A régi térképeken még feltüntetett birtok épületeinek és tavának mostanra már szinte nyoma sem maradt. Talán egy épületet kivéve, de abban sem vagyok biztos.

A Gomba község melletti Felsőfarkasdon, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hős és neves katonájának, gróf Wartensleben Ágoston honvéd alezredesnek és dandárnoknak volt ezen a helyen birtoka, ahová várfogságból történő kiszabadulását követően visszavonult.

A gróf halálhírét a Vasárnapi Újság 1875. évi 39. száma tudatta a nyilvánossággal:

"Gróf Wartenslében Ágoston hazafias szellemű főúr, 1848-49-iki alezredes f. hó 19-én húnyt el a Monor melletti farkasdi birtokán. A boldogult,…német neve dacára, egyike volt a legmagyarabb főuraknak” (1)

A Wartensleben család a jelenlegi tudomás szerint kihalt. 

Tartalom: 

Az egykori farkasdpusztai Wartensleben birtok, szemelvények a gróf életéből, katonai jelentések, a grófhoz kapcsolódó történetek és elbeszélések, egyéb, + részemről egy olyan észrevétel, hogy nagyon sajnálom, de véleményem szerint gróf Wartensleben Ágoston nem abban az épületben hunyt el, ahol azt jelenleg gondolják.

A zsákutca végén lévő tanyához és egy másik kastélyszerű épülethez vezető betonozott út mellett jobbra és balra található fás és bozótos területen voltak régebben a birtok épületei:

A Wartensleben birtok a második katonai felmérés térképén (1819-1869):

Mielőtt mélyebben beletekintenénk gróf Wartensleben alezredes életébe - találtam egy a grófhoz is kapcsolódó történetet - amikoris egy hadnagy arcul csap egy Radeczky huszárt, valamint a kissé lerészegült gróf alezredes majdnem agyonlöveti lázítás ürügyén az egyik katonáját...

A Békésmegyei közlöny 1903. évi számából - 

"Szabadságharci visszaemlékezések
Irta : Zlinszky István. - II.

Soborsinból tovább vonulva, sok nélkülözés között érkeztünk Ternovára, ahol már az orosz hadsereggel, illetve annak küldötteivel érintkezésbe léptek a mi vezéreink, a fegyver-letételről kezdtek a táborban beszélni.

Ott egy reám nézve örökre emlékezetes is feledhetlen esemény adta elő magát, melyet el kell mondanom.

Egy hosszú utcában a házak és kerítések mellett voltunk elhelyezve, és pedig az egyik oldalon mi, az Attila huszárok, lovaink a fal mellé pányvázva szálazgatták a requirált szénát, a másik oldalon pedig a Radeczky huszárok.

Egyszer ugy d.u. 2 óra tájban nagy zaj támadt, és pedig azon ok miatt, hogy egy gyerkőc hadnagyócska valami resonirozás miatt, arcul ütött egy öreg huszárt, mire a Radeczkyak fellázadtak, s miután már akkor el volt közöttünk terjesztve, hogy le kell raknunk a fegyvert, mert már Görgey is megadta magát stb.

De egyszersmind az is beszéd tárgya volt közöttünk, hogy a tiszteknek az lett igérve, hogyha a sereget mindenestől átadják, hát a tisztek kegyelmöt és szabadon bocsájtást nyernek, - a Rideczky huszárok a fentebb elmondott eset miatt nyergelni kezdtek, s kimondták, hogy ők nem adják meg magukat, hanem Komáromba mennek Klapkához.

No hát ki volt ezen vad eszmének nagyobb pártolója, mint jó magam, siettem is a legénység között az eszmét terjeszteni s erősen lázítottam, hogy mi is kövessük a Radeczkyakat.

A tisztikar meg volt rémülve, mert attól lehetett tartani, hogy az egész hadsereg követi ezt a - belátom - oktalan tervet.

Engem valaki - az én véleményem szerint - egy élelmezési tiszt, aki körülöttem sonfordált, mikor nagy buzgalommal kapacitáltam a legénységet a komáromi útra - feljelentett mint lázítót. Mielőtt tovább mennék elbeszélésemben, előre kell egyet s mást bocsájtanom.

