Ott kezdeném, hogy az alapötlet nem az enyém.
Amiről a posztban szó lesz: Az Akasztófa hegy, a közelében lévő egykori csárda, a Bogár betyárbanda, betyártörténetek, térkép elemzések, feltételezések, egyéb észrevételek, valamint az is kiderül, kiket akasztottak fel az Akasztófa hegyen, a csárda közelében.
Kanczler Klára Csévharasztról említette nekem az Akasztó dombot, vagy Akasztófa hegyet és az egykori csárdát, valamint a régi tanyasi iskolát. Remélem, sok tévedés nem lesz a posztban, vagy ha mégis, utána kijavítom.
(Valamint a bejegyzés végén kitérek egy "észrevételre" is, amit posztírás közben vettem észre)
Szóval a beszélgetésünk után kis idővel kimentem Pótharasztra, főképpen az Akasztófa hegyet megkeresni - ahol régen a szájhagyomány szerint betyárokat akasztottak fel - valamint a többi említett helyet.. Mindhárom egymás közelében található, a csárda és a régi tanyasi iskola egymással szemben vannak. Vagyis voltak. Az Akasztófa hegy pedig a közelükben, ugyanazon dűlőút, vagyis a Kőrösi út mellett.
"Pusztapótharaszt, mely azelőtt Pótharaszt, illetőleg 1848 előtt Pótharasztja néven volt ismeretes. A XIX. század első felében Nagykőrös városa birta és nagyrésze most is azé." (1)
Kicsit utánanéztem a helyeknek..
Akasztófa hegy és a közelében lévő Kőrös Város Csárdája
A környéken egy dombos kiemelkedést találtam, aminek a helye az Akasztófa hegy pozíciójával egyezik. Más dombot nem találtam a közeli területen, tehát 99% hogy jó helyen jártam.
Az Akasztófa hegy a Magyar Királyság második katonai felmérésének térképén (1819-1869):
Az Akasztófa hegy és a csárda is a betyár Bogár Imre és annak bandájával áll kapcsolatban.
"Megszaporodott a fegyveres betyárság száma, rendszeressé váltak a fegyveres rablások (a betyárok között legnagyobb hírnévre Bogár Imre és fia tett szert, akik Nagykőrös Pótharaszt pusztáján is megfordultak, néhányukat fegyveres összetűzésben lelőtték, vagy ott a csárda mellett felakasztották. A hatóságok szigorúan léptek fel ellenük. Statárium volt érvényben."(3)
A szájhagyomány szerint az akasztások az Akasztófa hegyen történtek, ezért is annak elnevezése. Feltételezem, ez nagy valószínűséggel igaz lehet.
Az Akasztófa hegyet ide teszem a google térképen, a fák között lévő egymás melletti két kopár homokdomb közül a képen a jobb oldali volt a magasabb:
Ismerősöm elmondása szerint az Akasztófa hegy mellett lévő szántásban régebben néhány csontvázat és korhadt faoszlopokat forgatott ki az eke. Feltételezték, hogy az Akasztófa hegyen felakasztott betyárokat és az akasztófa darabjait találhatták meg a szántásban, a csontvázakat visszatemették. (Hogy hol, azt nem tudom. Szántás innen jóval messzebb van most, régebben akkor milyen volt itt a terület, nem tudni. A korhadt facölöpökből jó lett volna hírmondónak valami, mégis mi lehetett az.)
Akik a csontvázakat visszatemették, van róluk említés, kik lehettek, de erre nem szeretnék kitérni. Abból a szempontból lenne fontos, hogy talán meg tudnák mutatni a helyet. (Helytörténész figyelmébe ajánlanám az információt ellenőrizni.)
A hely távlati képen (az alsó kopár domb lenne szerintem az Akasztófa hegy, ez magasabb mint a mellette lévő, balra mellette a Kőrösi út,dűlőút):
Az ehhez a helyhez kapcsolódó betyár banda leghíresebb tagja Bogár Imre volt, a banda tagjai közül többen is a Bogár családhoz tartoztak.
"A megyék az elharapódzó bűnözés visszaszorítására több intézkedést hoztak, s leghatékonyabbnak mind közül a rögtönbíráskodás, a statárium bevezetése bizonyult. Pest megye 1861. december 25-én kapta meg a rögtönbíráskodás jogát Magyarország helytartójától, gróf Pálffy Mórictól." (4)
"....azért kényszerültek erre a lépésre, mert a megyében megszaporodtak azok a személyek, akik „bűnös szenvedélyük sugallatára hallgatva, s a könnyű szerrel nyerendő vagyon utáni szomjuknak áldozva" a békés polgárokat „véres verejtékkel szerzett vagyonuktól... megfosztani, sőt gyakran több ártatlanok életét kebellázító kegyetlenséggel kioltani nem irtóznak." Mások „fegyveres kézzel a vidékeken szerteszét barangolván... védtelen egyeseket megrohanva, mindenökből kivetkeztetni, s különféle kínzásokkal marczangolni nem átallják." (4)
Az Akasztófa hegy, vagy inkább domb, földközelből - a képen látszik, hogy igazából egy kisebb dombról beszélhetünk:
"A statárium kihirdetése után a megyéknek azonnal szert kellett tenni egy igen fontos „kellékre": a hóhérra. Rögtönítélő törvényszék ugyanis csak akasztófára ítélhetett."(4)
"A főispáni helytartó 1862 májusában Kornberger Mihály óbudai gyepmestert és pest-budai hóhért nevezte ki Pest megye állandó bakójává." (4)
A hóhér fizetése egy-egy alkalommal 50-120 forint körül volt. Összehasonlítva, abban az időben egy börtönőr havi fizetése 13-14 forint volt.
