Tápiószentmártonnal kapcsolatban az ismert Attila domb és a dombnál 1923-ban megtalált híres szkíta aranyszarvas juthat elsősorban az ember eszébe. 

Azt talán kevésbé tudják, hogy az Attila domb közelében (attól keletre kb. 1,5 km-re) található az egykori Sőregi-uradalom elhagyatott, gazzal benőtt temetője, valamint ettől a temetőtől néhány száz méterre egy magányos kripta az erdő mélyén.

Helyszín: az egykori Sőregpuszta és Sőregi-uradalom, az uradalom temetője és az annak közelében lévő elhagyatott kripta

Sőregpuszta - a mostanra már letűnt uradalom helye a távolból - a képen látható erdő mélyén található a kripta és a temető:

A SŐREGI URADALOM 

A Pest Vármegyei Sőregi-uradalomról röviden egy 1911-es leírás alapján:

"...A Sőregi család birtoka volt a középkorban, már 1368-ban mint falu említtetik. A török alatt elpusztulván, a Kátay család birtokába került s 1663-ban mikor Keglevich megveszi a Kátayak pestvármegyei birtokait, ez is a Keglevichek kezére került..."

Gróf Károlyi György 1859 október 13-án megvette gróf Keglevich Gyula és Béla 6825 1003/1600 holdat kitevő sőregi szabadpusztai birtokát 470,000 frtért osztrák értékben és a birtokon létező igavonó és gulyabeli marhákat, birkákat, gazdasági szereket és takarmánykészletet külön 55,000 forintért osztrák értékben és így összesen 525,000 forintért osztrák értékben.

Ez a puszta a gróf Keglevich család nagykátai uradalmához tartozott..." (7)

(Sőregnek a középkorban temploma is volt, ennek helye nagyjából tudható, hol volt, de erről most nem lesz szó.)

A temető

A temetőt több régi térkép is feltünteti, többek között a harmadik katonai felmérés térképe is jelöli (1869-1887) - a temetőtől délre volt az uradalom központja az akkori épületeivel (kutak, kisebb tavak, minden egyéb):

Az erdő szélén található régi temetőhöz az egyik irányból egy homokos dűlőúton lehet eljutni, ami ottjártunkkor elszáradt napraforgótáblák között vezetett keresztül.

A sírkert a napraforgós és az erdő találkozásánál lévő négyzet alakú területen fekszik:

A temető ábrázolása az 1882 évi kataszteri térképen, mellette a Dohányos tanya és annak építményei:

A temető az erdő szélén kezdődik:

Még közvetlenül a dűlőút mellől sem látszik, hogy temető van ezen a helyen:

Az ide belépőket a fák közé szőtt hálójukban feszítő keresztespókok, valamint szúrós növények fogadják, a romba dőlt, megsüppedt és kiásott sírok között halványan még ösvények nyomai is felfedezhetőek.

Képek a temetőből:

Ács János sírkeresztje:

König... kezdetű név a sírkövön:

Varga István nyughelye:

Érdemes lett volna néhány sírfeliratot is megnézni, de ez elmaradt. Az 1800-as évek második felétől is voltak itt sírkövek, talán még elkorhadt fakeresztek és kopjafák is lehettek valahol, de csak néhány kép erejéig mentünk be a fák közé és közben az eső is elkezdett esni.

A temetőbe minden bizonnyal az egykori Sőregi-uradalom cselédeit és a későbbi tanyavilág lakóit temethették.

B. Gábor tápiószentmártoni lakos elmondása szerint a temetőbe még az 1980-as évek elején is temettek. A temető miután elhagyatottá vált, a sírokat vandálok és tolvajok elkezdték feldúlni és kirabolni, több sírhelyet ki is ástak. (Erre esetleg utalhatnak a temetőben lévő gödrök is.)

