A kietlen puszta késő őszi csendjében, amikor a nappalok rövidülnek és a szél halkan járja be a barázdákat, egy különös dolog bukkant elő a földből. Az egyik dűlőút menti szántás felszínén, mintha maga a föld sóhajtott volna egyet, egy sárga, kerek kő mutatkozott. Féloldalasan ült a talajban, mintha nagyon hosszú idő után végre megpihent volna.

Körülötte szürke és vörös cserépdarabok hevertek, némelyiken finom, alig kivehető minták futottak körbe, spirálok, hullámok, apró rovátkák, melyek inkább meséltek, mint jelentettek. A föld ezen a helyen már sok mindent látott: népek jöttek, éltek, haltak, aztán eltűntek, mások léptek a nyomukba. Mindannyiuk hagytak valamit maguk után, egy temetkezési gödör árnyékát, egy ...

...Az öreg már jó előre kikészítette a sámlit a tornác alá, mintha csak sejtette volna, hogy ezen a nyirkos, esős estén sem marad egyedül. A falu népe lassan gyülekezett: kendők alól kilátszó, fáradt arcok, az esőtől fénylő csizmák csoszogtak a ház felé. Ők voltak azok, akik újra és újra visszajártak, mert tudták, amikor az öreg mesélni kezd, még az időjárás is elfelejti, mi dolga volna.

Az öreg összegörnyedve ült, hosszú, foltos kabátja szinte körbefolyt a széken, mintha azt is a múltból szőtték volna. Bütykös ujjai komótosan tömködték a pipát friss dohánnyal. Aztán felpillantott az érkezőkre, a szája sarkában az a jól ismert félmosoly bujkált, amely mindig elárulta: valami porlepte történet most mindjárt ...

A föld néha több titkot tud, mint azt gondolnánk.

Történet Békés megyéből, egy kis falu egyik házának udvarából....

A munkahelyi beszélgetések gyakran indulnak apró, hétköznapi történetekkel. Egy elfeledett emlék, egy különös tárgy, egy családi legenda. Így történt ez most is. Egyik kollégám mesélte, hogy otthon őriz néhány olyan emléket, amelyekről úgy gondolja, engem érdekelni fognak. És igaza lett.

Unszolásomra néhány hét elteltével végül elhozta magával és megmutatta ezeket az ereklyéket.

Hat apró, mégis különleges tárgyi emlék, amelyek mindegyike a múlt egy darabját hordozza magában. Régi pénzérmék, amik édesapjától maradtak rá, aki még régebben, otthoni kertmunkák közben bukkant rájuk. Ahogy ...

...Az öreg megfáradt volt a hosszú nap után. Egész nap a portán tett-vett, hol a kút körül zörgött, hol a tyúkokat noszogatta. De estére, mikor a nap lecsúszott a mező szélére, s a szél elcsendesedett, tudta, ma este megint mesélni fog a régi időkről.

Ahogy megérkeztek az emberek, lassan megtelt a kis szoba. A petróleumlámpa fénye remegett a falon, s mikor mindenki elhelyezkedett, elcsendesedett a hely. Csak a tücsök szólt odakintről, s az öreg nagyot sóhajtva hátradőlt a székében.

– Na, hát idefigyeljetek – mondta dörmögve, s szeme sarkában megcsillant a fény. - Tudjátok meg hát, honnan a neve annak a tónak, amely egykor a karai határ mellett csillogott. Mert tó az volt ott, igaz, ma már csak por és nádmaradék emlékezik rá… ...

Az albertirsai Kisasszonyvölgy hosszú, keskeny, lágyan kanyargó völgye két egykori pusztát is összeköt. Ma csendes földek és legelők húzódnak benne, de a táj hajlatai ősi történeteket is őriznek. A szájhagyomány szerint valahol a felszín alatt egy letűnt falu, régi templom és a helynévbe kövült legendák nyomai rejtőzhetnek.

Aranysárga tarló és enyhén lejtő szántóföld a Kisasszonyvölgy mentén:

Fennmaradt regék a völgy északi peremén, a Hegyi út közelében Árpád-kori templomromot és temetőjét emlegetik...

Hídvégi Lajos múlt századi jegyzete az albertirsai Kisasszonyvölgynél az alábbiakat említi:

...

...Ismét eljött a nap, amikor az emberek összejöttek az öreg házában. Egyre többen érkeztek, a szomszéd tanyákról, a faluból, s még messzebbről is, hogy meghallgassák a következő történetét. A szobában halk morajlás, odakint a szél zörgette az ablakot.

Az öreg megpiszkálta a tüzet a kályhában, hogy a parázs újra fellángoljon, belekortyolt a poharába, majd komótosan pipára gyújtott. A füst lassan tekergett felfelé, s mikor a szoba elcsendesedett, mélyen a parázsba nézett és halkan belekezdett...:

- ...Akkor régen, mikor még szekerek zakatoltak az utakon, a tavakhoz közel, a Mák halomtól délre még állt egy másik domb. Ezt a dombot úgy hívták: Ersók Halma . Hogy a domb nevét honnan kapta, azt már nem tudni pontosan, de hogy ...

A négy cseréppipa töredék

Az első , a kagyló-mintás és téglavörös darab, egyszer egy pásztor pipájának része volt:

Az alföldi pásztorember hosszú nyarakon őrizte a nyájat, a puszta csendjét csak a kolompok hangja és a tücskök ...