"A kemény kezű csendbiztosok egyik jellegzetes figurája volt Balla Kálmán. A főispáni helytartó 1862. május 26-án nevezte ki a pesti járás főcsendbiztosává. Balla, aki két évig volt a posztján, nagyban hozzájárult az Alföld útjainak biztonságosabbá tételéhez." (4)
A Bogár banda a kezdetekkor még Dönti banda volt (1861). Később a vezért Dönti Pétert (eredeti neve Horváth Péter) a banda tagjai megölték.
A banda tagjai a Bogár fiúk, Miska, Jakab és Imre voltak, továbbá volt egy Baski nevű társuk, majd később hozzájuk még mások is csatlakoztak.
A Kecskemét határában történt bűnesetekből:
„Labancz Ferenc családján iszonyú rablógyilkosság követtetett el, mely alkalommal 5 ártatlan emberélet esett áldozatul;" ugyanakkor Ughi Rais János szikrai kocsmárost és Fekete Mihály juhászt erőszakosan kirabolták.
(4)
Ekkor történt a bajai vásározók kirablása is:
"December 1-én ugyanis kiraboltak a bajai vásározók közül 15 szekeret. Az ügy kivizsgálása évekig húzódott, s felmerült a gyanú, hogy ezt a rablást is Döntiék követték el.
A rablás áldozatai között volt kereskedő, fuvaros, földműves, adószedő, kocsmáros. A vásárra menő kocsikat a bajai szőlők közelében állította meg öt fegyveres. Az egymás után érkező kocsikat sorban kirabolták, majd e szavakkal: „lassan menjetek" - bocsátották el őket. Előtte azonban „elkérték" a pénzüket. Igaz, közben a puskájukat rájuk fogták, sőt volt akire többször rá is húztak, hogy nagyobb sebességgel adakozzon." (4)
Az Akasztófa hegy felülnézeti képen:
"A csendbiztosok általában nem tartoztak a finom lelkű gavallérok közé. Számos adat van rá, hogy a vallomásokat pofozással, korbácsolással vették ki. Somogyi József (pesti járási csendbiztos) ellen 1863-ban fegyelmi eljárást is indítottak a fentihez hasonló okok miatt." (4)
Az adóhivatalnokok kirablása:
"Deim Lipót bajai adóhivatalnok Hübner Eduár nevű társával együtt végrehajtó volt, s már hazafelé tartott egy kocsin, mikor az öt felfegyverzett ember lóháton hozzájuk vágtatott. Először csendőröknek nézte őket, s gorombáskodott is velük. Hamarosan kiderült azonban, hogy az öt úr rabló. A kocsin lévő pénzesládában több mint 2000 forint volt. Mondani sem kell, hogy magukhoz vették. Ezenkívül elvették az adószedő óráját, s lecibálták mindkettőjük gyűrűit. A gyanú Döntiékre terelődött. 1861 decemberében körözést adtak ki ellenük." (4)
Újhartyáni és páhi pusztai rablások - 1862:
"Újhartyánban özvegy Pfeifer Gáspárné boltos és kocsmáros házába berontottak, az ott lévő özvegyet, két fiát és a szolgálókat egy külön szobába terelték, és pénzt, ékszert, ruhaneműt, s egyéb mozdíthatót összeszedve távoztak. Összességében 2441 forint értékben raboltak. Míg a házban négyen ténykedtek, a ház előtt az ötödik társuk egy lovas kocsival várakozott. A rablás után Örkény felé elhajtottak...
...A betyárok előző este még a pótharaszti pusztán egy tanya-haszonbérlőnél, Kókai Jánosnál „vettek maguknak erőhatalommal éjjeli szállást, behajtván a háznépet itt is egy szobába..."(4)
"..két nappal később (január 31-én) a páhi pusztán Székely Gábor birtokos házába - annak távollétében - éjjel betörtek, s a házban lévő feleségét és vendégeit kirabolták. Itt is négyen hatoltak be a házba, és fegyverrel fenyegetőzve pénzt, órát, ékszert zsákmányoltak." (4)
Az Akasztó hegy csúcsán egy - talán - határkő, vagy mérőpont van, ezen a képen éppen csak látszik:
Alsódabasi rablás:
"....alsódabasi birtokost, Bereczky Miklóst a saját kúriáján megtámadták, s a nála időző Tóth Ferenc dabasi református lelkészt kifosztották. Itt nagyon nagy zsákmányra tettek szert, több ezer forint értékben vittel el készpénzt, ruhaneműt, ékszereket, fegyvereket stb. sőt még két mázsa szappant is. E rablás alatt nagyon erőszakosan léptek fel. A házigazdát és annak 70 éves nővérét bántalmazták. Bereczkytől nagy összeget követeltek (6000 Ft-ot), amit ő nem tudott nekik előteremteni. Ekkor, Bogár Imre - Bereczky később egy szembesítéskor ráismert - egy kést kért társaitól, hogy a vonakodó házigazdát „felfejtse", azaz megnyúzza. Bereczky arra kérte a betyárokat, hogy inkább lőjjék agyon, de ne kínozzák. Végül a „nagylelkű" betyárok a nyúzástól és az agyonlövéstől is eltekintettek.
A körülbelül két órán keresztül tartó fosztogatás végén távozásuk előtt a házban lévőket megkötözték. A gazdag zsákmányt két szekérrel vitték el." (4)
Az Akasztófa hegy tetején lévő kő:
A bandavezér, Dönti halála
"Kistelekre 1862. február 27-én este egy hullát vittek, melyet két juhász a csengelei pusztán a baromkútban talált. A holttest csizma és sapka nélkül, de teljes ruházatban volt. Lábára egy homokkal töltött zsákot kötöttek, hogy elmerüljön a kútban. Néhány napja lehetett már a vízben. Iratot, pénzt nem találtak nála...