Mivel a sírfosztogatások akkoriban tudvalévőek voltak, a szóbeszéd szerint az egyik sírrablás során - talán az 1990-es években valamikor - egy rendőr tetten érte az egyik sírrablót, akivel szemben fegyvert is kellett használnia. (Erről csak félinformációk vannak, ezért kétséges is lehet)

A temető egy enyhén dombos területen helyezkedik el:

Ismeretlenül erre járók nem is gondolnák, hogy a fák között temető rejtőzik:

A temető - a kis kockában lévő keresztekkel, ami pont a határvonal mellé esik - 1882. évi térképen, továbbá a feltüntetett Dohány telep elnevezés abból adódik, vagy adódhat, hogy Sőregen a XIX. század közepén túlnyomórészt ceglédi gazdák béreltek dohánynak való földeket (az egykori Dohány telep helyén manapság napraforgós):

Szintén régi térkép részlet (1882), a jelekből ítélve esetleg egy nagyobb síremlék, vagy valami hasonló is lehetett akkoriban a temető közepén:

Sőregpuszta és épületei 1965-ben készült katonai légifotón, a temetőt nyíllal jelöltem:

Google - a régi épületek nagy részének már nyoma sincs, helyükön szántóföld és bozótos:

A temető 1965-ben készült légifotón, amelyen egyes sírhelyek is látszanak:

Vadregényes, gazdátlan temető, Tomajpusztán találkoztam hasonlóval. Kíváncsi lennék, lombhullás után vagy télen milyen lehet az arculata.

(További adatok Sőregpusztához és az uradalomhoz a bejegyzés végén.)

A kripta

A kriptát az erdő mélye rejti.

Az elhagyatott kripta a sőregi temetőtől légvonalban 500 méterre található, szinte észrevehetetlenül, bokrokkal benőve, egy erdei út mentén. Mellette régen egy tanya állt.

Meg kell jegyezni, hogy a kriptát valaki Éber-kriptának jelölte meg a google térképen. Ebből kiindulva feltételezhető, hogy az Éber család egykori sírboltjáról lehet szó. 

A kriptát rejtő cserjés a dűlőútnál:

Szinte csak a vadászok és az erdészek lehetnek, akik erre járnak.

A kripta helyét a képen bejelöltem:

Ha közelebb megy az ember, akkor válik látható a bejárat:

A sírbolt nagyméretű, szépen faragott kövekből épült:

A kripta padlókövei:

B. Gábor elmondása szerint a bejáratnál lévő köveken látható golyónyomok a vadászoktól eredhetnek, amikor a kriptába betévedő vagy oda bemenekülő vadra lőnek (de lehetnek akár világháborús nyomok is):

A kripta belseje már üres:

Valamikor befelé nyíló vasajtaja volt, amit vagy elvittek, vagy eltulajdonítottak:

A boltíven szintén lövésnyomok:

Kirándulók hátrahagyott emlékei a kripta belső falába vésve:

A kripta felülnézetből - a sírbolt egy erdei út kanyarulatában található, ami azért érdekes, mert ez a kanyarulat már régebbi térképeken is észlelhető, amikor a kripta még nem állt:

A fentiek alapján már ki lehet következtetni, hol is található a sírbolt a képen:

Információk szerint az Éber-kripta található ezen a helyen. 

Hogy ki lehetett a nevezetthez tartozó kripta, arra csak következtetni lehet.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, 1931 - Tápiószentmártonnál - dr. Éber Antal, mint földbirtokos:

Magyar Országos tudósító, 1934:

A kripta és a régi tanya helye (tkp.1882):

Ez a tanya napjainkra már nem létezik, de 1965-ben ezen a helyen még volt egy tanya:

Mivel más tanya nem volt a közelben és ez a tanya közvetlenül a kripta mellett található, azt gondolom feltételezni, hogy a sírbolt talán ehhez a tanyához tartozhatott, de ez csak feltételezés. Közvetlenül mellette haladt el a keskeny nyomtávú vasút is. (Ellenben az 1941-es katonai felmérés térképén ezen a helyen tanya, vagy épület nincsen feltüntetve, rejtély)

Légifotó szintén 1965-ből, a kriptát nyíllal jelöltem:

B. Gábor elmondása a kriptával kapcsolatban:

"Úgy tudom, a kriptát valamikor a XX. század elején, olyan 1920 körül építhették és egy tehetős család, az Éber család kriptája volt. Ismereteim szerint a sírboltban az 1960-as évekig voltak az elhunytak, akiket akkor innen elszállítottak, vagy Pestre, vagy a tápiószentmártoni temetőbe..." (adatközlő: B. Gábor, Tápiószentmárton)

A kriptát eltakaró bozótos az erdei út mellett:

Még van a környékről, ami kimaradt, de a bejegyzés tárgya jelen esetben elsősorban az elhagyatott a kripta és a temető voltak. 