Engem, mint gyereket sehol sem akartak bevenni honvédnek, mindenünnen azzal bocsájtottak el, hogy „ráérsz még öcsém, majd rád kerül a sor, nem lesz ennek a háborúnak oly hamar vége". Én azonban nem nyughattam, s égtem a vágytól a honvédek sorába állni.

Értesültem, hogy egy hasonkoru barátomat, Szűcs Lajost gr. Wartensleben Ágoston, a ki alezredes volt az Attila huszároknál, bevette, én tehát elutaztam, felkerestem a táborban, s kértem, hogy vegyen be huszárai közé. És ő bevett, s egy magamforma nyápic termetű maródi huszárról leszedette a ruhát, s engem ott a táborban azonnal besorozott s altisztté kinevezett.

Boldogult atyámnak jó barátja volt a gróf, s erre való tekintettel velem is, Szűcs Lajossal is atyai jó indulattal bánt.

Sokszor jött hozzám a napos altiszt s felszóllitott, hogy rögtön menjek alezredesi raportra. Eleinte halálra rémültem, mert azt hittem, hogy járatlanságomban valami hibát követtem el, pedig a rapport többnyire ily formán folyt le :

- Jelentem alássan alezredes uram, parancsára megjelentem.

Az alezredes gyönyörű magas, daliás alak volt; fekete szakál környező férfias arcát, erős hajlású sasorra, szúró fekete szemei s az ezeket övező Széchenyi Istvánéhoz hasonló szemöldökök kedvessé tették arcát, ámde ha szemei megvillámlottak, ha haragudott, épen oly félelmessé is.

Rendesen majd egy öl hosszúságú csibukszárból dohányzott, s midőn beléptem rögtönzött tábori sátorába, ezzel állt elém, s miután hosszasan nézett reám, tetőtől talpig végig nézegetve, mialatt engem a hideg rázott, egyszerre elmosolyodott s szólt :

-  Éhes kend?
- Igenis éhes vagyok, jelentem alásan — mondám megörvendeztetve a kegyes szavak által.
- No hát egyék kend a teremtésit, ott van egy kis maradék.

Ezek után folytatom ott, hol elhagytam, t.i. a lázitásnál.

Az én legényeimnek tetszett az eszme annál is inkább, mert az egyik főhadnagy Bucsi Mihály (néhány éve halt meg Mezőtúron, a hová való volt) valami felett összekapott a tisztikarral, s kirohanva lóra ült, s pisztolyát kilőve, odakiáltott :

- Ide Attila, nem adjuk meg magunkat ! , . .

Midőn ezen esemény felett örvendezve lóra ülni akartam, jött a napos káplár, s mondja, hogy rögtön menjek alezredesi rapportra.

Kissé roszkor jött ugyan, de hát a parancs csak parancs, siettem eleget tenni, megvallom abban az édes reményben, hogy a sok savanyu szilva és sületlen gyenge kukorica után jól fog esi valami jó ebéd maradék.

Benyitottam egy alacsony szobába, a hol vagy 15-20 tiszt volt együtt óriási füstben, s számos már üres boros üveggel' megrakott asztal körül hangosan vitatkoztak..

- Jelentem alásan alezredes uram, parancsára megjelentem.

No gondoltam, most jön majd a kellemes kérdés, hogy éhes-é kend ?

De fájdalom, nem ebéd jött, hamu, jött a - fekete leves, a minőt sem ezelőtt, sem azután nem pipáltam!

Előttem állt a gróf, szemeiből villámokat szórva reám, mig én álltam előtte min, a cövek, várva az eljövendőket.

Egyszer azután megszólalt, akár a mennydörgés:

- Hallja kend gazember! hát azért léptettem én kendet elő, hogy így vissza éljen jóságommal, hát kend még lázítani mer, hát kend nem tudja, hogy a lázitónak büntetése a golyó, kend is lázított kendnek a büntetése is halál, vigyétek és lőjjétek főbe a gazembert!

Hogy főbe nem lőttek, az bizonyos mert ha megfogadták volna berúgott alezredesem parancsát, most nem untatnám itt önöket, de azt, hogy mikép jutottam ki a szobábol, hogyan kerültem az embereim közé, azt miáig sem tudom, csak arra emlékszem, hogy lovam mellett voltam de hogy mikép jutottam oda, arra nem emlékeztem akkor sem s nem emlékszem most sem!