... Fekete posztómellényéről gondosan levagdosták a gombokat (valószínűleg ezüstből voltak). A kútból előkerült tetem Dönti Péteré volt. Nézeteltérésbe került saját bandájával, s ennek kövekeztében belevágták a marhaitatóba.
Előtte mindenétől megfosztották, de nagy izgalmukban a rejtett belső zsebet nem találták meg. Az erős testi felépítésű Dönti keményen küzdhetett az életéért, sokáig viaskodhatott, de támadói kegyetlenül elbántak vele. Erről tanúskodik a tetem állapota. Orra, miként az egész feje, össze volt zúzva, mindkét füle levágva, bal karja keresztül szúrva." (4)
Az Akasztófa hegy a Habsburg Birodalom harmadik katonai felmérésének térképén ( 1869-1887) - a térképen középtájon felül a pótharaszti templomrom is fel van tüntetve, mint "ó templom":
Jászszentlászló pusztai incidens:
"1862. április 8-án késő este a jász-szentlászlói pusztán felkeresték Szabó István tanyáját, hol abrakot és szálláshelyet kértek. Nem fogadták őket szívesen, még ajtót sem nyitottak a bent lévők. A gazda nem tartózkodott otthon, csak a fia, a lánya és egy kanászgyermek. Nem mertek ajtót nyitni, pedig a betyárok - miként Bogár Imre a tárgyaláson vallotta - mindig csak barátságosan kértek. Az idősebb Bogár Imrét annyira felháborította ez az udvariatlanság, hogy miközben káromkodva szidta a házbelieket - belőtt az ablakon, de nem talált. A gazda fia válaszul az ajtón lévő résen kilőtt, s talált. Az öreg Bogár fejen lőve felbukott, és a helyszínen meghalt. A banda Dönti utáni új vezére, Baski Gyuri erre indulatba jött, egy lajtorján felmászott a házra, s azt egy szalmacsóvával felgyújtotta. Bogár Miskát és Jakabot őrnek állítva távol tartotta a tűz oltására odatóduló embereket. Eközben többször lövöldözött is rájuk, hogy közbe nem tudjanak lépni. Mikor a ház és az istálló leégett, úgy 11 óra tájban eltávoztak. Az istállóban benn égett 4 szarvasmarha, 16 sertés, számos apró jószág. A házban lévők nagy lélekjelenléttel megtalálták az egyedüli megoldást. A szobában sarat készítettek, azzal betapasztották az ajtót és az ablakokat - a füst így nem tudott bemenni ~, „további sorsukat a gondviselésre bízván". A gondviselés kegyes volt hozzájuk." (4)
Jásszentlászló elég messze van Pótharaszttól, Kiskunfélegyháza alatti részen.
De ismét térjünk vissza Pótharasztra:
Bartusz Mihály volt az első aki a Bogár bandából élve a hatóság kezébe került, Pótharaszt pusztán fogták el:.
"A tanyaégetés után négy nappal a betyárok meglátogatták Benedek György Pótharaszt pusztai kocsmárost. Baski egy duplacsövű puskával és egy ötcsövű pisztollyal felszerelkezve bement a kocsmároshoz, hogy ételt, italt és abrakot szerezzen. Ezalatt társai a kocsmáros majorjába és tanyájára fészkelték be magukat. A kocsmáros kijelentette, hogy abrakot nem tud adni, de ezt Baski nem fogadta el. Kijelentette, hogy annak pedig „muszáj lenni, ha a föld alól ... is." Végül a kocsmáros kerített abrakot, mert érezte, hogy nem jó ujjat húzni hívatlan vendégeivel. Baski bement a kamrába, személyesen szeremvételezni a készletet. Ezalatt a kocsmáros kissé boros fővel a betyár duplacsövűjét nézegette és el is sütötte. Baski erre kirohant, és Benedek ott lévő kertészét, Kaldnekker Józsefet a puska agyával kétszer fejbe vágta, a kocsmáros mellének pedig odaszegezte az ötcsövűjét, s agyonlövéssel fenyegette. Végűi megkegyelmezett és beérte az abrakkal, szalonnával és kenyérrel, mit magával vitt." (4)
Csárda az Akasztófa hegy közelében a Magyar Királyság második katonai felmérésének térképén (1819-1869):
"...Benedek kocsmáros tanyáján délután hat-hét csendőr megjelent, mire az ott tartózkodó két betyár ruházatát s fegyverét hátrahagyva elmenekült. Az egyik a kocsmáros majorja felé szaladt és társának, ki az udvaron tartózkodott, bekiáltott: „lóra, hajtják a nyulat". A majorban ekkor három betyár volt, kik korábban a csősz kocsijával érkeztek oda. A kocsi elé fogott két lóra két betyár fel is pattant, a harmadik társukat, Bartusz Mihályt otthagyták. Bartusz nem volt alapító tag a díszes gyülekezetben, csak Dönti megölése után került a csapatba. Mikor barátai jóvoltából gyalogosan a major udvarában maradt, futva menekült a búzaföldeken keresztül. A kocsmáros és a kocsis felesége mindezt látva a csendőröket a szaladó betyárra figyelmeztették. A zsandárok utána nyargaltak, s elfogták az üldözés közben súlyos lábsérülést szenvedett Bartuszt. Az elfogott betyárt a dabasi főszolgabórói hivatalba vitték, s börtönbe vetették....A hóhért és segédeit is Dabasra rendelték, hogy ítélethirdetésnél kéznél legyenek, mert az elítélteken a halálos ítéletet három órán belül végre kellett hajtani.
