2022. január 06. írta: l.balays

Kápolnahalom és föld alatti kripta egy keresztutcában** Albertirsa

- az elbontott Szent Márton kápolna (1743-1856) -

Még hónapokkal ezelőtt jegyeztem fel magamnak ezt a helyet, hogy egyszer majd felkeresem és megnézem, mi is volt ott akkoriban, illetve mi lehet ott mostanság.

A régi leírások szerint ezen a helyen állt Alberti település egykori kápolnája, körülötte temetővel, ahol még most is kripta rejtőzik a föld alatt.

Albertirsa város honlapja éppen csak megemlíti a régi - azóta elbontott - kápolnát, amely pedig nagyon jelentős szerepet töltött be egykor a település életében:

"...Alberti - Irsán mindenkor egy katolikus templom állt (nem számítva az egykori Szent Márton kápolnát, melynek helyét a Huszár utcában ma vasrácsos kerítéssel övezett öntöttvas kereszt jelöli)." (1)

Az albertirsai Huszár utca - a rövid kis keresztutca - ahol a kápolna állt valamikor, már terebélyes fák nőttek ki a földből:

"Szelecky Márton a Nádasdy-huszárok főstrázsamestere kieszközölte III. Károly királytól 1714-ben az adománylevelet Alberti pusztára." (Bártfai)

"Szeleczky Márton 1743-ban kápolnát építtetett Szent Márton tiszteletére.” (2)

Ezen a helyen állt - a leírások alapján - az 1743-ban épült Szent Márton kápolna:

Az kápolna emlékére emelt emlékkereszt Albertirsán a Huszár utcában található:

"Huszár utca

A Hunyadi utcát és a Régi országutat (Dózsa György út) összekötő kis utcában, vaskerítéssel kerített, négyszögletes kis kertben kétméteres, vasrudakból alakított kereszt áll, korpusza öntöttvas és pirosra van festve. A festés csak nyomokban látszik.

Alapzata öntöttvas gúla, amelyik három lépcsőzetes kőlapon nyugszik. A múlt században állították a Szent Márton kápolna romjaira." (3)

Ahogy a régi leírás is említi, a négyszögletes kis kert, vaskerítéssel bekerítve, a kertben a vasrudakból állított kereszttel - látható piros festésmaradványokra nem emlékszem:

A feszület:

A három lépcsőzetes kőlapon a feszület öntöttvas gúla alakzata (a koszorú mellett), az alapzaton mécsesekkel:

"Albertin pap nem volt, kezdetben az irsai lelkész jött át, 1758-ban Szeleczky Imre úgy rendelkezett, hogy a jászberényi ferencesek jöjjenek Albertire keresztelni, esketni és temetni, de az irsai anyakönyvekbe jegyezzék be az adatokat, a Szent Márton-kápolnában misézzenek ünnepeken és a temetések utáni gyászmiséken.

Az alberti köztemető körülötte a cinteremben volt. A halmon épségben rejtőzik az altemplom, közelében, ha megbolygatják a földet, sírokra bukkannak. A kápolnát 1860-ban elbontották, a kripta fölött egy öntöttvas kereszt magasodik rácsos kerítéssel." (3)

A kápolna emlékére emelt emlékkereszt a kis kertben valóban egy kisebb halmon áll - ha pontos a fennmaradt leírás, körülötte volt Alberti régi temetője:

A kápolna altemploma még most is ott rejtőzhet a halom alatt, amely a Szeleczkyek családi temetkezési helyéül szolgált:

"A kápolna altemlpoma szolgált a család temetkezési helyéül.

Nem teljes felsorolás szerint itt nyugszik Szeleczky Mária, Szeleczky Imre és Szeleczky Sámuel, kik 1762, 1767 és 1768-ban haltak el. (Liber Defunctum)." (3)

A Habsburg Birodalom kataszteri térképe (1881) a kápolna helyén jelöl egy építményt:

Amikor az irsai templom megrongálódott, a Szent Márton kápolnába jártak Alberti és Irsa katolikusai:

"A Szent Márton-kápolnában csak időnként tartottak istentiszteletet, de amikor az irsai templom életveszélyesen megrongálódott, ide járt misére naponta a két falu katolikussága 1801-től 1815-ig.

A kápolnát 1856-ban elbontották, köveit átszállították Irsára, kibővíteni az irsai templomot.

Amíg állt, az albertiek itt keresztelkedtek, kötöttek házasságot és a cinteremben temetkeztek. Anyakönyvet itt nem vezettek, azok az irsai plébánia levéltárában találhatók." (3)

A Habsburg Birodalom harmadik katonai felmérésének térképén (1869-1887) a kápolna helyén kereszt jelölés, amely vagy a régi temetőt, vagy a feszületet jelöli:

A kápolnahalmon az emlékkereszt melletti fán sárga színű turistajelzés (helyi jelentőségű vándorútvonal):

Amilyen jelentős szerepet töltött be ez a hely régen a település életében, részemről hiányolok innen egy tájékoztató táblát, rajta tudnivalókkal.

Illetve annak ellenére, hogy többen is kijárnak mécsest gyújtani a feszülethez, nem biztos, hogy sokan tudják, mi is volt régen ezen a helyen, illetve mi rejtőzhet most is a halom alatt (altemplom).

A leírás 1856-ot és 1860-at is említ a kápolna elbontásának idejére. A kápolnát 1856 és 1860 között bontották el valamikor, elhordott kövei az irsai templomba vannak még most is beépítve.

A kápolna köveit leginkább az irsai templom egyenes záródású szentélyében kell keresni:

"Albertin 1856-ban elbontották a Szent Márton-kápolnát, meghagyva az altemplomát, a Szeleczkyek kriptájával, köveit átszállították Irsára, kibővíteni az irsai templomot, melynek ekkor készült el az egyenes záródású szentélye." (3)

A szóban forgó terület és környéke katonai légifotókon - a kápolna helyét nyíllal jelöltem:

1973

1992 - érdemes összehasonlítani, mi változott a két fénykép közötti időben:

A kápolnadomb a Huszár utcában az emlékkereszttel - szemben a távolban az "Alberti" rész evangélikus temploma:

Nem tudok róla, hogy a kápolna altemplomát megbolygatták, vagy feltárták volna, az még most is ott lehet a halom alatt, kérdéses, hogy az időközben kinőtt fák gyökerei mennyire tehettek kárt benne.

Szintén kérdés, hogy a kápolnadombhoz közeli lakóházak építésekor kerültek e elő csontok a földből. Nem nagy temető lehetett itt, mindössze egy cinteremre gondolok.

Az altemplom a kriptával elméletileg közvetlenül a halom alatt volt, vagy kell hogy legyen.

Szeleczky Márton - aki a Szent Márton kápolnát építtette - Boconádról származott:

"Szeleczky Márton katona volt, a minden idők legfényesebb múltú Nádasdy-huszárok főstrázsamestere, az utolsó török háborúk hőse.

A Heves megyei Boconádról származott, ahol még ma is áll ódon családi kastélya. Boconádról tizennyolc jobbágycsaládot hozott magával, akiknek telket adott és kápolnát épített.

Félegyházát, mert benne csupán az esztendő néhány napján, húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor és a névadó Szent Márton napján tartottak istentiszteletet, vasárnaponként Irsára jártak az egészegyház templomába.

Irsán volt a plébánosuk, az keresztelte, eskette és temette őket.

Az irsai matrikulák szerint, a Szeleczkyeket az alberti kápolna altemplomába temették. Ma is ott nyugszanak. Bár a fölépítményt 1856- ban elbontották, a kripták sértetlenek, fölöttük vaskereszt áll.

A birtokszerző Szeleczky Márton magas tisztségeket viselt megyénkben, 1717 és 1721 között alispán volt, 1722-ben a pozsonyi országgyűlésen követ, 1727-ben a megye táblabírája.

Fiai és unokái közül László megyei aljegyző, Antal, ifjú Márton és Pál táblabíró...."

"...A napóleoni háború elszegényítette a családot, és hogy adósságaiktól mentesüljenek, Albertit eladták az Almássyaknak." (2)

A Huszár utcáról, ahol a kápolna állt egykoron..

"A Bicskére irányuló sűrűbb országúti forgalom idegen utasai gyakran tévedtek el tájékozatlanságukban, mert a községben nem találtak rá a bicskei útra.

Aki ismerős volt, tudta, hogy az országút eleje a Huszár utca. 1970-ben eltörölték a Huszár utca nevét és Bicskei útra változtatták.

Huszár utca nevét az addig névtelen kis összekötő utcácskának adták, amelyben az Emlékkereszt áll.

A XVIII. századtól 1914-ig a régi Huszár utcán vonultak ki az itt állomásozó lovasok a Dolinába gyakorlatozni.

(A Bicskei út addig volt Huszár utca, amíg el nem ágazott a Dolinai útra, az útelágazástól már Bicskei út volt a neve.)" (3)

A fentieken kívül a kápolnához más leírásokat nem találtam.

Ami kimaradt: Kép az irsai templomról, amibe a kápolna elbontott köveit beépítették. Majd később pótolom, mivel talán oda is ellátogatok valamikor..

2022.01.06.

(Zárójelben megjegyezve:

Elvétve némely posztban kisebb pontatlanságok előfordulhatnak, mivel a leírások részben fennmaradt szájhagyományokon, régi elbeszéléseken, elmondásokon is alapulnak, ellenben további kutatások alapjait képezhetik. Bizonyos helyek felkutatása időigényes, visszatérő munka. Jelen esetben a helyszín - a kápolnahalom - adott volt.)

Kiegészítések

A nyilvános hozzászólások közül:

M.Gyula, Albertirsa:

"Gyerekkoromban itt szánkóztunk rendszeresen - 60-as évek -, de egyik évben aztán megtiltották, mert emberi csontok kerültek elő a lejtős oldalon.."

Major János, Albertirsa:

"A képen látható Szeleczky II. Márton (1667-1747) előbb Glockelsbergi Detrik lovas ezredében kapitány, utóbb gróf Nádasdy Ferenc ezredében kapitány majd őrnagy, részt vett Szatmár vára védelmében. Rákóczi fejedelem, 1705-ben a király iránti hűségéért, elfogatta. Hivatali pályáját Heves vármegyében kezdte, ahol 1697-1698-ban a vármegye aljegyzőjeként, majd 1699 és 1700 között annak ügyészeként működött.

1715-ben Alberti helységét nyerte adományul. Alberti helységre vitt adományának többen ellene mondtak. A szlovákok letelepítésével a korábbi birtokos Váracskay András biztosította a birtokhoz szükséges munkaerőt, de a birtokot megtartani nem tudta.

Váracskay jogát arra hivatkozva, hogy ő Albertit királyi adományként kapta Szeleczky II. Márton megtámadta.

Szeleczky a Nádasdy-huszárok kapitányaként számos ütközetben vett részt a labancok oldalán, így érthető a királyi adomány, amely szerint 1714-ben III. Károly király a teljes alberti pusztát Szeleczky Mártonnak adományozta. Ennek ellenére, a birtokhoz ragaszkodó Váracskay levélben kérte az albertieket, hogy az ő alattvalójának vallják magukat; ám a falu Szeleczkyhez pártolt, ezért Váracskay 22 katonával 3 napra megszállta a falut, a lakosokkal elismertette jogait, és büntetésül 46 forintot fizettetett velük.

A két földesúrnak a falu birtoklásáért folytatott harca 1714 -ben ért véget. A királyi adománylevél birtokában Szeleczky II. Márton megtartotta a falut, Váracskay András pedig 4500 forintért lemondott minden követeléséről, így Alberti végleg Szeleczky birtokába jutott, aki a Boconádon lévő felvidéki birtokáról 18-20 katolikus magyar családot is Albertibe telepített, így kerül a többségében ágostai hitvallású szlovákok lakta Alberti, a katolikus Szeleczky család birtokába.

Boconád az 1549–52 közötti török pusztítás nyomán néptelenedett el, 1635-ben már újra lakják, de a rácok 1706-ban elpusztítják. 1712-ben újra benépesül. 1715-től két család, a Szeleczkyek és az Almásyak tulajdona. Szeleczky II. Mártonnak Albertin és Boconádon kívül Pélyen és Köteleken is nagy jószágai voltak. Szeleczky II. Márton 1717-1725 között Pest vármegye első alispánja, 1722-től alországbíró lett.

Az 1722-23-as és az 1728-29-es országgyűlésen Pest vármegyét képviselte, egyúttal jelen volt a Királyi Táblán is.

Az 1722-23. évi országgyűlés alatt a vallásügyi bizottságban is működött. Az utóbbi országgyűlésen ítélőmesterként, 120 ezer forintos adóemelést javasolt. Beválasztották a Lengyelország és Erdély irányában működő határvizsgáló bizottságokba. Szolgálataiért az uralkodó 1727. okt. 22-én feleségével, a képen látható

Sokoray Erzsébettel együtt, bárói rangra emelte szeleczki és boczonádi előnévvel.

Első felesége a fentebb említett Sokoróy Erzsébet, a második benedekfalvi Kiszely Judit volt. Sokoróy vagy Sokoray Erzsébet 1665-ben született, és 1734. július 24-én halt meg Pesten.

Első férje Daróczy István halála után összeházasodik Szeleczky II. Mártonnal, aki így résztulajdonosává válik bölcskei és madocsai birtokrészeknek. 1741- ben Szeleczky II. Márton gyermeke nem lévén javait testvére két fiára, Imrének és Márton Sámuelre hagyta örökül.

Szeleczky Imre fia volt az a Szeleczky III. Márton, aki Boconádon 1760-ban kastélyt, 1770-ben templomot, 1775-ben római katolikus templomot építtetett.

1738-ban Szeleczky, mint császári és királyi tanácsos, ítélő-táblabíró elhunyt Sokoray Erzsébet Magdolnának emlékére tízezer forinttal gyarapítja az Széchényi György győri püspök által alapított Magyar Ispitát, Győrben.

Az 1738-as évszám egyedül Erzsébet portréján tűnik fel, és a kísérő szöveg is a kórházi adakozó személyét méltatja. Érdekesség, hogy a Sokoray-képen is Szeleczky-címer kerül ábrázolásra.

A képpár tehát nagy valószínűséggel mint a Győri Szentháromság kórház adományozóiról készült. A portrékra a győri evangélikus templom lelkésze hívta föl a figyelmet.

A padlásról előkerült portrékat az ősei után kutató leszármazott az 1960-as években 10 forintért vásárolta meg."

Források:

(1) Albertirsa.hu

(2) Pest Megyi Hírlap, 1978. júniusi számából - "Alberti a krónikákban, Feltárják a múlt emlékeit"

(3) Hídvégi: Pusztabokrok II.

Régi térképek: mapire.eu

Katonai légifelvételek: fentrol.hu