Elbeszélések, emlékek, szájhagyomány, valamint részadatok alapján - a jelenlegi leírásokkal már több mint másfél éve tartoztam. Feltételezések, következtetések, blogbejegyzés formájában.

A témában - kb. másfél évvel ezelőtt - volt már egy kezdetleges blogbejegyzésem, a mostani jegyzetek az akkori bejegyzés folytatása. (mivel nem szóltak róla a híradások, akkor még nem tudtam, hogy 2017 körül már próbálkoztak a német katonai sírok feltárásával..)

Az előző bejegyzést követően - 2021. márciusában - a temető egykori gondnokával és sírásójával mentem ki a temetőbe, akikkel külön-külön bejártuk a szóban forgó területet és hosszasan beszélgettünk a régi német háborús katonai sírok vonatkozásában. 

Helyszín: Monor, Bocskai utca végén lévő katolikus temető, a temető Bocskai utcai bejáratától balra lévő füves területen:

Előzmény:

Gyerekkoromban (1980-85 körül) hozzátartozóm említése szerint a Bocskai út végén lévő katolikus temető bejáratától balra eső füves terület valamely részén a második világháborúban elesett német katonák tömegsírja található, amellyel az akkori időkben politikai okokból nem lehetett foglalkozni. Még arra is emlékszem, az is elhangzott, hogy a monori "harangozó" aki többet tudna erről mondani. De hogy ki volt a harangozó, azt azóta sem tudom, de ahogy az elbeszélő hozzátartozóm, szerintem a harangozó sincsen már.

Amikor a német hadisírgondozó bizottság tagjai először ellátogattak a monori temetőbe - részlet a Monori Strázsa újság 1999. évi egyik kiadásából:

Gonda János, egykori sírásó visszaemlékezései

Jani bácsival (77) - a temető régi sírásójával - 2021. március 29-én mentünk ki a temetőbe. 

Jani bácsi édesanyja id. Gonda Jánosné (1923-2009) volt az egyik szemtanú, aki német katonasírokat mutatott és két tömegsír hozzávetőleges helyét jelölte meg a temetőben a német hadisírgondozó bizottság tagjainak 1999-ben. (blog: az általa akkoriban részletesen elmondottak a helyszínen járt német hadisírgondozóknál lehetnek dokumentálva)

Gonda Jani bácsi elmondása:

"20 évig voltam sírásó a temetőben, már az édesapám is sírásó volt.

Itt, közvetlenül a temető bejárata mellett lévő sárga házban laktunk régen, az egész gyerekkoromat itt töltöttem.

A házunk temető felé eső részén, a kissé hepe-hupás területen régen kaszáló volt, már 50 éve is.

A házunk hátsó telekhatárának vonalában régen egy nyárfasor volt, emlékszem, hogy a fák pihét repítettek.

A fáktól kb. 2 méterre egy árok húzódott, ami kb. 60 cm mély volt. Erre merőlegesen volt egy jegenyesor, ami egy kúthoz vitt...."

Gonda Jani bácsi visszaemlékezése a temetőben - a kép bal oldalának szegletében a régi sárga színű ház, ahol a gyerekkorát is töltötte (kép 2021.03.29.):

Gonda János:

"...Eléggé nehezen emlékszem vissza.. Az említett árok mellett, attól kb. 1 méter távolságra volt egy tömegsír és egyes sírok is. 

A tömegsírban tudomásom szerint szovjet katonák voltak temetve. A tömegsír és az egyes sírok kb. 10 méter hosszában húzódtak.

A tömegsír, a szovjet sírok feletti részen kb. 4-5 egyes katonai sír volt, emlékeim szerint német katonák domború sírjai, fakereszttel.

A fakeresztes domború sírokat saját  szememmel láttam, 16 éves lehettem, amikor ezeket még láttam. Talán még sisak is volt a sírokon egy időben, de ebben már nem vagyok biztos.

A katonák sírjairól és azok helyéről édesanyám id. Gonda Jánosné (született 1923-ban) volt, aki jóval többet tudott, látta azokat és beszélt róluk. Édesanyám 2009-ben hunyt el.