Bartuszt a börtönben hallgatták ki, mely szűk és dohos volt. Az ide-oda hurcolgatásától - lábsérülése miatt - eltekintettek, mert az orvosok szerint szélhűdésben könnyen kimúlhatott volna. A betyár a bírósági eljárást jól viselte, végig eszénél volt „nagy fájdalma dacára", mint azt a bíróság elnökhelyettese jelentette az alispánnak. Ugyanő írta a vádlott állapotáról, hogy „ha életben hagyatnék is - mi lehetetlen - lába amputatio alá esnék. Dicsérendő dolog a bíróságtól, hogy a hóhérral egy időben orvosokat is hívtak a vádotthoz, nem is egyet." (4)
"A banda többi tagja (Baski György, Bogár Mihály, Bogár Imre, Bogár Jakab) az Alföldön tovább bolyongva egyik tanyáról a másikra ment, ételt-italt kérve, vagy ha kellett rabolva éldegélt. Május 13-án már a kecskeméti járásban bukkantak fel. Itt csatlakozott hozzájuk egy Gulyás Jóska nevű egyén, aki egy ideig velük vándorolt. Este 7-kor a söregi pusztán felkeresték Váradi ispánt, kitől egy mérő zabot kértek. Utána a gulyához mentek, hol a számadó nyerges lovát erőszakkal elvették. Még aznap késő este Gombára mentek, Dapsy Sámuelnél bort, kenyeret, szalonnát követeltek." (4)
A csárda már a Habsburg Birodalom harmadik katonai felmérésének térképén (1869-1887), mint Körös Város csárda:
A csárdában Bogár Imre is gyakran megfordult. A szájhagyomány szerint a csárdából alagút vezetett a pusztába menekülőútként. Volt e alagút vagy sem, nem tudni biztosan, viszont a környéket "barlangosnak" is hivják a láp és kotu beszakadozások miatt, ezt téveszthették össze az alagúttal
A régi csárda kataszteri térképen (1881), mellette a "Barlangos":
Még valami a csárdánál lévő titkos alagútról...
"A II. világháború alatt a Főző család bérelte a Pótharaszti csárdát Nagykőrös városától, Deszpot László erdész felesége, (aki a bérlő lánya volt) mesélte: – Az egyik szilveszteri mulatságban a csárda padozata beszakadt a nagy táncolásban, és így akkor saját szemével látta Bogár Imre menekülő alagútját is." forrás: nefag.hu / erdészeti oldal
További adatok a csárdához
- "Bogár '" csárda Csárda volt Pótharaszt pusztán Nyáregyházánál.Bogár Imre
betyár kedvelt tartózkodási helye volt (Nánásiné: . NO.46:l1)" (2)
Részlet a Pest Megyei Hírlap, 1978. októberi számából:
"Valamikor, a 30-as években (1930), a nagykőrösi honatyák jelentős tervekkel foglalkoztak a pótharaszti pusztával kapcsolatban: Nemzeti Parkot kívántak ott létrehozni, mondván, ha Debrecennek a pusztája a Hortobágy, Kecskemétnek a Bugac, Nagykőrösé a Pótharaszt-puszta. Elsősorban az alig valamivel több mint 20 kilométerre levő fővárosból várták volna az iránta érdeklődőket.
Akkor még állt a Nagykőrösi út mentén a pótharaszti csárda. S ha már puszta és csárda van, akkor a betyárromantika sem hiányzik. A puszta Bogár Imre bandájának a búvóhelye volt." ( a régi "Kőrösi út" Pótharaszt pusztán vezetett, vezet keresztül.)
Baski bandatag halála
"Balla főcsendbiztos a legénységét három csoportra osztotta. Két káplárra hét-hét embert bízott, ő pedig nyolc embert vitt betyárvadászatra. Június 15-én indultak el Pilisről, s úgy intézkedett, hogy a csapatok június 17-én a lajosi pusztán találkozzanak, ha nem jön közbe semmi. Abelovszky János káplár meg is jelent a megbeszélt időben, de Mészáros Zsigmond által vezetett másik csoportról semmi hírt nem kapott...
..A házhoz tartozó cselédek elmesélték, hogy június 17-én hajnali 3-4 óra között gyalogosan egy ember jött a lajosi puszta felől két duplacsövű puskával, s néhány pisztollyal felfegyverkezve. Nevét nem tudták, eddig még nem is mutatkozott náluk, de mindez nem zavarta abban, hogy beszállásolja magát, s lefeküdjön a szobában.
Mészáros az embereivel délután 2-kor érkezett özvegy Téglás Jánosné tanyájára, hol a betyár meghúzta magát. Az özvegy férjét előző évben betyárok lőtték agyon, mikor a lovait elvitték. Az özvegy azóta „nyavalyatörésben" szenvedett. Ezek után nem csoda, hogy a háziak nem fogadták osztatlan örömmel a teljes fegyverzetben bemasírozó betyárt, ki nem volt más, mint Baski Gyuri, a tanyagyújtogató.