A helyeket B. Gábor tápiószentmártoni lakossal kerestük fel. Bár leginkább egyedül szeretek hasonló túrákra menni, ez most így volt megbeszélve. B. Gábor a fentieken kívül egyéb érdekes adatokkal is tudott szolgálni, amiket a bejegyzés nem tartalmaz, de ez nem jelenti azt, hogy más esetben nem lesz róluk szó.

2023.09.26.

B.

Videó a helyről:

Egyéb

További térképek és egyéb adatok, képek Sőregpusztához, valamint egy II. világháborús történet.

Sőregpusztai tanya romos maradványai (útközben):

Épületek nyomai:

Tápiószentmárton, Sőregpuszta - helyi iskolások a Tanyanapon (kép forrása: Fortepan, fotó adományozó: Urbán Tamás):

Sőreg:

"...A Pest megyei nagyobb birtoktömbök közé ékelődő, ma Tápiószentmárton falu részét képező Sőreg középkori fő birtokosai a 16. század elején kihalt, a településnek nevet adó Sőregiek voltak.

A Sőregiek első ismert tagja Miklós nádor poroszlója (pristaldus) a „Seureg falubeli Ymarad", akit a nádor 1219-ben azzal a feladattal bízott meg, hogy Nagyváradra, tüzesvas próbára kísérje a Bagya faluból való és gyilkossággal vádolt Pet, Terpe, János és Sicia nevű jobbágyokat..." (5)

Viszály a Pányiakkal:

1495 körül a sőregi birtokosok a szentmártoni részbirtokos Pányi nevű családdal viszályba keveredtek. Ekkor Sőreget érintette és azon átfolyt egy abban az időben Füzeg elnevezésű folyó is:

"...a Sőreg birtokra folyó Füzeg nevű folyót, mely minden esztendőben Szent István protomártír ünnepétől virágvasárnapig Pányi Ferenc, Bernát és Kristóf tápiószentmártoni birtokára folyt, ezt követően viszont azt ismét visszavezették természetes medrébe. A jelzett időpontot azonban a Pányiak már 3-4 év óta nem tartották be és továbbra is saját birtokrészükön folyatták a vizet...." (5)

A sőregi malom

A XVII. század végén - a török hódoltság másfél százada után - a középkori településhálózatból véglegesen elpusztult faluk között Sőreg is szerepel, a török defterekben Sőregen malmot is összeírtak.

Továbbá Sőregen 1513-ban Sőregi Tamás kúriáját is említik.

Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559 évi összeírása:

A sőregi jatagánpenge

A jatagánpengét Tápiószentmárton határában, Sőregpusztán találták. A  pengén kívül a fegyver többi része nem maradt meg.

A fegyver díszmester-jeggyel ellátott, pengéjében félkörök figyelhetők meg, valamint azon egy kopott, valamilyen kánra utaló felirat is olvasható.

Többek között felmerülhet, hogy a fegyver egykori tulajdonosa talán az Oszmán Birodalomból származhatott. (6)

A sőregpusztai avar sír

"...A kisvasút és a tápiószentmárton-tápiószelei kövesút találkozásától nem messze, 1953-ban, talajminta felvételekor késő avar női sírt bolygattak meg .."(1)

Sőregpuszta az első katonai felmérés térképén (1782-1785):

Hídvégi adatai Sőreghez:

Tanyák és majorok

"...Sőreg a XVII-XIX. század folyamán a Keglevich család tulajdonában volt, tőlük bérelhették a szentmártoniak a puszta egy részét, amelyen a tanyákat is felépítették.

A XIX. század első felének folyamán végrehajtott határrendezés következtében Tápiószentmártonban a jobbágy tanyák megszűntek, helyettük földesúri majorok létesültek ezen a területen a második katonai felmérés térképlapjai szerint.

A sőregi pusztán volt tanyák bérletéből is kieshettek a szentmártoniak, mert a XIX. század közepén túlnyomórészt ceglédi gazdák béreltek itt dohánynak való földeket..." (4)

Sőregpuszta a második katonai felmérés térképén (1819-1869) - ez a térkép feltüntet egy keresztet is, ami vagy feszület, vagy akár egy kis temető helyét is jelölheti - a bejegyzésben szereplő temető és kripta helyét külön megjelöltem - a kriptánál a kanyarulat az erdő szélén ezen a térképen is szembetűnik - vajon mi lehetett ott a kripta megépítése előtt, amit az út vagy az erdő ott kikerült...?