A szovjet katonákat úgy tudom később innen kiásták és a Gera kertbe (az állomáshoz) vitték. Ez talán valamikor abban az időben lehetett, amikor a Gera kertben a szovjet emlékmű létesült. A német katonák sírjait a temetőben úgy hagyták, ahhoz akkor nem nyúltak. Hogy ezekkel a sírokkal később mi lett, azt már nem tudom.

A temető bejárata melletti füves sáv régen egy kaszáló volt, ahol néha megállt a víz. Olyankor víz volt az árokban is...." 

Hozzávetőleges kép az említett területről (2021) a képen lévő régi ház Gonda Jani bácsiék régi lakóháza - a füves terület melletti út közelébe mostanában kezdenek temetkezni (a terület jobbra eső, további számításba vehető része a képről lemaradt):

Gonda Jani bácsiék régi lakóháza, közvetlenül a temető bejáratánál, a temető belterülete felől:

Egy kis kitérő - két háborús történet Monor vonatkozásában - amit ha jól emlékszem, nem Jani bácsi, hanem a felesége - aki szintén Gonda Jánosné - mesélt nekem (az akkori jegyzeteimből):

"A háborúban édesanyámék a bombázások és a harci összecsapások miatt sokszor a strázsa hegyre, az ott lévő egyik kis házba menekültek. Előfordult, hogy este még a németek voltak a területen, de reggelre már az oroszok. A németek édesanyáméktól egy alkalommal elkértek egy palacsintasütőt, de amikor reggelre a németek elhagyták a területet, az előző nap elkért palacsintasütőt még éjjel - mielőtt tovább mentek volna - az ajtó elé letették és visszahozták..."

"...Hasonlóan a strázsa hegyen történt, hogy egy alkalommal a szovjet katonák a férfiakat a házból kikergették és a lányokat egy pincébe akarták elvinni. Az egyik rokon tudott oroszul, aki beszélt az egyik orosz katonával, aki elárulta mit akarnak a lányokkal, ezért a lányok elmenekültek. Az orosz katonák a társukat – aki által kiderült, mi a tervük a lányokkal - a katonák agyonlőtték."

De visszakanyarodva a temetőhöz:

Az elesett szovjet katonák jelenlegi nyughelye a katolikus temetőben, a Bajcsy-Zsilinszky utca melletti szovjet emlékműnél - tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy ha helyesek az elbeszélések, az elesett szovjet katonák végül ismét visszakerültek a katolikus temetőbe, csak annak egy távolabbi részébe, ahová még az utóbbi években is kijártak hozzátartozók az emlékműhöz (képek 2021) - de talán egyéb helyekről is hozhattak ide elesetteket::

Várszegi József egykori temetőgondnok elbeszéléseiből

Várszegi Józseffel 2021. március 19-én mentünk ki az akkor még havas katolikus temetőbe, még mielőtt Gonda Jani bácsival találkoztam volna. (V. Józsefen keresztül jutottam el később Gondáékhoz.)

Várszegi József:

"Még most is azt gondolom és úgy hiszem, hogy lehettek elesett német katonák sírjai valahol ezen a helyen.

Több, mint 10 évig voltam temetőgondnoka a monori katolikus temetőnek. 

A Gonda Jánosné által megjelölt helyeken a német hadisírgondozók 2017 körül végeztek feltárási kísérletet, amely sajnos nem vezetett eredményre.

Úgy tudom, hogy a kutatók egy idős néni elmondása alapján adtak hitelt a dolognak, ez a szemtanú akkoriban tudtommal egy 7-8 éves gyerek volt. (blog: id.Gonda Jánosné szemtanú 1923-ban született, tehát jóval idősebb volt.)

Az első feltételezések és szóbeszéd szerint 1945-ben temettek német katonákat valahova a temető bejárata melletti füves területre. Később olyan információk is felmerültek, hogy nem is 1945-ben temettek ide, hanem az elesett német katonákat előbb tömegsírba temették, majd a 60-as, 70-es évek körül helyezték át ide a temetőbe, valahova az említett füves területhez. Ez elképzelhető, mivel a temetőnél lakó egyik szomszéd mesélt német sírokról. (blog: feltehetőleg Gonda Jani bácsi)

A már idős női szemtanú a katolikus temetőben jelenleg található 1919-es emlékműhöz tájolta be a helyet, ez az emlékmű 1945-ben még nem létezett, de ehhez próbált utólag viszonyítani...."