A helyszín, Téglás Jánosné tanyájának rajza:
Balla az ablakon keresztül megadásra szólította fel, mire az káromkodva így válaszolta: „Az én ártikulusom nem tartja, hogy magam megadjam, az Istenit, mert én betyárnak születtem, s betyár vagyok - aki velem beszélni akar, jöjjön be.A főcsendbiztosnak eszébe sem jutott, hogy eleget tegyen a kedves invitálásnak, hisz tudta, az idő neki dolgozik. Ő a betyárok bőrével volt köteles elszámolni, az életüket nem nagyon kérték számon tőle. Újból felszólította megadásra a bent lévőt, még azzal is biztatgatva, hogy „nem fog felakaszttatni", s legfeljebb hat évet kap. Ez persze nem volt igaz, ezt Ballá is tudhatta, de tudta Baski is, aki makacsul hajtogatta: „De hiszen tudom én, hogy öt napnál nem leszek tovább fogva."
Ballá kissé unhatta a huzavonát, ezért közölte a betyárral, hogy vagy megadja magát, vagy reá gyújtja a házat. Erre csak annyit válaszolt: „Akkor bent sülök, az Istenit."
1/4 4-kor Baski egy betyárnótát kezdett énekelni:
„Lerakom a fegyverem a pusztába, Nem iszom több bort már a csárdába, Szépen kérem Comissárus Uramat..."
Többet nem lehetett érteni a nótából. Ballá ekkor elrendelte a kamra falának és a ház végének kibontását, hogy a kamrában és a padláson lévő ingóságokat és élelmiszereket kihordják, továbbá húsz vödör vizet is oda vitetett a ház mellé. Hátha mégis megadja magát a rabló a gyújtás után.
Hajnali 4-kor számos pusztai lakos csődült oda bámészkodni; egyhangú életüket az ilyen események színesebbé tették. Ekkor az özvegy hajadon lánya kérte fel megadásra az ablakon át a betyárt. Sírva kérlelte, hogy legalább az ő beteg édesanyjára gondoljon, s ne gyújttassa fel a tanyát; „nem hívtuk mi magát soha ide, minek jött bennünket szerencsétlenné tenni" - mondta, de mindhiába, a betyár lelkét mindez meg nem indította. Ekkor a lány azt kérte, hogy legalább a ruháját adja ki az ablakon, nehogy benn égjen. „Gyere be és vidd ki" - szólt Baski, s lány indult is, de a főcsendbiztos közbelépett, s bekiáltott: „Jó volna ugye, ha bemenne, gazember; tudom, hogy csak azért szeretnéd, hogy ott fogd magadnál, mert tudod kutya, hogy akkor nem lehetne a házat rád gyújtani - ha ki akarod adni a ruhát, add ki az udvarra nyíló ablakon, de hozzád senki sem fog bemenni!"
Baski ezután kiadogatta a ruhákat.
Balla ezalatt mérlegelte a helyzetet. Úgy gondolta, ha élve akarja elfogni, az sok ember életébe kerülhet; ha pedig rágyújtja a házat, úgy legalább 800 Ft kárt okoz, tehát ez sem jó megoldás. Végül úgy döntött, az a legolcsóbb, ha agyonlövi a betyárt. Oda is ment az udvari ablakhoz, s belőtt a szobába. Baski a bal térdébe kapta a golyót, de nem lőtt vissza.
A betyár ezután még fél órát kapott imádkozásra a főcsendbiztostól, ki közölte vele, hogy ütött a végórája, jön a gyújtás. Baski talán imádkozott is, mert negyedóráig nem válaszolt Ballának, bármit mondott is az neki. A pandúrok néhány petrence szalmát készítettek elő, apró csomókba kötve.
Abban bíztak, hogy a füsttől vagy elszédül a betyár, vagy megpróbál az ajtón át menekülni, s akkor nyakon csípik. A kéznél lévő vízzel pedig el lehet gyorsan oltani a tüzet, mielőtt nagyobb kár lenne. Ballá újra bekiáltott: „Add meg magad, mert itt a szalma, mindjárt ég a ház a fejed felett!"
„Ne beszéljen hozzám - így Baski -, több az én gondom annál, meg nem adom magamat, annyi bizonyos!"
Mikor a pandúrok néhány köteg égő szalmát bedobtak a szobába, a berendezés lángra kapott. Baski kikiabált: „Ne tüzeljetek, az Istenit, megadom magam!" Ekkor felszólították Baskit a fegyverei kidobálására és a ház elhagyására. De ő meggondolta magát: „Mégsem adom meg magam, az Istenit, inkább agyonlövöm magamat." Erre újra kezdték az égő szalmakötegek bedobálását, mikor is egy lövés hangzott a szobából. A betyár főbe lőtte magát.
A tüzet az odakészített vízzel azonnal eloltották,a holttestet pedig kivitték az udvarra.
Holttestét 1862. június 18-án a korábbi jó cimbora, a rögtönbíróság által felakasztott Bartusz Mihály sírja mellé temették."
Az Akasztófa hegy egy másik szögből fényképezve:
Az Akasztófa hegy katonai légifotón 1963-ban (fentrol.hu):
Bogár Imre elfogása és kivégzése
Bogár Imrét a csongrádi pandúrok kapták el.
"...Július 11-én fogták el Gut Pintér János Tanyáján, mikor épp az eresz alatt aludt. A hadnagyok szokásos portyán voltak, mikor Gut tanyájára értek, hol két idegen lovat s egy embert láttak az eresz alatt. Kérdezték a gazdát, hogy ki ez a legény. Ő csak a szemével intett, hogy kapják el. Nosza, a három pandúrnak sem kellett több. Az egyik a puskáját fogta rá, a másik az üstökét ragadta meg, a harmadik pedig hurkot kötött Bogár kezére. A művelet alatt a betyár felébredt, s igyekezett menekülni. A pandúrok túlereje azonban legyűrte, miközben kissé meg is rugdosták. Míg Imrét kötözték, ezalatt Jakab a lovát hátrahagyva a kukoricásba menekült, s eltűnt üldözői elől." (4)
" Bogár Imrét 1862. július 17-én reggel 10 órakor Pest szabad királyi városban a megyeházán rögtönítélő törvényszék elé állították. A bíróság elnöke Szeles Mihály másodalispán volt..."