1960 körül kezdett megszűnni a tanyavilág:

"...1930-ban Tápiószentmárton lakosságának csaknem fele élt külterületen, akik elsősorban a nagybirtokosok tanyaközpontjaiban laktak (Sőreg, Bertalanmajor, Erzsébetmajor stb.).

Viszont az 1960-as kollektivizálás után a falu határában a tanyák döntő többsége megszűnt, a lakosság beköltözött a falu belterületére vagy a környező településekbe..." (2)

(Blog: A Bertalan majornál Árpád-kori temető és templomrom volt. (majori tanítók adatközlése 1950 körül - Hídvégi adataiból) - erről van egy kezdetleges, külön bejegyzés is a blogban, az akkori bejegyzést követően később fémkeresősök jelezték, hogy a Bertalan major közelében lelőhelyre bukkantak, ahol középkori érméket találtak...stb.)

A sőregi kisvasút

Sőregpusztán a régi időkben keskeny nyomtávú, gazdasági kisvasút is volt, illetve közlekedett. Azóta már megszűnt, a síneket felszedték.

Sőregpusztán a szelei út mentén, az egykori keskeny nyomtávú vasút közelében a második világháborúban elhunyt hős német katona sírjának helyére feliratos faoszlop emlékeztet:

"...A sőregi uradalomban, amelyet keskeny vágányú gazdasági vasút köt össze Tápiószele állomással, s ezért könnyen elérhető, az uradalom tulajdonosa évenkint négyszer vendégeinek tekinti a fakultás professzorainak vezetése alatt - tanulmány utat végző hallgatókat..." (forrás: Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1925-1926)

A Sőregi-uradalom tiszttartóságának telefonja is volt, mégpedig a 6-os kapcsolási számmal - kép: A budapesti és a környékbeli távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora 1917 (Budapest):

1882 évi térképen Sőregpuszta - melyen Károlyi Viktor Gróf neve van feltüntetve:

Feltehetően erről a Károlyi Viktor grófról lehet szó - forrás: Főrendiház Budapest, 1887 országgyűlési almanach:

Szintén Károlyi Viktor Gróf neve a térképen (1882) Sőregpusztán - a képen a temető a kis négyzet alakú területen:

Sőregpuszta, 1882:

Sőregpusztának tanyasi iskolája, tava, boltja is volt. Továbbá a világháborúban katonai kórház is működött a területén (lehet, hogy talán éppen az iskola épületében..)

"...Bori János tanár 1944-ben született Tápióbicskén. Iskoláit Tápióbicskén, a középiskolát Nagykátán végezte. Érettségi után dolgozni ment. Később képesítés nélküli nevelőként (1963) állást kapott egy tanyasi iskolában Tápiószentmárton-Sőregpusztán. Itt négy évig tanított. Az iskola megszűnése után a tápiószentmártoni általános iskolában tanított tovább..."  (forrás: Tápiószentmárton, Önkormányzati Híradó 2019)

1965 - itt és ez lehetett a Sőregi tó:

Koncz család - II. világháborús történet

Szovjet katonák vezették le a szülést 1945-ben Sőregpusztán.

A nehéz szülést levezető két katona és a család között később is fennmaradt a kapcsolat. 

Szabad Földműves lap, 1967: 

"Ritka lakodalmat tartottak nemrégiben a Tápiószentmártonhoz tartozó Sőregpusztán (Magyarország), Koncz Sándorék házában.

Az esküvő Vendégei között ott volt a vőlegény, ifjabb Koncz Sándor két névadója, dr. J. Votjakov egyetemi tanár, a minszki mikrobiológiai intézet igazgatója és dr. R. Szalganyik, a novoszibirszki örökléstani és sejtkutató intézet igazgatóhelyettese és családjuk is.

A vőlegényt ugyanis a II. világháború utolsó évében a két - akkor katonaorvosként szolgáló - szovjet orvos segítette a világra." 

A részletes történet a Pest Megyei Hírlap 1966. évi egyik számában:

Sőregpuszta az 1941. évi katonai felmérés térképén - a temetőt megjelöltem:

Források:

(1) Dinnyés István: Blaskovich Múzeum régészeti gyűjteménye 

(2) Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai