A tó iszapjában egy aranygyűrű szinte biztosan található.
Ezt onnan tudom, hogy a gyűrűt magam dobtam a tóba 2005 év körül világoskék, nyitott dobozával együtt, ami egy darabig még úszott a víz tetején, majd ezt követően valószínűleg elsüllyedt. Ha jól emlékszem, abban az időben a tó még körülkerítve sem volt.
Ezen kívül a tó iszapjának alján valahol egy mobiltelefonnak is kell lennie.
A tó valahogy vonzhatja az aranyat, mivel a közeléből már az 1900-as évek elején is aranytárgyak kerültek elő.
A tónál lévő teret egykor Mierka-kertnek is nevezték:
A Cifrakert szomszédságában, a Ceglédre vezető főút túlsó oldalán található a Csónakázó tó.
Ezt a XIX. század végén Mierka-kertnek nevezték, mivel Mierka Károly huszár százados, laktanyaparancsnok, lelkes lokálpatrióta alakíttatta ki a korcsolyasport megteremtése érdekében.
(Forrás: Novák László Ferenc - Hej, Nagykőrös híres város)
A Csónakázó tó mostanában:
A tó vizét egykor vályogvető gödrök vették körül:
"...Nagykőrösön, 1879-ben korcsolyázó egyesület alakult.
Ennek jégpálya helye előbb csak a vályogvető gödrök között volt, azonban az egylet ugyanott a várostól kimutatott helyet nyervén, ezt rendezte, kitisztíttattá, ott szabályos tómedret készíttetett, annak partjait füzessel szegélyezte, és még egy kis korcsolyacsarnokot is állított mellé.
A tó télen át korcsolyázóhelyül, nyáron át, ha a hőség ki nem apasztotta a vizet, csónakázó helyül szolgált.
Nyerte ezért a hely a nevét erről, úgymint Csónakázó tó..."
(forrás: Pest Megyei Hírlap 1983, -ballai)
A terület a második katonai felmérés térképén (1819-1869) - vályogvetők között a tó, a Cifrakert helyén fürdő, a múzeum épülete pedig akkoriban kaszárnya volt:
A mostani tavon lévő kis szigetre íves fahídon lehet átkelni:
1928. évi térkép részleten a Csónakázó tó, felette sporttelep, a teniszpályák mellett még egy lőtér is volt - szemben az út túloldalán a Cifrakert, ami akkoriban mint Széchenyi-kert:
A tó mellett napjainkban is sporttelep található:
Részlet a Pest Megyei Hírlap 1966. évi számából - Dr. Balanyi Béla: Elfelejtett emberek című írásából:
"...MIERKA KÁROLY méneskari százados a fiatalság szórakozásának szervezője és a sportélet megindítója volt. Bursperkben született 1809- ben, meghalt Nagykőrösön 1899-ben, 90 éves korában.
Kitűnő szervező, kellemes modorú ember volt, kit a város fiatalsága nagyon szeretett, s „Mierka bácsinak” szólította.
Hogy mikor került Nagykőrösre - ez a rendelkezésünkre álló adatokból nem állapítható meg.
1878-ban, mint méneskari százados nyugalomba vonult a hadsereg kötelékéből.
Már nyugalomba vonulása előtt ismert volt a nagykőrösi társadalom szociális és kulturális megnyilvánulásain, mert a városi tanács polgárai közé vette, érdemeire való tekintettel felmentette a polgárjogi díj fizetése alól.
Nyugdíjba vonulása után minden idejét a szociális és kulturális tevékenységre fordította. A Polgári Olvasó Kör választmányi tagja volt. A kör báljait ő szervezte, rendszerint ő volt a rendező bizottság elnöke. A Nagykőrösi Dalegyesület barátai között található 1879-ben.
1880. január 27-én a dalegyesület hangversenyének megrendezésében való közreműködését köszönik meg. Ilyen tevékenységéről 1894-ig olvashatunk a Nagykőrös című lapban.
1894-ben a helyi vadásztársaságnak is tagja, fegyverengedélyt is kapott.
ÚJ KEZDEMÉNYEZÉSE, mely ismertté tette nevét, a nagykőrösi sportélet megindítása volt. Ő alapította a Nagykőrösi Korcsolyázó Egyletet 1879-ben. A városi tanácstól elkérte a korcsolyázók részére a Cifrakert melletti, ma a Kinizsi sporttelephez tartozó terület egy részét, korcsolyázó térnek.
Ezt a teret később befásították és ott számos eszköz szolgált a nép szórakoztatására (hajóhinta, forgó, a csónakázó tó csónakkal).
A csónakázó tó télen korcsolyatérül szolgált, melyhez a századforduló táján melegedőt építettek (ma a térőr lakása).
"Mierka kertnek" is nevezték ezt a helyet..."
A Csónakázó tó 1900 körül - partján csónakokkal:
2024 nyarán - ladikok nélkül:
A tó és környéke 1927. évi térképen:
1907-ben az akkori Korcsolyázó tér közelében - a tótól feltehetően északra - földhordás közben egy csontváz és hozzá tartozó aranytárgyak kerültek elő (feltételezendő, esetleg több, jelentéktelennek vélt dolog is lehetett ott az említetteken kívül):
"...1907. november 3-án jelentkezett a városi rendőrkapitányságon Hegedűs Ambrus, Nagykőrös IV. kerület 266. sz. (ma: Tinódi u. 1.) alatti lakos és elmondta, hogy az előző nap a kaszárnya melletti földhordó gödörben egy csontvázra akadt.
A váz mellett 2 darab arany tárgyat talált, továbbá egy csont nyelű kis kést, amely azonban a földszedéskor szétmállott.
A jegyzőkönyv szerint Hegedűs a csontokat összerakva otthagyta, kivéve a koponyát, amelyet elvitt és amelyet később bemutatott.
Hegedűs elmondta, hogy Kiss Józsefnél ugyanilyen arany tárgyak vannak! Ezek azonban épebbek az övénél, mert megvan a felső részük és a kapcsolójuk is. A Kiss József birtokában levő tárgyak a koponya két oldalán feküdtek.
A bejelentés után egy esetleges későbbi ásatásra való tekintettel a rendőrkapitány-helyettes a további használat elől elzáratta (!) a földhordó gödröt, az arany tárgyakat és a jegyzőkönyv egy példányát kísérőlevéllel együtt még aznap átadta a városi tanácsnak.
Póka Károly polgármester november 8-án megmérette a (már) 4 darabból álló aranyleletet. A 4 darab együttes súlya: 18,52 g.
Ugyanaznap az aranyakat és a koponyát postára adva a 600 g-os csomagot egy kísérőlevéllel elküldte a Nemzeti Múzeumba meghatározás céljából.
A kísérőlevélben a sírra vonatkozó új adatokat találunk, nyilván Hegedűs Ambrus és /vagy Kiss József újbóli kihallgatásának eredményeként. Eszerint a váz 2 m mélyen volt, nyújtott helyzetben, koponyával észak felé.
A Nemzeti Múzeum november 14-én kelt válaszleveléből kiderül, hogy a koponya sajnos darabokban ért Budapestre.
A vizsgálat szerint az aranytöredékek egy gyakran előforduló, VI-VIII. századi, avar kori fülbevalópárhoz tartoznak. Ép állapotának könnyebb elképzelése érdekében egy rekonstrukciós rajz kísérte a levelet.
December 4-én kelt határozata szerint a városi tanács a főgimnáziumnak adományozta a leletet.
Ugyanaznap levélben közölték Kada Elek kecskeméti polgármesterrel - aki 1894-ben Nagy Gézával már ásatott Nagykőrösön -, hogy jó néven vennék, ha saját költségén (!) ásatást végezne a lelőhelyen.
Ez a levél nincs meg a kecskeméti polgármesteri iratok között: valószínű, hogy Kada papírkosárba dobta a nem túlságosan szívélyes hangon invitáló levelet.
Az átvételi elismervény szerint a gimnázium 1907. december 10-én vette át az aranyleletet. A koponyáról sem ebben, sem a korábbi tanácsi határozatban már nem esik szó...."
(Forrás: Simon László - Újabb avar kori leletek Nagykőrösön)
A Csónakázó 1959-ben készült katonai légifelvételen:
Az előző katonai légifotóval összehasonlítva a tó azóta nyugati irányba bővítésre került:
A Csónakázó közelében - attól vélhetően északra - 1907-ben előkerült sírral kapcsolatos adatok összegzése:
"...Összegezve a lelőhellyel és a leletekkel kapcsolatos adatokat: kb. 2m mélyen előkerült egy É-D tájolású sír.
A leletekből egy 4 töredékből álló fülbevalópár és egy „csontnyelű kés"-nek mondott tárgy keltette föl a figyelmet.
A lelőhelyre vonatkozóan két irányadó kifejezéssel találkoztam az iratokban.
A rendőrségen felvett jegyzőkönyv szerint a kaszárnya melletti földhordó gödörben bukkantak a csontvázra, Póka Károlynak Kada Elekhez írott levele pedig az ún. Korcsolyázó téri agyagbányát jelölte meg lelőhelynek.
Minden kétséget kizáróan megállapítható a kaszárnya helye, hiszen ennek az épületnek a déli és keleti szárnya ma is megvan: a Ceglédi út 19-ben, illetve az Abonyi utca 2-ben az Arany János Múzeum, illetve magánlakások és a GAMESZ helyezkednek el.
Ettől az épülettől északra kb. 200 m-re állt a mai csónakázó tó északi partján a Nagykőrösi Korcsolyázó Egylet csarnoka.
Ezt a helyet és közvetlen környékét hívták akkoriban Korcsolyázó térnek.
Ettől északra, tehát a Ménesi utca-Balaton utca-Ceglédi út által határolt háromszög északi részében lehetett a szóban forgó lelőhely ..."(3)
(Forrás: Simon László - Újabb avar kori leletek Nagykőrösön)
1880. évi kataszteri térkép a területről - a tavat bekarikáztam - a térkép alapján is lehet következtetéseket levonni, hol lehetett akkoriban agyagbánya, ahol a sír előkerült - voltak e ott azóta bármilyen jellegű ásatások, arról nem tudni:
A Csónakázó tó 2011 telén:
Részben kiszáradt meder a tó nyugati felében (2024):
Már csak az a kérdés, vajon a 2005 körül a tóba került aranygyűrű ott van e még valahol a tó iszapjában, illetőleg lehetnek e még további, ősrégi sírok a mélyben, a tó közelében.
2024.09.06.
B.
További képek, térképek, egykori lapszemle:
Harmadik katonai felmérés térképe (1869-1887) - a mostani Balatoni u. 26. szám alatt egy malom volt:
1948:
A régi térképek szerinti további érdekességek:
A tó alatt a Ménesi út és Balatoni út sarkán egy gémeskút volt (tkp 1880).
A mostani Balatoni u. 26. szám alatt és a Balatoni u. 4. szám alatt egy-egy malom állt (tkp 1880).
A Ménesi út 11. szám mellett szintén volt egy gémeskút, azon a helyen még manapság is egy téglákkal kirakott kút található, ami legalább 130 éves lehet - ezen a helyen kutat már a harmadik katonai felmérés térképe is feltüntet (1869-1887):
A kút 1959. évi légifotón (fentrol.hu):
A Csónakázó tó mostanság:
1959-ben a tó és környéke:
Lapszemle:
1967 - hajómodell bajnokság a csónakázó tavon - Pest Megyei Hírlap, Pécsi Sándor tudósítása:
1974 - újjáépül a tó - Pest Megyei Hírlap:
2003 - Petőfi Népe:
Források:Régi térképek: hungaricana, mapireKatonai légifotók: fentrol.huNovák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…”Simon László: Újabb avar kori leletek NagykőrösrőlPest Megyei Hírlap 1967, 1974Petőfi Népe 2003