Az 1919-es mártirok emlékműve - a kép közepén a fák között - amit utólag a szemtanú próbált támpontként használni:

Várszegi József:

"...A német hadisírkutatók több kutatóárkot is ástak, de nem találtak semmit.

Fémdetektorral is átvizsgálták a frekventált területet, az elesett katonákhoz tartozó, vagy azokkal eltemetett felszerelést, tárgyakat próbáltak meg felkutatni, de nem jártak eredménnyel.

Ha temettek is ide valakit, mivel régi temetőről van szó, ha csontokat találnak, az bárkié lehet.

Mivel nem találtak semmit, ez azt a feltételezést erősítheti, esetleg tömegsírból történő újra-temetés lehetett, ezért nem voltak a katonákhoz tartozó tárgyak, vagy dolgok a helyszínen.

A feltárásról, illetve annak kísérletéről jegyzeteket, egyéb dokumentációt nem láttam. A feltárás végén egy jegyzőkönyv készült, hogy az nem járt eredménnyel.

A német hadisírgondozókkal abban maradtunk, hogy ha későbbi ásások és munkálatok során találunk és előkerül valami releváns tárgy, vagy dolog, akkor értesítjük őket, de azóta ilyen nem történt, ilyenről nem tudok.

Viszont azt hozzátenném, hogy szerintem némely lényeges terület kimaradt a kutatóárkos kutatásokból..."

Várszegi József egykori temetőgondnokkal a katolikus temetőben 2021. március 19-én - az 1919-es mártirok emlékműve mögött lévő enyhén dombos területnél:

Az 1919-es emlékmű és a távolban részleges takarásban a sárga ház (Gondáék régi lakhelye), valamint a köztes lévő füves terület, ahová a német katonák egykori sírjai feltételezhetőek:

Várszegi Józseffel még körbesétáltunk a havas temetőben, több nevezetes sírt is megmutatott és sok érdekességet mesélt a temetőről.

Ezt követően később váltottunk még néhány emailt, melynek során az is kiderült, hogy a német hadisírgondozók elérhetősége már nincsen meg, az valahol elkallódott.

Összefoglalás, feltételezések, fennmaradt kérdések

Jelen idő szerint a legkézzelfoghatóbb legutóbbi adat Gonda János visszaemlékezése - aki 20 éven keresztül volt sírásó a temetőben - aki 2021-ben megmutatta a helyszínt és mesélte el az emlékeit, mely szerint 1959-1960 körüli években a régi házuk melletti füves területnél domború, fakereszttel jelölt sírokat látott, melyeket német katonai síroknak jelölt meg, illetve a házuk mellett régen húzódó egykori árok mellett, valamint egy szovjet tömegsírra is emlékezett.

Gonda János édesanyja id. Gonda Jánosné még két tömegsírra és német katonák sírjaira emlékezett vissza, amit 1960 körül több alkalommal jelzett az akkori tanácselnöknek, de elhallgattatták. 

A strázsa újság 1999 évi egyik kiadása két tömegsírt említ a szóban forgó helynél a Gonda Jánosné szemtanú által elmondottakban.

Kérdés: Ki volt pontosan a régi szemtanú a sírhelyek vonatkozásában? Ezt a német hadisírgondozók jegyzetei minden bizonnyal tartalmazzák, id. Gonda Jánosné nevének kellene azokban szerepelni. A hadisírgondozók hátrahagyott elérhetősége - ami Várszegi József régi temetőgondnoknál volt - már nincsen meg, így a német kutatókkal ezen az úton nem sikerült felvenni a kapcsolatot (más módon pedig nem volt rá kísérlet).

Az is elmerült, hogy nem egy, hanem talán két szemtanú is lehetett akik kisebb eltéréssel jelölték meg a sírok helyét. Az egyik minden bizonnyal id. Gonda Jánosné volt, aki már elvitte magával az emlékeit. Várszegi József temetőgondnok egy akkoriban 7-8 éves gyereket is említ mint akkori szemtanút.

A válasz a német hadisírkutatók jegyzeteiben lehet, ami utólag is minden bizonnyal elérhető és utánajárással beszerezhető. 1999-ben jártak itt először a hadisírkutatók adatokat gyűjteni. Az információk alapján a feltárási kísérlet valamikor 2017 körül történt.

A sikertelen feltárási kísérletnek volt e a hadisírkutatók által hátrahagyott másodpéldánya? Ha volt (van), hol lehet, az mit tartalmazhat?

Két kérdés, ami viszont elmaradt:

Gonda Jani bácsit meghallgatta e a német kutatóbizottság? Úgy emlékszem, őt nem hallgatták meg mint szemtanút.

Mikor ásták ki a katolikus temetőben az elesett katonákat és mikor szállították át őket a monori vasútállomásnál lévő Gera kertbe? Mivel Gonda Jani bácsi elmondása szerint akkor még megvoltak a német katonai sírok, amikhez akkor még nem nyúltak.

Továbbá régi (1950-1960 körüli), esetleg még meglévő, a temetőben akkoriban készült fényképekről is elfelejtettem érdeklődni.

A helyszíni kutatás:

A német kutatók több kutatóárkot is ástak a helyszínen a szemtanú(k) által hozzávetőlegesen megjelölt helyek körül, amik eredményt nem szolgáltattak.

A kutatóárkos kutatásból bizonyos területek kimaradtak.

Várszegi József akkori temetőgondnok visszaemlékezése szerint releváns hely is kimaradt a kutatásból, ami többek között - ha jól emlékszem - a szemtanú által viszonyításképpen megjelölt 1919-es mártírok emlékmű melletti enyhén dombos füves terület, valahol ezen a helyen:

Gonda Jani bácsi - a régi sírásó - a fakeresztes domború katonai sírok helyére sok év távlatából hozzávetőleg itt emlékezett, a házuk melletti régi árok környékén és az az feletti részen:

("A házunk hátsó telekhatárának vonalában régen egy nyárfasor volt, emlékszem, hogy a fák pihét repítettek. A fáktól kb. 2 méterre egy árok húzódott, ami kb. 60 cm mély volt. Erre merőlegesen volt egy jegenyesor, ami egy kúthoz vitt Az említett ároktól kb. 1 méter távolságra volt egy tömegsír és egyes sírok is.)

A területen a német kutatók részéről végzett fémdetektoros kutatás nem vezetett eredményre.

A német kutatók 2017 körül hol húztak kutatóárkokat és lett e ez dokumentálva?

Felmerült az újra temetés verzió is, hogy az elesett német katonákat már eleve valamilyen tömegsírból szállíthatták ide a katolikus temetőbe. A földben esetleg katonagombok előfordulása ebben az esetben talán még mindig lehetséges, de előfordulhat, hogy azok mélyebben vannak. 

Az is lehetséges, hogy talán valamilyen rögtönzött hadikórházból szállították ide az elhunyt német katonákat, akiken így már nem volt egyenruha (lepedőben, pokrócban..stb.)

Hadikórház a háborúban a közeli Kossuth Lajos Iskolában volt, de ha jól tudom, az orosz hadikórház volt. (kb. 700 méterre innen található a Kossuth iskola a Bocskai utca sarkán, a temető bejárata - ami a füves területre nyílik - a Bocskai utcában található)

 Rögtönzött, hevenyészett helyszínrajz:

 Légifotók, feltételezésekkel

A hadisírkutatók 2017 év körül próbálkoztak a feltárással. Erről híradásokat, tudósításokat nem találtam.

Sajnos mint általában más helyek vonatkozásában, az 1960-as évekből rendelkezésre álló légifotók erről a területről nincsenek és csak 1974-től elérhetőek vannak. (Érdemesnek tartanám szakértői szemmel a légifotók weboldalán megtekinteni azokat, nem csak az itteni, következő képeket.) (pl. 1980 - link)

(Az 1919-es mártirok emlékműnél - amihez a szemtanú viszonyított - az adatok szerint 53(?) kommunista mártír van 1920 óta közös sírba temetve.)

Képek a területről régi légifotók alapján (légifotók forrása: fentrol.hu):

1974 - nyíllal jelöltem a fotón kivehető érdekesebb helyeket, ami az emlékmű környéke (szemtanú viszonyítási pontja) - a Gonda Jani bácsi által említett területet ekkor éppen fák vagy bozótok takarják (ház mellett):

1980 - szerintem ez a legbeszédesebb légifotó - a házhoz és az emlékmű helyéhez lehet viszonyítani és a kirajzolódások is érdekesek. A kép közepén lévő világosabb terület az emlékmű helye - érdemes közelebbről megnézni - az emlékmű helyétől jobbra lévő két (vagy inkább három) négyzet alakú területrészt - sőt közvetlenül az emlékmű mellett jobbra is van valami:

1992 - továbbra is érdekesnek tűnik a terület - kis nyíllal az urnatartókat, naggyal az emlékmű helyét jelöltem:

Az urnatartók a kép jobb oldalán, az 1919-es emlékmű a kép közepén - Gondáék régi háza és a temető bejárata az emlékmű melletti jobb oldali utolsó fa takarásában:

Kép a temető bejárata felől 2020. decemberében - ekkor még földút vezetett a füves terület és a fák között - balra Gondáék régi háza:

2021. február - még földút:

2022 februárjában már murvás út a régi földút helyén:

2022. augusztus:

Nemrégiben, 2022. novemberében:

A frekventált terület környékére mostanában kezdenek temetkezni. 

A területre történő temetkezések során esetleg apró dolgok kerülhetnek elő, amik elkerülhetik a figyelmet (pl. katonagomb..stb) 

A mostani temetőgondnok vajon tud-e a legendáról? Figyelemmel kíséri e majd a területre történő temetkezéskor kisebb tárgyak előkerülésének lehetőségét?

Véletlen szerencse kellene hozzá, hogy utólag találjanak még itt valamit.

A monori katolikus temető füves területén lévő német, világháborús katonai sírok legendája és története bár egyre halványabban, de még mindig tovább él...

(információkat lehet a blognak jelezni)

2022.12.01.

B.

Utólag még egyszer köszönöm Várszegi Józsefnek és Gonda Jani bácsinak a temetőben történő kalauzolást, illetve az elbeszéléseket. Továbbá köszönöm Jani bácsi feleségének is a beszélgetést és elnézést a késedelmes leírásért.

Megjegyzés:

Miután Várszegi Józseffel és Gonda Jani bácsival 2021. márciusában kimentünk a temetőbe, az akkor kézzel írott jegyzeteim fontosabb részeit a laptopra egy dokumentumba átírtam, a többivel úgy voltam, arra majd úgyis emlékezni fogok. De a laptop később elromlott és több mint egy év múlva, 2022. nyár végén sikerült róla az adatokat és fényképeket szerencsés módon lementeni. 

Az apróbb részletekre pedig - mivel a kézzel írott jegyzeteim nincsenek meg - sajnos nem emlékszem, pedig Várszegi József még azt is megmutatta, hol húztak kutatóárkokat a területen és úgy tudom, mint temetőgondnok jelen volt a feltárási kísérlet során. Illetve mintha azt is mondta volna, hogy ez a szóban forgó füves terület egy vitatott tulajdonú terület.

Szóval sajnos sok apró részletre már nem emlékszem, sok kérdés nem lett feltéve és ezáltal a meglévő  információk sem lettek teljesen "kicsomagolva".

Illetve nemrégiben, a bejegyzés előtt még egyszer kimentem a temetőbe néhány frissebb képért, valamint most jutott eszembe, kinél lehetett volna még esetleg érdeklődni.

További képek, egyéb:

Gonda János:

"...A fáktól kb. 2 méterre egy árok húzódott, ami kb. 60 cm mély volt. Erre merőlegesen volt egy jegenyesor, ami egy kúthoz vitt...." 

Ez a kút még - jelenleg lefedve - most is ott van, ahol arra Gonda Jani bácsi visszaemlékezett:

A lefedett kút melletti öreg fa törzse:

Az 1919-es emlékmű és a mellette lévő enyhén dombos terület - a helyszínen jobban kivehető (2022.nov) - (1980-as légifotó..?)

Az emlékmű a másik irányból (2022.nov.):

Gonda János elmondása:

"Az előző politikai rendszerben szóba került, hogy a temetőt megszüntetik és a gombai határban akartak egy új temetőt létesíteni, de ez végül elmaradt."

"A ravatalozó több mint 100 éves. A ravatalozóban lakott régen a temetőgondnok, aki Csáki István volt. A ravatalozóban több lakás is volt. A ravatalozó melletti kis épületben volt a fertőtlenítés, akik tetvesek, vagy hasonlóak voltak, ott fertőtlenítették."

Minden bizonnyal ez lehet a ravatalozó melletti, előzőekben említett kis épület (a ravatalozót pedig jelenleg éppen teljesen felújítják):

A viszonyítási pont

A katolikus temetőben lévő 1919-es mártirok emlékműve, a szemtanú 1999 évi viszonyítási pontja, aki ehhez az emlékműhöz képest jelölte meg a világháborús tömegsírok helyzetét:

Az emlékmű 2008-ban (forrás: videa, Szinbád felhasználó  felvételeiből):

(Az előző képen Kupecz Ferenc községi tanácselnök 1962-ben. - id. Gonda Jánosné az adatok alapján az 1960-as években többször jelezte az akkori tanácselnöknek, mit látott a házuk kertjéből..)

Az 1919-es mártírok emlékműnél az adatok alapján 1920 óta 53 kommunista van itt eltemetve, ahol többek között már 1962-ben is koszorúztak. A képen a háttérben látható kripta alapján is be lehet a helyet azonosítani, hogy a koszorúzás itt a temetőben, a ravatalozó mellett történhetett (ez a kripta jelenleg is ott van). 

(A cikkek 52 kommunista mártírt említenek, ez téves lehet. Adatok szerint 54 embert végeztek ki 1919-ben az agyagbányában, akik közül egy túlélő volt)

Ezért elmondható, hogy az emlékmű területe a releváns területből elméletileg kizárható, hacsak rájuk nem temették később a 2.világháborúban elesett német katonákat is, de ez is csak egy feltételezés a sok közül.

Ez az emlékmű több elemből áll. A sárga kövön állíttatta az MDP felirat látható, a másik fedlapon MSZMP felirat.

1975-ben újságcikk arról tudósít, hogy a síremléket az MSZMP állíttatta, gondolom, alakítgatták a síremléket az évek során.

Pest Megyei Hírlap, 1975: "..Emléküket kivégzésük helyén egy 1936-ban állított kereszt őrzi. 1920 júniusában helyezték őket a volt járvány-kórház melletti közös sírba amely fölé tavaly az MSZMP monori nagyközségi bizottsága állíttatott síremléket. (blog: a kivégzés helye a volt agyagbányában történt, volt járványkórház a ravatalozó lehetett)

1962-ben az emlékműnél koszorúztak. Gonda Jani bácsi 1959-1960 körül emlékszik a domború, keresztes, második világháborús hadisírokra az emlékmű közelében - valakinek csak kellett még látnia ott valamit..

Gonda János: "...A szovjet katonákat úgy tudom később innen kiásták és a Gera kertbe (az állomáshoz) vitték. Ez talán valamikor abban az időben lehetett, amikor a Gera kertben a szovjet emlékmű létesült. A német katonák sírjait a temetőben úgy hagyták, ahhoz akkor nem nyúltak. Hogy ezekkel a sírokkal később mi lett, azt már nem tudom..."

Elesett szovjet katonák sírjai 1958-ban már voltak a monori vasútállomásnál a Gera kertben - Pest Megyei Hírlap 1958:

Pest Megyei Hírlap 1988 évi egyik számából - amikor a temetőben lévő szóban forgó füves területen még gyerekek rúgták a labdát (K.Zs. - Koblencz Zsuzsanna írása):