Az az iszonyu gondolat foglalta el egész valómat, így alezredesem most berúgott fővel agyon fog lövetni - mert józanul tudtam, hogy nem tette volna - s most annyi csak, annyi szenvedés és nélkülözés után ily dicstelenül pusztulni el, iszonyú félelemmel töltött el.

De hát itt vagyok.

Harmadnapra ezen események után Boros-Jenőbe vonultunk, ahol augusztus 19-én a muszka herceg kezébe, az Aczélkastély mellett akkor elterülő legelőn leraktuk a fegyvert, a muszka foglyokká lettünk. 

Szegény alezredest gr. Warstensleben Ágostont pedig 18 évi várfogságra Ítélték, mint volt régi osztrák katonát, melyből két évet ki is töltött Kuffsteinban, s azután haza bocsájtván, többször volt szerencsém vele találkozni Gombán, Pestmegyében, s mindannyiszor el mondám néki, hogy:

- Ugye Guszti bátyám jobb lett volna akkor a helyen, hogy főbe akart lövetni, ha élünkre áll volna s átvágtuk volna magunkat Komáromba. .

Most már ő is nyugszik a daliás vitéz, s nem sok idő múlvai ismét alezredesi rapportra megyek magam is, az egykor legfiatalabb huszár." (3)

A megsárgult eredeti újságcikk, amiből az előző szöveg származik:

De visszatérve a Wartensleben birtokhoz, ami egy kis völgyben feküdt..

1881. évi kataszteri térképen a birtok és épületei - jobb oldalon az utak szegletében akkoriban még egy kis tó is volt, az épületek között az udvaron pedig egy gémeskút:

Műholdképen a régi birtok napjainkban így néz ki - a régi épületeknek talán az alapjai ha megvannak még a fák között - a balra lévő két épület közül a bal oldali egy utóbb épült tanya, a másik épületről pedig később:

Manapság téli időszakban - mivel más szögből készült a kép, az út végén lévő két épülethez lehet viszonyítani:

Az út melletti terület érdekes módon az útnál jóval mélyebben fekszik, ami legtöbb helyen vizenyős, ezért jobbnak tűnt a fák közé nem bemenni.

A régi grófi birtokon keresztül napjainkban kanyargó betonút:

Az út menti fák között egy kis patak is csörgedezik:

gróf Wartensleben Ágoston - a "Kedves gróf" (Lieber gróf) - (1804.nov.11.-1875.szept.19.)

- kép forrása: tapiokultura.hu - 

Katonai pályafutással kapcsolatos adatok röviden:

"...1848. december közepétől őrnagy és osztályparancsnok a „Heves megyei nemzetőri lovasezrednél”, mellyel a felső-tiszai hadtest kötelékében részt vesz a császári Schlik-hadtest elleni harcokban. (Kitünteti magát az 1849. jan. 23.-i bodrogkeresztúri ütközetben.)

Január végén csapata hazatér, ő parancsőrtiszt lesz Klapka György ezredes mellett.

Febr. 18. részt vesz a kompolti rajtaütésben (egy császári vértes lovas osztály szétverésében).

Márc. 14. egy önkéntes lovasegység alakítására kap megbízást Heves megyében. Egy 354 főből álló osztályt alakít, melyet jún. 24. az alakuló 18. Attila huszárezredhez csatolnak.

Júl. (16.) - alezredes, osztályának parancsnoka az említett ezredben, egyben dandárnok a Közép-Tiszai hadseregnél.

A szabadságharc végén Borosjenőn teszi le a fegyvert.

A császári hadbíróság halálra (Arad, 1849. nov. 5.), ill. 18 év várfogságra (nov. 16.) ítéli.

1850. jún. 14. kegyelmet kap. Később birtokán gazdálkodik.

1867. a Monori Honvédegylet elnökévé választják.