" részletesen kikérdezték személyi adatairól, eddigi életéről. Eszerint Bogár Szabó Imre Bócsán született, elmúlt húszéves. Saját vallomás szerint betyársága előtt Bugacon gulyásbojtár volt, előbb Bábiczky Imrénél, utóbb Faragó Mihálynál. 1860-ban marhalopásért egyévi vasban eltöltendő rabságra ítélték Félegyházán, honnan 1861 márciusában szabadult." (4)
"ítélete, másoknak is elrettentő példájára „akasztófán elszenvedendő kötél általi halál" lett, „engedtetvén részére, a halálra leendő készületek végett az ilyes esetekben kiszabott három óra." (4)
"... a rögtönbíróság elnöke kérte a városi tanácsot egy 15 öl széles és ugyanilyen hosszú, országúthoz közeli „alkalmatos hely" kijelölésére. Az Üllői út és a gyáli puszta közötti dombon jelölték ki a kivégzés helyét. Ide vitték 1862. július 19-én este 6 órára Bogár Imrét, s az összegyűlt nézőközönség előtt az ítéletet még egyszer felolvasták. Ezután - az ítélet végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv szerint - a betyárt átadták Kornberger Mihály megyei hóhérnak, „ki is a nevezett halálra ítélt rablót a felállított akasztófán kötél által kellő ügyességgel az élők sorából kivégezte."
Kornberger az akasztásért járó díj nyugtáit bemutatta a megyei pénztárnak utalványozás végett. 49 forint és 5 krajcár járt a munkájáért." (4)
"...a művelt (?!) osztályhoz tartozó nők is törekedtek a bitófa közelébe juthatni, hogy a borzasztó jelenetnek tanúi lehessenek. A kivégzett ruháit a söpredék közbotrányra leszaggatá, magával vivén darabjait, melyeknek babonából varázserőt tulajdonít."
Bogár Imre tetemét csak másnap vették le az akasztófáról." (4)
-- (Bogár Imrét nem ezen az Akasztófa hegyen akasztották fel, hanem a gyáli pusztánál valahol..) ( !! )
Bogár Miska betyár története szintén különleges, de így is hosszú lesz a poszt.. Röviden: 1862 dec.01-én Jászlajospusztán Balla csendbiztos embereivel hajnalban rajtaütött egy tanyán, ahol Bogár Miska szeretője Deklina Rózsa is lakott. A tanyán lövöldözés tört ki, ahol Bogár Miska több pandúrt meglőtt. Végül a betyárt Balla csendbiztos lőtte oldalba, amikor a betyár az egyik meglőtt pandúr pisztolyát akarta elvenni.
"Balla a sebesülteket, Bogárt és a két pandúrt, kocsira tettette és a hadnagyokat Gyónra vitték a járási orvoshoz, a betyárt pedig egyenesen a törvényszéknek adta át Pesten." (4)
"Mikor sebesülten bevitték a pesti megyeházára, azonnal orvost hívtak hozzá. A megye főorvosa által elkészített látlelet szerint a bal mellkasán és a bal oldalán volt golyó ütötte seb. Az orvos az oldalán lévő sebet életveszélyesnek minősítette, mert a golyó megsértette a lépet és a beleket, s belső vérzést okozott. Mindezekért a betyár sérüléseit halálosnak írta le." (4)
Hirdetvény:
És hogy kiket akasztottak fel a bejegyzésben szereplő Akasztó hegyen a Bogár bandából, megtaláltam egy újságcikkben / Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936:
"A kisebb betyárok közül hármat itt a csárda melletti dombon akasztottak fel. Akasztás előtt Kanász Péter és Hugyák Bandi azt kérték, hogy eldalelhassák nótájukat, A bíró megengedte. Hugyák Bandi dacosan a bámészkodók felé fordult és dalolta:
- Bubán, bubán, bulbánatban születtem
Nemsokára mostohára kerültem
Mostoha volt énhozzám a világ is
Szárazságtól elhervad a virág is...
Kanász Péter meg így énekelt:
- Nem volt nékem semmi boldogságom
Akasztófán lesz az én halálom
Édesanyám volt kend, mégse hajlított kend
Gyenge fának ágaival sohsem hajlított kend.
Ha kend hajlított; volna, én meg hajoltam volna,
Erre a csúfságra, az akasztófára nem kerültem volna...
A nóta után kalapjukat a földhöz vágták s odaálltak az akasztófa alá.
Ezután a kis baleset után a törzsvendégek száma nagyon megcsappant. így érdeklődés hiányában a csárdát be kellett zárni. Most úgy látszik, újra fordul a világ kereke. Megszületett, a, veielkend és Lipót József úgy gondolkozik, hogy újra ki keltene nyitni a csárda ajtaját. Egyelőre az italmérési engedély felett határozó hatalmasságok — nem tudni miért — még más véleményen vannak. Ennek a véleménynek azonban meg kell változnia, mert Bogár Imre csárdája újra élni akar...
Móricz Zsigmond Pótharasztról szóló egyik Írásában mondja:
Van a pusztának egy pontja, ahonnan Bogár Imre csárdájára s a régi nádas és tófenék mélyére lehet látni. Ez a legideálisabb szabadtéri színpad lehetne. Mint egy természetes aréna — magas homokhát alatt hatalmas zöld mezőny, ahol lovas tömegeket lehetne mozgatni. A hun királynak népe jelenhetne meg itt, — a nép ugyanis azt beszéli, hogy e tájon volt Attilának nagy hadiszállása, — vagy a keresztesek átvonulása, vagy a magyar romantikus múlt bármely nagy jelentle, a török kor hadimozdulatai, akár a betyárvilág csetepatéi. Ez a mezei színpad a nemzeti nagy játékok gyönyörű színtere lehetne.
"Az öreg Bogár Imre és négy fia portyázás közben igen gyakran tért be ebbe a kis utszéli csárdába. A Bogár fiuk hirtelen jöttek és úgy Is tűntek еl. Honnan jöttek? Hová mentek? Nem mondták soha.
Ha nem volt semmi veszedelem, ebédet főzettek, jó bort ittak, daloltak és utána táncra kerekedtek."
"Mulatozás közben sokszor megenyhült a betyárok marcona ábrázata. Egy ilyen alkalommal az öreg Bogár Imre elbeszelte hogy grófi családból származik, nagy vagyona volt, de a felesége megszökött egy másik gróffal, ő pedig bánatában négy fiával együtt felcsapott betyárnak.
Egyszer az is megesett, hogy a vár-megye pandúrjai majdnem ott érték a csárdában a. betyárokat. Nem is tudtak volna elmenekülni, de a csárdabeli szépasszony elrejtette őket. A lovak a csárda melletti nádasban voltak. A betyárok egy része a padlásra a széna közé került. A fiatal Bogár Imrét a kútba eresztették le a rovás alatti oldalmélyedésbe. Ezért a cselekedetért hálásak voltak a betyárok és az "öreg Bogár Imre minden betyárnak megparancsolta, hogy ezt a csárdát ne bántsák sóha."
"...egyszer a vármegyei csendbiztos olyan észrevétlenül vette körül pandúrjaival a csárdát, hogy nem tudtak a betyárok lóra kapni. Bogár Imre a nádason keresztül akart menekülni, de meglőtték.
Megkötözve hozták a csárdába. A csapláros felesége kimosta a sebet. Bekötötte szépen. Azután a pandúrok elvitték Pilis felé. Hová lett? Mit csináltak vele? Csak a jó Isten a megmondhatója."
A fenti teljes újságcikk:
Szintén egy újságcikkből, részlet a Pest Megyi Hírlap, 1978. októberi számából:
"A betyárvilág emléke a pótharaszti akasztódomb, ott akasztották fel Bogár bandájából, a néphagyomány szerint, Nádori Pétert, Hugyák Bandit és Kanász Pétert. A csárda melletti Kanászlapos, mely a betyárok búvóhelye volt, valószínűleg a hírhedt Kanász Péterről kapta a nevét."
A Kanászlapos innen kicsit távolabb van, már Alsópakony mellett találtam rá a térképen, ami akkor még Kanász-lápos - gondolom a lápos terület miatt - de az idők során talán torzulhatott az elnevezés.
A Kanász lápos a Habsburg Birodalom harmadik katonai felmérésének térképén (1869-1887):
Az 1941-es katonai felmérés térképén már Kanászlapos elnevezéssel:
Kataszteri térképen látszik, hogy vizenyős, lápos a terület, de már itt is Kanász laposként van feltüntetve:
Hacsak nem volt egy másik Kanász lápos is, akkor ez az Akasztófa hegytől eléggé messze volt, persze attól még bujkálhattak itt a betyárok (Habsburg harmadik kat.felmérés (1869-1887):
A csárda épülete később egy ideig vadászház is volt, de most ha jól tudom, magánkézben van.
A csárda egy régi képen (a csárda képeit Kanczler Klárától kaptam, köszönöm):
A csárda épülete egy másik képen, itt már mint vadászház:
A Pótharaszti pusztatemplom facebook oldaláról, említés a csárda titkos alagútjáról, amin a betyárok a csárdából ha szükséges volt, menekültek:
"Az ott lakók úgy tartották ennek a legendának lehet valós alapja mert a pincében ők még láttak egy furcsa vakablakot. Később egy fiatal vadásszal beszélgettünk , ő már a felújított épületben lakott a nyolcvanas évek végefelé. Ő is látott valamit ami a kijáratra utalt..
"Régi öregek elbeszélése szerint meg-megfordult Kőrösön egy másik híres betyár: Bogár Imre is. Többször iszogatott embereivel a barátszilosi legelők szélén állt öreg csárdában és a pótharaszti erdő melletti pusztacsárdában is meg-megfordult. Az 1920-as években még beszéltem Pótharaszton egy idős asszonnyal, alti kislánykorából emlékezett rá, mint jóképű, délceg, csinos legényre. Bogár Imre egyébként Csongrádról származott, s Jakab, Márton és Mihály testvérével „dolgozott” a bandában. Egy alkalommal, az öregek elbeszélése szerint, egy körösi nagygazda béklyózva legélő ritkaszép csikaját is „elkötötték”, pedig Gönczi-féle béklyó volt a csikó lábán."
A teljes újságcikk:
A pandúrokról is egy-két érdekesség..:
" Bokros Gábor megyei lovas pandúr Bogár Miska elfogásakor kapott halálos sebet, melybe 1862. december 2-án belehalt. 143A862. PPS. vm. főispáni heh/tartójának ir. (IV. 251.)" (4)
"Balla Kálmán főcsendbiztos egymaga 500 forintot kapott Baski György és Bogár Miska elfogásáért, húsz legénye pedig Baksi elfogásáért 10-10 forintot" (4)
"Kecskemét egyik járási csendbiztosa, Vargha József 1862 októberében kérte a járási főszolgabírót, hogy Szalisznyó József megyei hadnagyot (pandúrt) bocsássák el a szolgálatból és fenyítsék is meg, mert gyávaságával csak „gyalázatára és szégyenére van" a többi „erélyes s bátor" hadnagynak.
Történt ugyanis, hogy 1862. október 13-án Cegléden egy újvárosi vendégfogadóban egy ember felismerte Bogár Mihály „futó betyárt". Ezt gyorsan jelentette az elöljáróságon, majd a fogadóban várakozott. Ekkor észrevette Szalisznyó József megyei hadnagyot, és megsúgta neki, hogy itt van Bogár Mihály fegyvertelenül. Erre a hadnagy nagy lármát csapott, kiabált, mire Bogár a nevét hallva akadályoztatás nélkül eltávozott." (4)
A régi tanyasi iskola
A tanyasi iskola az egykori régi csárdával szemben volt. Az iskolára mára csak egy dombhányás emlékeztet. Téglát a földfelszínen most egy darabot sem találtam.
A pótharaszti régi tanyasi iskola madártávlatból, a fák között szemben elbújva a régi csárda épülete / a régi iskola helye fehér nyíllal, a régi csárda helye pedig bordó nyíllal jelölve:
Katonai légifotó a régi iskola helyéről 1974-ből (fentrol.hu):
Google kép:
Mostani felülnézeti képen:
Az iskola a Rácz féle tanya területén volt, amiről egy újságcikkben olvastam:
A Rácz tanya területe a második katonai felmérés térképén (1819-1869), az iskola épületét bordóval, a posztban szereplő csárdát fehérrel karikáztam:
A régi iskola helyén ma egy földhányás található, feltételezhetően alatta az iskola régi alapjaival:
Más szemszögből:
A régi iskola az 1941-es katonai felmérés térképén:
Részlet a Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptemberi számából:
Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915:
Az út mellől a régi iskolából már semmi sem látszik:
De közelebbről sem igazán:
Az iskoláról többet nem igazán sikerült megtudnom.
További adatok az Akasztó dombhoz, az 1930-as évekből:
"Kovács Sándor Árpád pótharaszti tanító levélben arról értesítette Dezső Kázmér polgármestert, hogy az iskola szérűskertjében (ma: Újlengyel, Akasztódomb) homokhordás közben emberi csontokra, lófogakra és kengyelvasra akadtak,s hogy a homokhordást további intézkedésig beszüntette." (5)
"...Kétnapos próbaásatással egy honfoglalás kori sír leleteit sikerült megmenteni.
A Nemzeti Múzeum leltárkönyvi bejegyzése szerint ezeken kívül 3 avar kori tárgy is Budapestre került." (5)
"Pánczél becslése és az idős Miklay Jenő nyugdíjas erdőőr visszaemlékezése szerint a földforgatáskor kb. 22—23 sír pusztulhatott el, amelyekben, hasonfekvő csontvázmaradványokat, lótejeket, bronz karpereceket, urnákat találtak". Közülük „vonaldíszes, égetetlen agyag urna és edénydarabok, egy bronz karperec és néhány pattintott kovakő eszköz maradvány" jutott a városi múzeum gyűjteményébe. A kutatás nagy szerencséjére Dezső Kázmér e leletek javát — feltehetően a Nemzeti Múzeumnak átadatottak — 1935-ben lefényképeztette." (5)
És ami a sajátos észrevételem:
A katonai térképeken az Akasztófa hegy helyén lévő kisebb illetve nagyobb dombon kívül a környéken más dombot nem fedeztem fel, ilyenről nem tudok.
Ellenben találtam egy régi térképet, amin az Akasztófa hegynél - "Hegyes halom" szerepel.
Ez szerintem arra utal, hogy a két dombszerű képződmény mesterséges módon, akár ember által alkotta domb is lehet. A halmok pedig vagy kisebb földvárakat, vagy sírhalmokat, halomsírokat jelentenek..
És a környéken több sírt is találtak, illetve a közeli régi tanyasi iskola udvarán említésből úgy tudom egy honfoglalás kori lovas sírt találtak, de erről a leírást nem találom. (de az is lehet, hogy talán ez az iskola előbb említett szérűskertjével azonos lehet)
Viszont az általam említett térképet beemelem (Balla térkép 1787-ből) - a térkép részlet bal felső részében a Pótharaszti pusztatemplom romja is fel van tüntetve:
És az említett "Hegyes halom" a térképen, ami véleményem szerint az előző elnevezése az Akasztófa hegynek:
De ez csak feltételezés... De homokhordás közben ugye emberi csontokra és egyéb dolgokra bukkantak itt az 1930-as években..
Kicsit hosszú lett a poszt, remélem volt, akinek volt kedve végigolvasni.
Ha tévedések vannak benne esetleg, jelezzétek hozzászólásban és kijavítom.
2021.04.24.
B.
Források:
(1) mekoszk
(2) http://mnytud.arts.klte.hu/tkis/kist_kocsmanev.pdf
(3) Novák László Ferenc: Vadállomány, vadászat a Három Városban
(4) Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története
(5) Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
Térképek: mapire.eu
Utólagos információk:
- K.Péter / Monor:
" A legenda szerint itt akasztották fel az utolsó betyárbandát, aki a Kőrösi-úton fosztogatta az alföldi parasztokat akik hordták a terményt Pestre. Konkrétan azok a fák, amiken lógtak, még a kilencvenes évek közepén is megvoltak, amíg a Kicsi Rigó becenevű "erdész" figura ki nem vágta és el nem adta őket"