A dánszentmiklósi futballpálya napjainkban:

Kezdve először a közeli kastéllyal és egykori majorral.

Muzsik kastély

Dánszentmiklós hajdani földbirtokosainak kúriái a mostani Dózsa György út közelségében épültek meg, egymástól néhány száz méter távolságokra:

A Muzsik kastély - amely közel 1949 óta óvodaként funkcionál:

Cegléd korcsolyapályája napjainkban a téli hónapokban ideiglenesen, a város központjában szokott megépülni.

Ide járnak korcsolyázni kicsik és nagyok, családok és baráti társaságok, sokak számára ez a tél egyik kedves, visszatérő élménye.

A ceglédi korcsolyapálya az esti zárást követően, a Református Nagytemplom árnyékában (kép: 2024.december):

A régi korcsolyapálya

A napokban egy régi térkép akadt a kezembe, amelyet nézegetve azon egy "Korcsolya pálya" feliratra bukkantam.

Ez alapján kiderült, hogy Cegléden a korcsolyázásnak már több mint egy évszázada is megvolt a maga helye.

A térképlapot a régi képeket őrző mappáim között találtam, ahová időről időre vissza szoktam nézni. Ilyenkor gyakran kerülnek ...

Nem szeretem az ilyen történeteket. 

Ennek ellenére a csárdáról és a hajdan ott zajló eseményekről szóló több beszámolót is végigolvastam.

A kattintásvadászat elkerülése érdekében címnek szándékosan a Szarvas csárda és nem pedig a Gyilkos csárda elnevezést adtam. 

A dánosi Szarvas csárdát az ott 1907-ben történt szörnyűségek után nevezték el Gyilkos csárdának.

A bejegyzés célja főképp annak megállapítása, hol volt egykor a szóban forgó csárda épülete, amelyhez a megrendítő események is köthetőek.

A csárda épülete már nem áll, ellenben régi térképek alapján annak egykori helyét úgy gondolom, pontosan be lehet azonosítani.

Előre kell bocsátani, hogy a bejegyzés előítéletmentes, kizárólag az ...

A lidérc nem lélek, nem szellem, hanem a hely emlékezete, ami alakot ölt.

Az öreg várta az embereket.
Mindig várta őket ilyenkor. Tudta az idejét.

A pad kint állt, ahogy máskor is, de ma kevesen jöttek el. Volt, aki nem ért rá, volt, aki nem akart, és akadt olyan is, akit már nem érdekelt.

Nem szólt érte. Az ilyen történeteknek nem kell közönség.

Ezúttal nem ült ki a padra. Bent maradt, az ajtófélfának támaszkodva, mintha a szélnek nem akarna hátat fordítani.

Az öreg várt még egy darabig. Aztán látta, hogy már nem jönnek többen.

– Azt a dombot… – kezdte lassan – nem szeretik emlegetni. Nem azért, mert nagy baj történt ott. Hanem mert ami történt, az sose lett egészen kimondva.

Kelet felé van, az ...

Kép Cegléd évezredeken át lakott határából (2022).
A régi Pándi úti tanyasi iskola közelében, ahol – feltehetően 1900 körül – hat lovas sírt találtak:

– a nyitókép nem egy templomhelyet mutat, hanem azt a határvidéket, ahol a föld már jóval az Árpád-kor előtt is temetkezések helye volt

Ősi, Árpád-kori, kicsiny falusi templomok romjait rejti a határ.
A megmaradt alapfalakat, köveket, temetők nyomait többnyire ma is a föld mélye őrzi. Kevesen tudják, hol vannak, hol voltak, hol kellene őket keresni. Nincs már fölöttük torony, nincs harangszó, csak az emlékezet, régi leírások és a táj halk jelei mutatnak utat hozzájuk.

Pedig egykor ezek voltak a falvak szívei.
Itt fohászkodtak az emberek jó termésért, békéért, ...

....Egy mai útelágazás, árokpart és bekerített akácos aligha sejteti, hogy itt egykor csárda állt. Pedig a Kis-Kőrösi csárda a maga idejében fontos megállóhely volt Nagykőrös határában. Bár az épület rég eltűnt, a régi térképek, katonai felmérések és írott források lehetővé teszik, hogy pontosan meghatározható legyen az egykori csárda helye és halványan, de felidézhető legyen az a világ, amelynek a valamikori fogadó része volt.

Kis-Kőrösi csárda (Nagykőrös)

Nagykőrös városának – a mára már jórészt feledésbe merült – Kis-Kőrösi csárdája  egykor a Vashalomtól mintegy 1,5 kilométerrel északra állt. A hajdani fogadó épülete a mai Nagykőrös-Szolnoki útelágazásnál volt, azon az útvonalon, amely a városból ...

Azóta már elült a csatazaj - Valentyin története

...A második világháború idején Valentyin társaival lovon haladt előre. Egy keskeny dűlőúton mentek, óvatosan, figyelve minden neszre. Távol volt a hazájától, és még távolabb mindattól, amit valaha biztosnak hitt az életében. Szakaszával Budapest felé tartottak. Az út egy erdőn vezetett keresztül.

A fák törzsei némán álltak, mintha tudnák, hogy ez a csönd csak átmeneti. A levelek között átszűrődő fény békésnek tűnt, de Valentyin jól tudta: az erdő most nem menedék, csak várakozás.

Fázott. A lovak fehér párát leheltek a hideg levegőbe, amely lassan szétfoszlott az ágak között. Kabátja gallérját ösztönösen húzta össze, ujjai elgémberedtek. Géppisztolya a ...

A halmok legendája:

….A régiek szerint a pusztának ezen a szélén nem volt könnyű dolga annak, aki át akart rajta kelni. A föld lapos volt, az ég nagy, a tájban pedig alig akadt kapaszkodó. Azt beszélték, hogy hajdanán egy pásztor legeltette itt a nyáját, kecskékkel vegyesen, amikor sűrű köd szállt le a pusztára. A szél elült, a hangok elhaltak, és a pásztor már nem látta, merre van az út, merre a határ.

A kecskék azonban – így mondták – mindig tudták, hová kell menni. A ködben egyenként kapaszkodtak fel a pusztából kiemelkedő kis dombokra, és ott gyűltek össze. A pásztor a kolompok hangját követve találta meg őket, s mire a köd felszállt, a dombok körül ott állt a nyáj.

Attól a naptól kezdve a helyet Kecskésnek ...

Cegléd, Kosárhegy

- ezen belül ismeretlen helyen, valamikor a 16. század utolsó éveiben -

...Az éjszaka sötétje vastagon borult a tájra. Az ég alját sűrű, mozdulatlan felhők fedték, a hold fénye alig szűrődött át rajtuk. A levegő szinte megállt, minden nesz felerősödött a csendben: ágak reccsenése, a föld tompa puffanása, a ziháló lélegzet.

A férfi ruhája gyűrött volt, por és izzadság borította. Arcán a fáradtság és a félelem keveredett. Az ásó nyelét fehérre szorította, szíve hevesen vert, szinte dobolt a fülében.

Időről időre úgy érezte, mintha a sötétségből valaki figyelné...

Gyakran hátrafordult, tekintete a bokrok árnyait kutatta, keze remegett – mégis tovább ásott. Nem lassított. Mintha belül ...

Az öreg már jó ideje kint ült a tanyája előtt. A padot odahúzta a fal mellé, hogy a ház tartsa fel a szelet, a pipája parazsa meg lassan, komótosan izzott, ahogy csak az tud, aki nem siet sehová. Tudta, hogy jönnek. Ilyenkor mindig jöttek.

Ahogy az első léptek megzörrentették az udvar kavicsát, az öreg felegyenesedett, mintha csak erre várt volna egész nap.

- No, hát megérkeztetek - mondta, s a hangjában nem volt kérdés. - Gyertek csak beljebb, ne ácsorogjatok ott, mint a karók. Van itt hely mindenkinek.

Megvárta, míg mindenki helyet talál, elcsendesedik a ruha zizegése, és megnyugszanak a lélegzetek. A tanya mögött az alkony lassan ráborult a földre, s a távolban, a tó felől, mintha a régi fák árnya mozdult volna meg.

- Hát… ...