† Puszta-Farkasd (Monor mellett), 1875. szept. 19...." (2)

1881 - kataszteri térképen a Wartensleben birtok és az ahhoz tartozó területek - a jelenlegi Felsőfarkasd települést bejelöltem, abban az időben itt még csak 2-3 épület volt, ahol ma a lakóházak vannak (Tetepuszta innen délre):

A grófi birtoknál az 1881. évi térkép szerint a mostani útkereszteződés szegletében akkoriban egy tó volt, mellette egy kis épülettel (fotó szög eltérő):

A régi, központi Wartensleben birtokon áthaladó betonút végén egy kastélyszerű épület áll, melyet a Wartensleben kastélynak tartanak, amelyről többek között az egyik forrásban a következőket lehet olvasni:

"... Farkasd puszta

 Amikor Gombát nyugat felé, Úri irányába elhagyjuk, a községtől mintegy 5 km-re találunk egy egyutcás, alig száz lakost számláló kis települést.

Többféle elnevezés van forgalomban: használják a Gomba-Felsőfarkasd, a Farkasd puszta, a Farkasd nevet.

A település Gombához tartozik.

Itt található egy földszintes, tekintélyes belmagassággal rendelkező szerény kúria, melyben több évtizeden keresztül lakott családjával a gróf.

Ebben a házban – melynek faláról még hiányzik az emléktábla - hunyt el 1875. szeptember 19-én a német nevű, magyar szívű Wartenslében Ágoston...." (4)

Ezt az épületet egyéb források is Wartensleben kastélyként említik.

A szóban forgó épület 2022. januárjában:

2022. decemberében:

Gróf Wartensleben Ágoston 1875-ben hunyt el farkasdpusztai birtokán. 

Viszont itt meg kell jegyeznem, hogy ez az épület 1881-ben még nem állt, mivel a térkép szerint - ami az akkor álló utolsó borospincét is hajszál pontosan feltünteti - ezen a helyen 1881-ben nem volt még semmilyen épület.

A birtok és épületei 1881-ben, a szóban forgó épületet megjelöltem - a piros négyzetek a térkép által feltüntetett akkori épületek - a kastélyszerű épületet a minden részletre kiterjedő térkép 1881-ben márpedig nem jelöli:

Az 1941 évi katonai térképen viszont az épület már szerepel (a jelenleg ott lévő tanya talán még ennél is később épülhetett):

Bár az épület kétségtelenül kastélyszerű (ami egyébként lakatlan (2022.jan.):

A leírások szerint a Wartensleben család címere a pajzs arany udvarában zöld téren mintegy futó, dühös farkas.

Az épület homlokzatán van valamiféle szimbólum, de azt nem néztem meg közelebbről, a fényképeken pedig nem igazán kivehető.

Azt nem tudom, hogy a Wartensleben családhoz mennyiben köthető ez az épület, de részemről - a tévedés jogát fenntartva - szerintem gróf Wartensleben Ágoston nem ebben az épületben élt évtizedekig és nem ebben hunyt el, lévén mivel a gróf 1875-ben hunyt el és ez az épület 1881-ben még nem állt. De ez a saját verzióm, mindenki döntse el belátása szerint.

A jelenlegi tudomás szerint pedig a Wartensleben család kihalt.

A Wartensleben család:

- kép forrása: Nagy Iván: Magyarország családai - 

Hogy a birtokon melyik épület hol állt az 1881-es térkép pontosan jelöli - véleményem szerint ezek között az épületek között kell a grófi lakot is keresni - az egyik ház alapjaira pl. ráépült a betonút:

1973 - épületnyomok - az előző térképhez lehet viszonyítani - illetve a ma is álló kastélyszerű épülethez - később itt egyéb épületeket is emeltek, pl van ott 3 db. silószerű valami is:

1976 - a silószerű alakzatok itt jobban kivehetőek - előttük egy régi épület kontúrja rajzolódik ki:

A silószerű objektumok valahol itt lehettek, vagy lehetnek most is, a növények takarásában, a löszfal előtti területen:

A régi birtok épületeit és szerintem a grófi lak helyét és nyomait, vagy az épületek megmaradt alapjait valahol a fák között kellene keresni:

Ha bementem volna a fák közé szétnézni, akkor meg tudnám mondani, maradtak e esetleg romok a területen - de ez nem történt meg:

A Monor Mezővárosi Honvédegylet

"... 1867. júniusában alakult meg ideiglenesen és a budapesti honvéd- egylet kiegészítő része volt. Elnöke és egyben jegyzője Buró Dániel 48-as főhadnagy lett.

