpen írják..

Az első katonai felmérés térképén (1782-1785) Köröser Wh. elnevezéssel szerepel - a térképen ceruzával mellé írva: Nagy Erdő Csárda - (Wh: wirtshaus-kocsma):

 A csárda Nagykőröstől észak-nyugatra, a Nagy Erdő szélében, annak közelében állt. 

A nagykőrösi Nagy Erdő régebben sokkal nagyobb volt, mint manapság. Az erdő alatt a Pótharaszti út vezetett, amit hadiútként is említenek.

Az utak akkoriban sarasak, kátyúsak voltak:

"...Az országutak kövezetlenek voltak, az esztendő egy részén szinte járhatatlanok. Gondozásuk a vármegye feladata volt. Ez abban állt, hogy az útmester keze alá a falvakból és a mezővárosokból kirendelt jobbágyokkal betöltették a kátyúkat. A munkáért nem fizettek, mert robotban történt, azaz ingyen napszámban. Olyan is volt, mint minden nemszeretem munka. Az ímmel-ámmal végzett földmunka csak addig őrizte simaságát, míg újabb csapadék nem hullott. Az útcsinálás leginkább ősszel történt, amikor a hetes esők a szekerezést a legjobban akadályozták, az utak ingoványossá váltak, a járművek csúsztak, zökkentek a kátyúban. Istenkísértés volt az őszi esőkben úton járni. Az utasok és a kocsis sűrű káromkodások közt ásóval, vasvillával tisztították a küllőket a ráragadt sártól. Ám sem ima, sem káromkodás nem segített, az utak maradtak letúrt, gödrös állapotukban...." (3)

A Pótharaszti út manapság is ugyanott halad, a Lajosmizse felé balra vezető út kanyarulatáig műút formájában, onnan tovább egyenesen, széles dűlőútként.

Ezen a forgalmas úton egykor hadak is közlekedtek, látni lehetett rajta postakocsit, börtönbeli rabokat és sót szállító szekereket, vagy marhacsordákat hajtó hajcsárokat és ezen kívül időnként nemes urakat és hölgyeket szállító hintókat is. 

Ha a csárda a "helységen" kívül egymagában állt,  a katonai térképeken általában nevén tüntették fel, mint ahogyan a következő esetben is.

A csárda a második katonai felmérés térképén (1819-1869) - mint Nagy erdői csárda:

"...A csárdák úgy települtek egymástól, mint az Árpád-korban a falvak. Az a felfogás is érvényes, hogy a török kitakarodása után élelmes emberek megszerezvén a puszta gazdájától az engedélyt, hamar falakat húztak, reá zsúpot vertek, kemencét tapasztottak és várták az új telepeseket. Volt úgy, hogy falu kerekedett a csárda köré, de leginkább megmaradtak magukban.
Olyan csárda nincs a rónán, mely előtt országút ne vezetne, különösen a Dunáról a Tiszára vezető irányban. S nincs erre csárda, melyben valami ne történt volna, ha más nem, hát betyárok pihentek meg benne, vagy verekedtek vásári lólopások miatt, nem bírván megegyezni egymással. (1)

1793. évi térképen Nagy Erdei Csárda néven - a fogadótól dél-keletre pedig a Nagy Erdő (Balla térkép):

Az 1800-as évek elején több fogadója is volt Nagykőrösnek, ezek egyike volt a Nagy erdői csárda, amelynek bére a legjelentősebb volt a többi közül:

"...Vasút még ebben a korban nem létezett. A postakocsik bonyolították le a személyszállítást. Ezért a város határában is több vállalkozó rendezett be szobát vendéglátásra. Forgalmukat az alábbi adatokkal jellemezhetjük, illetve jellemzi az a bérmennyiség, amelyet utánuk fizettek. A legjelentősebb a nagyerdei csárda, évi bére 412 forint. A Tetétleni pusztán álló csárdák egyikének évi bére 257, a másiké 260 forint..." (4)

De most térjünk rá, nagyjából hol is lehetett ez a csárda.

Ha a régi térképeket megnézzük, akkor azokon az látható, hogy a csárda egy forgalmas út mellett, pontosabban egy útkereszteződésben volt, a kereszteződésnek pedig a jobb felső csücskében.

