Családi várkirándulás: megnéztük a Balaton-felvidéken Hegyesd várát, ami mindenkinek tetszett.

Akar a várhegy aljáig is el lehet menni autóval, onnan gyalog elindulva egy kis kaptatót követően falépcsők visznek fel a várhoz, ahonnan csodás a kilátás. 

(Ha valaki megáll pihenni és közben leül a falépcsőre, számítson rá, hogy esetleg meglepik a hangyák.)

Utólag utánaolvastam a várnak és néhány történetének, majd készítettem ezt a kis összeállítást, a kirándulás fényképeivel színesítve.

"A vár keletkezési körülményeit vizsgálva, az első lényeges adatunk a megnevezésből következik, hogy „Castellanus (regis) de Hygusd", majd később „Castellenus noster (regis)de Hegusd" megnevezés a királyi várnagyra utal, azaz királyi tulajdonban lévő vár volt." (4) 

Először is régi térképeken keresgéltem a vár után, amit úgy gondolom, meg is találtam egy 1514 és 1565 között készült térképen - a térkép kissé pontatlan (lásd pl. Tihany), de legyen mentségéül, hogy nem mostanában készült:

Hegyesd leírása 1848-ból:

"HEGYESD

"Magyarfalu, a' hasonnevezetü hegy alatt, mintegy 400 lakossal, mint fiókegyház, a' monostorapáti plébániához tartozik, berezeg Eszterházy Pál' tulajdona. Volt itt ez előtt mintegy félszázaddal vasveröte is, hol különösen a' török háborúkban elvett öntött vas álgyuk, bomba golyók, 's más illy vasnemüek rudakká verettek. De anyagjából kifogyván, a' hámor is elenyészett." (1)

Hegyesd és Monostorapáti Magyarország első katonai felmérésének térképén (1782-1785), Hegyesd várának romját nyíllal jelöltem:

A vár említése - továbbra is az 1848-ból származó leírásnál maradva - mely szerint a vár a tatárjárást követően épülhetett (egyéb forrás a vár építésének idejét valamikor 1250 és 1300 közé teszi):

"Hegyesd nevezetes a' hegyesdi puszta várról, melly rendkívül csúcsos hegyen épült. Távolról úgy látszik, hogy a' hegytetőn, egy ember is alig állhat meg. Hegyesd vára is, okulván őseink a' tatár pusztítás után, 4. Béla idétte építtetett. Zsigmond' idejében e' várnak Zechen László lévén tulajdonosa, azt Salgó Miklósnak adósság' fejében kirendelni, és zálogba vetni szándékozott, de Zsigmond király nem engedé..." (1)

Az említésben szereplő csúcsos hegy, amin Hegyesd vára állt, lentről semmi nem látszik a hegy tetején lévő várromból (útközben a vár felé):

A várhegy régebbi képen, valamikor még az 1900-as évek elejéről - szerintem pont ellentétes irányból, mint az előző kép (a kép készítésének idejét nem írták, de mivel 1913-as leírásban szerepel, gondolom valamikor akkor készülhetett):

- Hegyesd vára északról - 

- a kép forrása: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913) -

A vár említése szintén 1913-ból:

"A hegyesdi vár, mely elszigeteltségénél fogva védelemre kiválóan alkalmas  kúphegyen épült, ma annyira romokban hever, hogy róla pontos fölvételt csak ásatás után lehetne készíteni." (2)

A "kúphegy", melynek tetején egykor a vár állott, a romokból mára szinte alig maradt valami (a távolban Hegyesd község a tavaival, a távolabbi község Monostorapáti):

A környékbeli török támadások és egyes hadmozdulatok a környező váraknál:

"A törökök 1554 november havának első napjaiban ostrom alá vették Csobáncot, de a vár bevételével kudarcot vallottak. így beérték a vidék végigdúlásával és kirablásával.
Az ellenség november 7-én Tihany falait törte, de a várat nem sikerült elfoglalnia. Éjféltől négy óráig ostromolta, s körülötte mindent felégetett.

Az 1558. év is a megszokott „kisháborúval" telt el a balatoni végeken. Jelentősebb török támadásra csak október elején került sor. Az ellenség - Tihany, Vázsony, Devecser, Hegyesd és Csobánc vára alatt békében elvonulván -éjnek idején Szigligetet felgyújtotta, a lakosok nagy részét fogságba hurcolta.
1559-ben Csobánc várát ostromolták, de nem tudták bevenni." (3)

A hegytető Hegyesd várának romjaival (a távolban lévő hegyek egyikén állt Csobánc vára, amit a török többször is ostromolt a leírások szerint):

A törökök információgyűjtési módszerei közül:

"A kémkedéssel és a hírszerzéssel foglalkozó társadalom csúcsán azonban mégsem a távolsági kereskedők, hanem a falusi bírók álltak.

A falusi bírók egy-egy közösség többnyire legtehetségesebb emberei voltak, akik a falusi lakossággal és a környékkel kapcsolatos minden lényeges információval rendelkeztek.

Ha a török gyorsan akart hírekhez jutni, általában őket vette elő s szép szóval vagy erő alkalmazásával kifaggatta a bírákat.

Az egyik levélben arról olvashatunk, hogy a hegyesdi török vajda „a tapolczai bírót, [...] igen megverte buzogánnyal." Az atrocitás okát egy másik levélből tudjuk meg. Ez arról számol be, hogy a hegyesdi vajda most újabb bírót fogott, ezúttal azonban nem falusi bírát, hanem nemesit, azaz szolgabírát: Farkas Lukácsot. „Kit erőssen meg kénoztat, igen tudakozik az magyar hadon." (8)

A Hegyesdi vár romjainál:

Hegyesd várát csellel elfoglalja a török

A fehérvári bég balatoni várak körül kószáló kémei információinak alapja képezte részét a tervnek...

"Egyik alkalommal hírül vitték, hogy a hegyesdi vár ura, Ákosházy Sárkány Ambrus, a tartozékok szőlőiben van katonáival együtt. A várkaput is nyitva hagyta az őrség, így 1559 őszén a török besétált a Balaton-vidéki várrendszer közepén lévő erődbe.

Elfoglalása riadalmat keltett a környéken. A Gyulaffy család Csobáncról Szigligetre menekült, majd Körmendre költözött. A török várparancsnok azonnal hozzálátott Hegyesd megerődítéséhez. A környék jobbágyait elhurcolta a vármunkához, legyenek azok behódoltak, avagy magyar földesúrhoz tartozók." (5)

Hegyesd vára metszeten, a forrás 1686 évet írt a képhez (ez azért furcsa, mert a várat ekkorra már lerombolták, talán a metszet volt ami ekkor készült):

- kép forrása: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)3. szakasz. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban -

Visszakanyarodva a várról szóló 1848-ban készült leíráshoz (1), abban az szerepel, hogy Hegyesd várában csak két őr maradt, akik közül az egyik kiment a szőlős gazdákhoz mustot kérni, mivel éppen szüret ideje volt. A mustért útban lévő őrt a török elfogta, majd kénytelen volt elmondani honnan való és a törököket a vár állapotáról is tájékoztatta. (Ami gondolom nem csak egy sima elbeszélgetés volt.)

"Napnyugat után tehát setéttel öt a várkapuhoz vezetik, és társának kiáltatnak vele, hogy a' kaput bocsássa le, 's mondatják vele, hogy egy csobolló mustot hoz, mellyel magukat felvidíthatnák. Azonban a' martalócz törökök a' vár' sarkához vonulának, hogy őket a' benn lévő meg ne sajdíthatná. 