Végleges megalakulására 1867. szeptemberében került sor, amikor elnöke gróf Wartensleben Ágoston, a „farkasdi” vagy ahogy politikai hovatartozását ismerve, a monoriak nevezték — „liber” gróf lett..." (5) (Blog: talán lieber akart lenni)

Kiollózott újságcikk a szóban forgó honvédegyletről a Pest Megyei Hírlap 1980. évi júniusi számából:

Néhány adat gróf Wartensleben Ágoston hadimúltjából (forrás: monorkönyvtar.hu):

Csatavesztés Tura és Zsámbok között, 1849. Július 18-21.
helyszín: Nagykáta - Tura - Tápiószele térsége
Az egységek felvonulnak, Turánál meg is ütköznek, de az orosz túlerővel szemben nem boldogulnak. A csatát elveszítik ugyan, de az ütközet miatt jelentős orosz egységeket kötnek le, amivel a magyar fősereg időt nyer.

"Degré Alajos visszaemlékezése:

„Fényszarutól homokbuckás talajon letértünk Tura felé, s nemsokára állást foglaltunk. Századommal ágyúfedezet voltam. Égető melegen sütött a nap. A tüzelés erősen folyt mind a két részről. Itt-ott már veszteségeink is voltak.

Most mellettem termett gróf Wartensleben Guszti, háromlábú lovon, Lehel-huszár őrnagy volt.

- Lojzi!- szólt a gróf-ellőtték a lovam lábát, s nem tudom, merre van emberem a lovakkal. Adj, kérlek egy lovat!

Felálltam a nyeregben, s hátratekintve kiáltottam emberemre, hogy vezesse elő készenlétben tartott lovamat.

Leírhatatlan érzés volt, amin most testem; mintha a föld kisiklott volna lábaim alól, hogy feneketlen mélységbe zuhanjak.

Nem volt időm meggondolni, mi történt, tetőtül talpig minden idegem megrendült, és én a földön voltam.

-Bocsánat, Guszti -, szóltam Wartenslebenhez -, nem adhatok lovat, mert mint látod, magamnak van rá szükségem...." (6)

A régi tó helye melletti híd túloldalán lévő, a képen jobbra nyíló bekötőút vezet a farkasdpusztai egykori birtok felé:

A gróf és a kompolti csata

Kompolt, 1849. február
Gróf Wartensleben a csata egyik kulcsfigurája, helyismerete lévén segítette elő a győzelmet, melyet követően több elismerést kap, majd előléptetik, tovább megnövelik seregének a létszámát.

monorkonyvtar.hu:

„Auersberg vasas lovasai elfoglalták Kompolt községet. Klapka jóváhagyta tisztjeinek egy merész tervét, amelyben az egyik döntő szerep Wartenslében őrnagyé volt. Mint a tenyerét, úgy ismerte a vidéket.

Hajnalban váratlanul rohanták meg az ellenséget.(…)

Wartenslében a csata hevében árokba csúszott ágyút segített kimenteni, s újra tűzállapotba állítani. Lováról leszállva nekifeszült a reménytelenül beragadt keréknek. Sikerült szárazra vontatni, de neki ez egy egész életre szóló derékroppanást okozott.”

„Csak a sötétség menté meg az ellenséget a tökéletes megsemmisítéstől. E fényes haditett sikere különösen vezér Dessewffy ezredesnek és Ujj 8-ik huszár ezredbeli századosnak, kik példás vitézségük és bátorságuk által lelkesíték vitéz huszárainkat, ugy szinte gr. Wartensleben Ágoston nemzetőri őrnagynak tulajdonítható, ki bátorsága, és tájismerete által ezen rohanást tökéletesíté." (6)

"Degré Alajos naplóbejegyzése:

„Egyszer csak jön a hír, hogy gróf Wartsensleben Guszti a Tiszánál vakmerő rohammal elfoglalt az ellenségtől egy fél üteg ágyút, s magát rendkívül kitüntette.” (6)

Kossuthtól az ütközet kapcsán:

- kép forrása: monorkonyvtar.hu -

Felsőfarkasd település 2022. decemberében, madártávlatból:

További adatok Wartensleben grófhoz (forrás: monorkonyvtar.hu):

A szabadságharc végén az orosz csapatok előtt tették le a fegyvert Borosjenőnél.

(Blog: Mint ahogy azt Zlinszky István elbeszélésében is lehetett olvasni: "...Harmadnapra ezen események után Boros-Jenőbe vonultunk, ahol augusztus 19-én a muszka herceg kezébe, az Aczélkastély mellett akkor elterülő legelőn leraktuk a fegyvert, a muszka foglyokká lettünk...." 

Gróf Wartensleben Ágoston kihallgatása Aradon történt 1849. októberében, majd ezt követően novemberben golyó és lőpor általi halálra ítélték. 

Később a gróf ítéletét Haynau kegyelméből 18 évi vasban történő várfogságra módosították, majd Wartenslebent Kufstein várába szállították, tiszti rangjától megfosztották.

Kufstein és vára Ausztriában, a harmadik katonai felmérés térképe alapján (1869-1887) - (a kis kép a várról wilderkaiser.info):

"A családi legendárium őrzi azt a történetet, hogy a 6 éves Wartenslében Ilonka egy rendezvényen odaszaladt a császárhoz, s ő adta át az akkor már nyolcgyermekes(!) rab családapáról szóló kegyelmi kérvényt." (6)

1850 - a gróf ügyét újra tárgyalják, majd szabadlábra helyezték, ezt követően farkasdpusztai birtokára vonult vissza, de az osztrák rendőrség még megfigyeli.

Gróf Wartensleben Ágoston 1875. szeptember 19-én hunyt el farkasdpusztai birtokán. Kívánsága szerint a gyömrői családi sírboltba temették apja és nagyapja mellé (a kripta mostanra már elpusztult).

2023.05.27.

B.

További képek, adatok, egyéb

Az egykori birtok helyén:

A számomra kérdéses épület (2022.dec.):

Mivel az 1941 évi térkép már majorként tünteti fel ezt a helyet és azon a térképen az épület már szerepel, azt gyanítom, hogy ez az épület a majorhoz épült az 1800-as évek végén, vagy az 1900-as évek elején valamikor és talán valamilyen főintézői lak lehetett (de ne legyen igazam és valóban legyen ez a grófi kastély):

A harmadik katonai felmérés térképe (1869-1887) a birtokot Wartensleben címen már nem nevezi meg - a régi birtok egy völgyben húzódott:

Hadtestjelentések közül:

Forrás: Az 1848-49-es magyar hadtest iratai II.// A januári újjászervezés és az első sikerek - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10 Eger, 2004

A dunamelléki helvét hitvallású egyház névtára az 1869-dik évre (Pest, 1869):

Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében, Bp. 1899.:

Tanulmányok Budapest Múltjából 4 // 1936 // Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei:

A gróf egyik hozzátartozójának - gróf Wartensleben Károlynak - párbajügye - Eger Hetilap 1886:

Utóirat:

Hosszasan lehetne még a fentiekről értekezni és tovább adatolni, a témát és főleg a régi birtok és annak épületeinek egykori helyét, elhelyezkedését, majd elbontásukig azok funkcióit kutatni.

A helyet már régebben nézegettem magamnak térképeken, de miután később Szőnyi Attila monori helytörténész egyszer szóba hozta, gondoltam ellátogatok a régi grófi birtokhoz.

Különösen emlékezetes kirándulásom, mivel fiammal jártunk itt és kerestük fel a helyet egy hideg téli napon.

 Források:

(1) Vasárnapi Újság 1875. - monorkönyvtar.hu

(2) Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara, Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban,III. Életrajti adatok, Törzstisztek, gróf Wartensleben Ágoston

(3) Békésmegyei közlöny 1903.

(4) taiokultura.hu

(5) Pest Megyi Hírlap, 1980. júliusi száma

(6) monorkönyvtar.hu

-Nagy Iván: Magyarország családai

régi térképek: mapire

katonai légifotók: fentrol.hu

Tanulmányok Budapest Múltjából 4 // 1936 // Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei

Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében, Bp. 1899.

A dunamelléki helvét hitvallású egyház névtára az 1869-dik évre (Pest, 1869)

Az 1848-49-es magyar hadtest iratai II.// A januári újjászervezés és az első sikerek - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10 Eger, 2004

Eger Hetilap 1886