Amely útkereszteződés véleményem szerint a mostani Csemő területén (Nagykőrös észak-nyugati határában) a Pesti út, Fakan-dűlő és Dobi-dűlő utak kereszteződésében volt, vagy lehetett.

Mégpedig hozzávetőleg talán valahol ezen a helyen:

Az útkereszteződésnél napjainkban egy tanya áll. Az 1881. évi kataszteri térkép szerint ezen a helyen tanya akkor még nem volt. A csárdát a térképek az útkereszteződés azon részén tüntetik fel, amit megjelöltem. 

De azt is figyelembe kell venni, hogy az idők során az utak nyomvonala kissé változhatott és elcsúszhatott, a fák között a letűnt csárda egyéb nyomai után kutatva pedig nem jártam.

A harmadik katonai felmérés (1869-1887) térképe a Nagy erdői csárdát már nem tünteti fel, tehát akkor a csárda már megszűnt létezni, feltehetően elbontották, mivel ez a térkép ennél az útkereszteződésnél már egyetlen épületet sem tüntet fel.

A szóban forgó útkereszteződésnél napjainkban álló tanya, amellyel szemben az út azonos túloldalán valaha és valahol a Nagy erdei csárda állt:

Ha a másik irányból nézzük, akkor ezen a képen az út jobb oldalán (bár lehet ennél kissé visszább volt):

2011. évi kép a google maps adatbázisából:

Talán valahol itt a fák közötti területen állhatott a csárda valamikor (kép google maps 2011):

1853 - térkép a Nagy erdői Csárda rétjéről - amely alapján ha minden igaz, akkor a rét a Pesti út alatt, az út túloldalán lehetett, ahol még kisebb épületek is voltak:

Második katonai felmérés (1819-1869) - az előző térképhez összehasonlításképpen, a csárda rét talán a csárda alatt lehetett - illetve itt még valami domb is volt akkor:

A hasonló csárdák végnapjai:

"...A vasútvonal megépítésével a vendéglátó helyeink forgalma jelentősen megcsappant. Hiszen az utazás nem került annyi időbe és fáradtságba a vasút létesítése után, mint előtt. A távolba utazót átvitte a vonat a városon anélkül, hogy fogyasztott volna valamit, A vasútvonal megnyitása (1853) előtt a szegényember a saját lábain, és szekérrel, a módosabbak postakocsival, a kofák szekérrel közlekedtek. 1853 után már módosult a helyzet: mindenki akinek pénze volt és sietett, az vonatra ült.

Az új viszonyok miatt a pusztai csárdákat bezárták, annyira kevesen fordultak meg ezekben. Nagy jelentősége volt nálunk az/ átutazóknak: sok kenyeret megettek, amit a kenyérsütő kofák sütöttek és sok bort megittak, melyet a körösi öregszőlő levéből szűrtek ősapáink...." (4)

És való igaz, a Nagy erdői csárdát az 1869-1887 évi katonai térkép már nem jelöli.

2023.12.01.

B.

Egyéb:

Nagykőrös régi, határban álló, külterületi csárdái közül:

Cserepes csárda, Nagyerdei csárda, Gógányi csárda, Vashalmi csárda, Pótharaszti csárda.

Azt írják, hasonló csárdák jellegzetes berendezése volt az ivó egyik sarkának léccel elkerített része, a kármentő, a tulajdonos vagyonának és testi épségének megóvására.

A Nagy erdői csárda Nagykőrös városától észak-nyugatra, kb 12 kilométerre állt. A csárda múltjáról elérhető leírásokat nem igazán lehet találni. Ha van is róla bővebb történeti adatforrás, az valamilyen könyvben, vagy levéltárban lapulhat valahol.

Az első katonai felmérés térképén Nagykőrös és a Nagy erdői csárda egymáshoz viszonyított helyzete:

1881. évi kataszteri térképen az útkereszteződés, ahol, vagy aminek közelében a Nagy erdői csárda állott:

Katonai légifotón a kereszteződés 1965-ben:

Egy kis lapszemle - Pest Megyei Hírlap 1964: