Ismét Zsámbék....
Zsámbékon a Szőlőhegyi úton kerestük fel ezt a temetőt, engem elsősorban a kápolna érdekelt volna. De a temető annyira megfogott, hogy a sírkápolnát közelebbről elfelejtettem megnézni, leginkább a régi sírkövek között botorkáltam.
A bejegyzést több részre bontottam fel. A temetőben van egy 1848-as magyar honvéd tizedes sírhelye is, amire a bejegyzésben majd részletesen is kitérek.
A kápolna
A kezdő képen a sírkápolna a temetővel, a háttérben a távolban (balra) a premontrei kolostorrom:
Az egyik előző zsámbéki blogbejegyzésemet követően - amikor az apácatemetőről írtam - váltottunk néhány üzenetet Sandra Fuchs-al, akitől több információt is kaptam ezzel a temetővel kapcsolatban.
"A Kápolnástemető a nevét a területén álló két, neogótikus sírkápolnáról kapta, melyeket a századfordulón emeltek. Itt találjuk Zsámbékon a még álló legrégebbi sírköveket."
A sírkápolna az úgynevezett "Báder kápolna".
Az adatok alapján ez a kápolna üres, mivel a kápolnát a kommunizmusban feltörték és a csontokat szétdobálták.
A kápolnától balra régebben volt egy másik kápolna is, de az ma már nem áll.
A temető
Ez a zsámbéki régi temető (is) tele van régi sváb, német sírkövekkel.
Zsámbék - "A törökök kiűzése után sváb telepesek érkeztek (elsősorban a Kißlegg vidékéről), nekik köszönhető hogy a település gyors fejlődésnek indult, hamarosan ismét a mezővárosok közt szerepelt. A sváb lakosság fejlett borkultúrát hozott magával és megművelte a környék domboldalait, valamint ez időben kezdődött el a környék erdőinek kitermelése is, melyek faanyagát a budai várba adták el tűzifának. A falu lakói a reformáció hatására áttértek az új hitre, ennek a Zichyek vetettek véget, visszakényszerítve a lakosságot a katolikus egyházba (ekkor sokan elvándoroltak Kölesdre, ahol ma is található egy Zsámbéki utca)" (forrás:zsambek.hu)
"1946-ban a sváb lakosság 95%-át kitelepítették Németországba. Helyükre az Alföldről érkeztek telepesek." (forrás:zsambek.hu)
A betelepült németek és svábok kerültek túlnyomó részt ebbe a temetőbe.
A temetőt csak felületesen jártam be, így sok fontos dologról lemaradtam, ami még belekerülhetett volna a bejegyzésbe. Pl. ha már akkor tudok róla, a másik kápolna helyét is megkerestem volna. A sírkápolnát pedig meg sem néztem közelebbről - pedig azért mentem oda - mert annyira lekötöttek a sírkövek.
A posztban szereplő temető a Habsburg Birodalom (1885) kataszteri térképén:
Egy másik térkép részleten körülbelül a temető helyzete:
Zsámbékról több régi térképet találtam, de azokat a tartalomgazda engedélye nélkül nem lehet feltenni, viszont a későbbiekben nekem még jó támpontok lehetnek.
A temető 1960 áprilisában, műhold felvételen, kivehető rajta a mostani sírkápolna , és talán mellette balra lévő másik objektum lehet a másik kápolna, ha egyáltalán ekkor még megvolt. (forrás: fentről.hu):
Légi felvétel 1971. áprilisából, ekkor is kivehetőnek tűnik balra egy objektum a "Báder" kápolna mellett, ami talán a másik kápolna lehetett (forrás: fentről.hu):
Még egy utolsó műhold kép 1984-ből, ekkor már modernebb technikával, ezen már nem látom az előző szóban forgó objektumot, de a "Báder" kápolna jól kivehető a felvételen (fentről.hu.)
A temető mostanság, google térképen ( a sírkápolnát bekarikáztam):
A Sandra Fuchstól kapott utólagos információ szerint a másik neogótikus sírkápolnát a Heller családnak 1904-ben építette Michael Schmidt, helyi kőfaragó. Valószínű a habárúban találatot kaphatott, de a hátsó fala még mindig áll a Heller család nevével ellátva.
"A temető két részből áll. A felső részen található a mára egybefolyt református és katolikus temetőterület. A lenti részen áll a két sírkápolna és a temetői kereszt (1821-ből), körbevéve sírokkal a 19-20. századból."
Néhány kép a temetőben lévő sírokról és sírkövekről (2021.márc.)
- érdemes lesz majd megfigyelni a közelebbi képeken az egyes sírköveken lévő motívumokat -











A jegyzők gondját és a falu hangulatát tükrözi a vizslási jegyző, Kluka Mihály panasza, kinek a fia önkéntesként szintén a honvédseregben szolgált. ..Még olyanok is találkoznak, kik a rendelet felolvasásán sem jelentek meg... nem is tudjuk őket Balassagyarmatra küldeni... kivéve az én fiamat, aki ha a többi megy, ő is megy... a többieket szüleik készek lesznek elbújtatni vagy valahová küldeni, csakhogy el ne kelljen menni nekik, hacsak erő nem éri őket. Alázatosan kérem a tekintetes szolgabíró urat, méltóztasson nekünk valami vármegyei embert rendelni, aki őket egytől-egyig erő által kirendeli, nehogy azt mondják, hogy elmenésüknek csak a jegyző és a bíró az oka. Alázatos engedelmes szolgája. .." A katonai erőt nem kellett ilyen alázatosan kérni, magától is megjelent." (forrás: Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)Az önkényuralom évei (1849—1867)
