PUSZTAPALOTAI VÁRROM (BÁTORKŐ) 

Pusztapalota, vagy a Pusztapalotai várrom, ami a köztudatban Bátorkő váraként ismert.

Korántsem bizonyos, hogy ez a várrom Bátorkő várával azonos, ezt én is csak később tudtam meg, de az internetes források Bátorkőnek jelölik meg a helyet.

A várrom Várpalotától északra mintegy 5 km-re, a Fajdas-hegység egyik völgyében egy sziklacsúcson található.

A google mapsban is jobb ha Bátorkő néven keresünk rá, bár Pusztapalotaként is megtalálható, de ott még fénykép sincsen hozzá. 

Már régóta tervben volt nálam ennek a helynek a felkeresése, csak közben sokszor kiment a fejemből, míg végül elhatároztam, legközelebb ide megyek.

2020. október 31-én voltam a várromnál.

A képen látható hely volt az úti cél, amit végül kicsit nehezen, de sikerült megtalálnom (a várrom kicsit távolabbról a fák között):

Előtte megint nem tájékozódtam és csak a google mapsra hagyatkoztam, gondoltam majd az egyszerűen odavezet.

Nem volt jó idő, sőt kifejezetten fújt a szél. Útközben megálltam Várpalota mellett és megnéztem az Inotai hőerőművet is. 

A google térkép kivezetett Várpalotáról és egy földúton mentem tovább az autóval, ami egyre inkább sziklásabb volt.

Egy férfit láttam meg az út mellett, aki a kutyájával volt távolabb és talán gombát szedhetett, megálltam és megkérdeztem tőle, hol keressem a várromot. Elmondta nagyjából merre menjek tovább és hogy kb. még 2 km-re lehet..

Ilyen táj vett körül, még az út elején:A földút, ahol egy darabig lehetett döcögni, megálltam és csináltam pár képet, mivel annyira tetszett ez a kietlen terület:

Ez az az útelágazás, amit említett előzőleg a férfi, hogy itt majd jobbra kell fordulni:

Ezután már nagyon sziklás lett az út és le kellett tenni az autót. A földút egy erdős részre vezetett be, majd azon tovább, de sehol sem volt egy tájékoztató tábla sem, merre lehet a várrom.

Elhagyatott pihenőhely, útközben:

Ezután már nem tudtam, hol lehetek, a google térkép jobbra az erdőben jelölte meg, kicsit messzebb a várat.

Megálltam és felküldtem a drónt, amivel körbenéztem, de azzal sem jártam sikerrel. Mint később kiderült a várrom egy völgyben volt és pont takarásban maradt.

Észrevettem jobbra egy falevelekkel beterített kis ösvényt, ami bevitt  fák közé, azon bementem az erdőbe. Az ösvény végül egy sziklaperemen lévő pihenőhelyhez vezetett, ahol tűzrakóhely is volt, sőt, még fából faragott nyársak is oda voltak készítve, amiket valaki hátrahagyott. Itt már tájékoztató tábla is ki volt helyezve. Erről a pihenőhelyről egy kép, most veszem észre, a nyársak is rajta vannak a képen az asztal mellett: 

Itt pihentem egy kicsit, közben kisétáltam a szikla peremére, ahonnan megláttam a várromot:

Innen szintén egy kis gyalogösvényen tudtam továbbmenni, ami levezetett a völgybe. Mivel az előző napokban esett az eső, ezért csúszós volt a falevelekkel borított, időnkét sziklás ösvény, egy idő után egyre veszélyesebbé is vált...

Végül a köveken elcsúsztam és elestem, a nadrágon keresztül is felhorzsoltam a lábam csúszás közben. Kis ideig csak feküdtem a földön és próbáltam kielemezni és felmérni a sérüléseimet. :)

Ezt a képet ott magamnak csináltam a lábamról, szokás szerint nem volt bekötve a cipőfűzőm sem, nincs min csodálkozni.. 

Miután összeszedtem magam volt még hátra egy meredekebb sziklás terep, de ezen az egy esésen kívül ezután hasonló nem történt.

A hátizsákomat is megnéztem, de semminek nem lett semmi baja. 

Innen már látszott a várrom a fák között:

Miután leértem, még egyszer átnéztem magam, sáros lett a kabátom is. Az erdőből egy távozó társaság hangjait hallottam a távolból, de nem láttam őket. Közben érkezett két tájfutó, akik kérdezték, melyik programot csinálom. Mondtam egyiket sem, csak eljöttem megnézni a várat, meg azt is mondtam nekik, hogy vigyázzanak mert nagyon csúszik és az előbb elestem.

Azt válaszolták, hogy jól tettem, hogy eljöttem megnézni a várat és hogy vigyázzak magamra, ezután az egyikük megcsúszott és majdnem elesett. Pedig neki a cipőfűzője is be volt kötve.

A két tájfutót ezután hátulról orvul lefényképeztem. Ha véletlenül olvasnák és magukra ismernének, akkor a blogon keresztül üdvözlöm őket. :) A két tájfutó (valahol ezeken a sziklákon estem el a leveleken):

Végre odaértem a várromhoz. Kihagyhatatlan. Viszont elég rideg a hely és a rom és a környéke is különösen veszélyes.

Sokáig elidőztem a kőtorony mellett, ami a várból megmaradt és sok fényképet csináltam.

A várrom általában hasonló fényképeken szerepel másoknál is, mint ezen a képen:

Nekem egyszerűen a fantasztikus kategóriába tartozik:

Egy részlet belőlem és a várromból:

A fák őszi színei jobban feldobták a helyet:

Valakik összegraffitizték, több helyen is a romot, itt ezen a képen alig észrevehető (balra lent a falon)

Az elmaradhatatlan felülnézet, magasabbról:

Felülnézet közelebbről:

Néhány szót a várról is közben.. Miután hazaértem, a kirándulás képeiből Bátorkőként posztoltam egy két képet egy csoportba, amihez egy dühös -mint később kiderült, szomszédos helytörténész- hozzászólt, hogy a helynek  semmi köze Bátorkő várához, mert ez Pusztapalota. Ekkor kezdtem utána olvasni és valóban kétséges a hely.

Most a hozzászólásokat megnéztem, végül is a mérges helytörténeti kutató leírta a hozzászólásában, hogy Bátorkő várát a mai napig nem találták még meg és több hely is felmerült, nagyjából merre lehetett előzőleg az említett vár.

Aznap este még kutakodtam a neten és találtam valahol egy blogbejegyzést valakitől, aki járt a közelben valahol,  ahol rommaradványokat talált és szerinte Bátorkő várának romjain lépkedett, de ezt a bejegyzést azóta sem találom, hiába keresem..

Mindenesetre ez a várrom az a képeken, ami a köztudatban Bátorkő néven szerepel.

Madártávlatból:

Valahol Várpalotánál, innen nem messze van az a katonai lőtér is, ahol 1994 augusztusában négy katona életét vesztette és továbbá három katona súlyosan, hárman társuk pedig könnyebben sérült, amikor is éleslövészet közben felrobbant egy 120 milliméteres aknavető.

Sok mindent meg lehetett volna nézni még a környéken, de kifejezetten a várrom miatt jöttem.

Miután kifényképeztem és kibámészkodtam magam, elindultam vissza az autómhoz.

A sziklaperemen lévő pihenőnél megálltam és megettem két szendvicset és felvettem a felsőmet, mert fáztam.

Ezen a képen már vár az autóm, a háttérben a város a napsütés furcsa színeiben. A várost le akartam innen a magasból fényképezni, de nem tudtam, mert minden lemerült. Ez a földközeli telefonos kép sajnos a távoli érdekes színeket  nemigen adja vissza:

Visszaúton:

A várrom történetéből:

"A pusztapalotai várromot hol Bátorkő, hol Palota említéseivel azonosították, ugyanakkor Bátorkő várát hol ide, hol Pétfürdő, vagy éppenséggel Csiklingvár területére, legutóbb pedig az Újlaki-vártól nyugati irányban néhány száz méterre álló, Ybl Miklós által épített Zichy-kastély helyére tették.

A honfoglalás lezárásakor a mai Várpalota környéke Ősbőnek és fiának Szalóknak és nemzetségének a birtoka lett. 1271-ben a Szalók nemzetség birtokmegosztásával foglalkozó oklevélben szerepel a Tikolföld a Várad erdővel ("Similiterque medietas terre eorum de terra Tykoul cum medietate silue Warad dicte existentis supra Scenel") megjelölés - ez utalhat arra, hogy a vár már állt. Egyesek szerint egy 1288-ban kelt oklevél már név szerint is említi castro Bacurku néven - az Erzsébet királyné által kiadott oklevél elemzése azonban egyértelműen igazolja, hogy nem erről a várról van szó.

A vár 1326-ig marad a Csákok kezén. Ekkor Károly Róbert Csókakő, Vérgesztes és Csesznek várakkal együtt Bátorkőt is cserében kapta Csák nembeli István fiaitól, Pétertől és Istvántól Dumbo és Nyék királyi várakért. A csereügylet vonatkozik természetesen az említett várakhoz tartozó birtokokra és falvakra is. Az oklevél megnevezi a helyet magát is, ahol a vár áll: Tykolfeldeu.

Bátorkő vára 1350-ig marad királyi kézen. Ekkor Nagy Lajostól szolgálataik fejében Tót (sclaui) Lőrinc mester fiai: Miklós pozsonyi ispán és királyi pohárnokmester, Leukus, Bertalan és leszármazóik kapják meg adományként a királyi várat valamennyi jövedelmével és a hozzá tartozó birtokokkal.

1364-ben Konth Miklós nádor "Baturku" várában jegyzi egyik oklevelét.

Egy 1409-ben keletkezett oklevél említi meg Keszi Balázst, mint "castellánus castri Bathorkw alias curialis in Palotha", vagyis Bátorkő várának várnagya és Palota (Ópalota) udvarispánja. Ez az oklevél tehát a két erősséget, Bátorkő és Palota várakat külön említi.

1436 - Mihály Bakonybéli apát berhidai vásárról hazatérő jobbágyait Palotai Miklós bártorkői várnagy emberei kirabolták.

Bátorkő/Ópalota a török kor elején még állt: I. Szulejmán szultán 1564.október 1-i rendelete szerint ugyanis "Ali - a budai szandzsákban 5500 akcse timár birtokosa - Ópalota nevű hadi várból egyik hitetlen a lováról ledobva, vitézül viselkedett, és ezért 2000 akcse nagyobbitásra kapott engedélyt" - tehát a vár magyar kézen volt.

Pusztulásának időpontjáról nincs adat." // Történeti forrás: várlexikon

Közben megtaláltam a bejegyzést, amiben arról is szó van, lehet, hogy ezen a helyen volt Bátorkő vára, ide kattintva a bejegyzés elérhető: Denevér

Gondolkoztam és feltöltöttem a felvételeimből ezt a fél perces videót, amin ha valaki akarja, szintén meg tudja nézni a várromot (remélem engedi lejátszani):

Ha lesz felvételem a helyről amiről írok, hasonló rövidet talán beleteszek a következő posztokba is.. 

Erre a helyre vissza szeretnék még térni, de akkor már a gyerekeimmel együtt, valamikor jövőre, egy hosszabb túrára...

2020.12.01.

Balays