Megnyílván a' kapu, a' törökök berohannak, 's a' két őrt megkötvén Hamzsához küldik, és tudakozzák tőle, mitévők legyenek. Hamzsa időt nem vesztve, lovasainak régi vezérét Pajazetet küldi száz lovasokkal, 's ugyan annyi gyalogokkal a* vár' megerősitésére, a' körüllévő faluk', 's lakosok' meghódítására, utonállásokra, 's rablásokra."

Emléktábla a Hegyesdi várromnál:

"..... a környező népet három mérföldnyire tűzzel és vassal hódoltatták. Enyingi Török Ferenc 1561. július 18-án arról számolt be Nádasdy Tamás nádornak, hogy a törökök fölégették Szentgrót városát. Magát a várat is ostromolták, de annak nem árthattak.
A sikertelen ostrom után a környező falvakat rabolták és égették. A sümegi őrség azonban a Hosszúberekben rajtukütött és szétverte őket." (3)

A hegycsúcs a romokkal:

"A Hegyesdhez legközelebb eső Csobánc feladata lett a hegyesdi török szemmeltartása. A vázsonyi és csobánci őrség ügyelt is arra, hogy Hegyesdre Fehérvár felől utánpótlás ne érkezhessék.

A várőrségek parancsnokai sürgették a hegyesdi török kifüstölését. Különösen Gyulaffy László - akinek vára egy ágyúlövésnyire feküdt Hegyesdtől - tartotta szemmel a hegyesdi török minden mozgását, így jellemzi a hegyesdi törököt: „nincs benne több hatvan töröknél, az is gyalog", „. . . az időtül fogva nem láttunk semmi élést sem bevinni". (5)

Kilátás a Hegyesdi várromtól Csobánc felé - ahonnan a Hegyesd várát elfoglaló törököket szemmel tartották:

"A kapitányok királyi segítség nélkül is hajlandók lettek volna Hegyesdet visszafoglalni. Gyulaffy látná is a módját: ,,. . . im én Csobánczban vagyok két negyven emberrel, Sümegből Józsa deák gyalogjaival, Buza Benedek Vázsonyból mind lovaggal, mind gyaloggal, az mivel lehet, itt vagyunk". (5)

A párbaj

"Az ostromot nem engedélyezték, ezért egyénileg állt bosszút a sok sérelemért a hegyesdi törökön. Gyulaffy a század leghíresebb bajvívóinak egyike volt. Nemcsak a magyar végeken ismerték harci tetteit, hanem a török várak őrségei is rettegve gondoltak a vele való esetleges találkozásra.Hiába hívta párbajra a hegyesdi török parancsnokot, később csellel csalogatta, az nem mert kijönni a várból. Végül is a környék egyik erdős, hegyes vidékén, az Agártetőn vadászat közben lepte meg a törököt, és párviadalra kényszerítette." (5)

A leírásban szereplő Agártető a Hegyesdi várhoz viszonyítva, ahol Gyulaffy vadászat közben meglepte a törököt (Magyar Királyság második katonai felmérésének térképe 1819-1869):

Az átszúrt törökből szekercével kellett a kopját kivenni:

" Gyulaffy Lestár Kanizsai Orsikának a következőképpen írja le a párviadalt:

„Minap kimenénk az Agártetőre tizen csobánci vitézek. Hírét hozzák, hogy az hegyesdi török vajda huszonötöd magával vadászatra indult . . . régi gyűlöltség vala az én szerelmetes öcsém és a vajda (török) között . . . Gyulaffy az vajdát úgy találta öklelni, hogy az kopja lobogóstul keresztül ment a páncélon, s a vajda hátán jött ki. Szekercével kellett a kopját a meghalt török testéből kiverni." (5)

Kilátás a Hegyesdi várromtól az erdős Agártető felé:

Más forrás szerint a török hívta ki párbajra Gyulaffy Lászlót (Balatonfelvidék lap,1901. évi egyik számából):

"Hegyesd nevü vár alatt, mely a Balaton mellett nem messze Csobánczhoz a mi patrimoniumunkhoz vagyon s Gyulafy László a hegyesdi török vajdát, kivel valami rab miatt összeveszett s e miatt Lászlónkat párbajra hivta ki, ugy találta volt ökleni, hogy a kopja általmenvén a fegyver derekán, lobogóstól a török hátán jött ki s azonnal meghalt.

Gyulafy Lestár igy folytatja: A kopja, törésén jelen volt Török Ferenc, és Pethő János császári tanácsos. Török Ferenctől hallotta fia: István, hogy szörnyebb öklelést ennél senki sem látott. Közmondás az a magyaroknál, hogv úrban vakmerőbb vitézt Gyulafy Lászlónál senki sem látott. (6)

Kilátás a várromtól Hegyesd község felé:

Hogy ne legyen olyan egyszerű, egy harmadik leírás a párviadalt Csobánc vára alá teszi - amire részletesebben már ki sem térek - ott a párbajt állítólagosan Csobánc várának ablakából nézték:

"Egy régi tanúvallomás szerint Gyulaffy János, a bajvívó László öccse, Csobánc várának ablakából nézte a viadalt, s "úgy rántotta az fejét az ablakban, hogy beszakadott”. (7)

A párbajhős Gyulaffy László a leírások szerint nem vetette meg az italt sem:

"1560-ban nagyobb létszámú lovas és kevesebb gyalog fölött parancsnokolt itt Gyulaffy László.

A veszprémi török szomszédságába kerülő híres portyavezér hamarosan meg is mutatta a végváriak erejét. 1561-ben együtt állt portyára a csobánci és tihanyi egyesített őrség. Gyulaffy a polgárdi vásárt szerette volna megütni. A portya tervéről azonban tudott a fehérvári török.

Keserűen állapította meg Ormányi Józsa Sümegen: „mikor a magyarok valahová készülni akarnak, az nem titok, hanem azonnal minden ember tudja."

Gyulaffy a portya elárulása miatt más hódoltsági falvakat vert föl. Emberei a zsákmányszerzés után ismét lerészegedtek, s az álomba merült csapatot a fehérvári bég megtámadta és levágta. Gyulaffy harmadmagával csak igen nehezen menekült meg. Már 1551-ben is majdnem életébe került egy ilyen sikeres portya utáni italozás.

Ormányi Józsa írásaiból kiderül, hogy nemcsak Gyulaffy váraiban, hanem a végekben is általános a lerészegedés. „Az magyarok igen vesznek az nagy lakás miatt, mert soha nem lehet az magyar had részegség nélkül. Csak csatára menjen is, azonnal meg kell valahol részegedni. Az Gyulaffy uram félő, hogy elveszti egy nap magát, de senki szavát nem fogadja". (5)

A Hegyesdi várnál:

A vár visszafoglalása és lerombolása

"1562 április elején Gyulaffy László, Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitánnyal, továbbá Török Ferenccel, Choron Jánossal és Salm Eck győri főkapitány segítségével kétheti ostrom után visszafoglalta Hegyesdet." (3)

"Éjjel Magyar Bálint nevét kiabálták a törökök; mondván, „hogy szólni kívánnak vele.

Magyar Bálint leírta a törökkel folytatott beszélgetést: „A sáncba menénk, és onnét a várhoz: kérdem miért kiáltotok ti engem? mondák, hogy immár szablyáinkat kihányjuk, az házat is megadjuk, és magunkat rabságra adjuk, csak az Istenért, az darabontnak ne hagyj levágni!" Kitűnik ebből is, mennyire félt a török a híres szigligeti hajdúcsapattól, de joggal tartottak Gyulaffy László haragjától is. Az ostrom hamarosan véget is ért, és az udvar az év áprilisában elrendelte a vár lerombolását.

Hegyesd elpusztítását meg is indokolták. Elsősorban kicsiny befogadóképessége, azután kevés tartozéka (faluja) miatt, harmadszor pedig azért, mert a török ismét visszafoglalhatja."  (5)

Hegyesd vára alaprajzának egyik verziója:

- kép forrása: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913) 3. szakasz. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban -

A Hegyesdi várrom felülnézetből:

A Hegyesdi vár alaprajza 1865-ból - Rómer Flóris alaprajza szerint:

"1562 április elején Gyulaffy László, Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitánnyal, továbbá Török Ferenccel, Choron Jánossal és Salm Eck győri főkapitány segítségével kétheti ostrom után visszafoglalta Hegyesdet. Hegyesd visszavételét a Balaton-melléki hódoltságra nézve rendkívül fontos haditénynek tekinthetjük. Salm gróf a visszafoglalt hegyesdi várat felgyújtatta, falait pedig leromboltatta." (3)

A várból mostanra ennyi maradt:

A várrom nagyon szép helyen van, gyönyörű a kilátás, örülök, hogy végre megnéztük, már régóta szerettem volna ide elmenni. Néha azért meg kellett állni pihenni a várhoz a hegyoldalban felfelé vezető lépcsőkön.

A várrom csúcsára oldalt a sziklákon másztunk fel, ott mászás közben nem árt odafigyelni, könnyűnek tűnhet, de szerintem azért kicsit veszélyes.

További fényképek, térképek:

Útjelző tábla a hegy aljában:

Kis kaptató után falépcsőkön lehet továbbmenni:

Később korlát is van a lépcsők mellett:

A várrom melletti ösvények közül:

Itt másztunk le a vár tetejétől:

Falmaradványok:

Hegyesd község a várrom felől fényképezve:

Kép a várrom felől Csobánc irányába:

A hegycsúcs, ahol egykor Hegyesd vára állt:

A várrom a Magyar Királyság második katonai felmérésének térképén (1819-1869),  a térkép a hegyoldalban - vagy aljában -  érdekes mód jelöl egy (szerintem) tavat is:

Katonai légifotó 1973-ból a várrom és környékéről, amin a tó(?) egykori helyét is bejelöltem:

Itt ugyan nem voltunk, de szerintem itt már nincsen tó, a helyszín és környéke ortofotón, a tó vélt helyét is bejelöltem:

Határtérkép 1829-ből, amin a várrom "Hegyesdi vár omladék"-ként van feltüntetve- és ott a tó is, Veres tó névvel, ezek szerint valóban volt ott egy kis tó a vár közelében:

A várrom katonai légifotón (1973):

A várrom 1781. évben készült határtérképen:

""Hegyesd település nevét a fölötte emelkedő várral együtt 1329-ben említette oklevél Castellanus (regis) de Hygusd néven. A királyi vár feltehetően még 1387 előtt jutott a Peleskei család birtokába. A várat I. Lajos a felső-lendvai (Vas vármegye) Herczeg Péterrel cserélte el, 1426-ban pedig Zsigmond király (1387–1437) Herczegh Péter lányának, Annának adományozta Hegyesdet Páka várossal és tartozékaival együtt. Az oklevelet Zsigmond király átíratta 1428 áprilisában." (forrás: facebook, Somogyi András, címer kedvelők köre) 

Részlet az oklevélből:

- Kép forrása: facebook, Somogyi András, címer kedvelők köre (forrás Országos Levéltár) - 

2021.08.28.

B.

Források:

(1) Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)

(2) A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913) - 3. szakasz. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban

(3) Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védelmi rendszerben (1541–1690)

(4) PAÁL József: Hegyesd vára - Rekonstrukciós elképzelések

(5)  Közlemények Farkas Gábor: Adatok a dunántúli végvári harcok történetéhez. A Fehérvár térségből indított török harcok kérdése

(6) Balatonvidék, 1901 

(7) Amerikai Magyar Értesítő, 1993

(8) Szabó Péter: Török-magyar együttélés a Balaton-felvidéken

Régi térképek: mapire.eu

Katonai légifotók: fentrol.hu