Az egykori Leopold (Lipót) major a Coburg hercegség (Szász-Coburg-Góthai hercegi család) pusztavacsi birtokainak része, majorjainak egyike volt. 

A major elnevezései közül: Leopoldihof, Leopold major, Lipót major

Pusztavacs, külterület.

A majornak napjainkra nyoma sem maradt. 

A régi majorhoz - a hetek óta tartó nyári forróság és hőség ellenére - helyenként békanyálas pocsolyás és hepe-hupás dűlőutakon keresztül jutottam el, ahová a Mizsei út felől még vagy 8 km-t kellett autóval megtenni. Mivel kora este értem oda, így sok időt nem tudtam ott eltölteni, éppen csak megnéztem a helyet.

A régi major helyén keresztülhaladó dűlőút:

A majort a második katonai felmérés térképe (1819-1869) még Leopoldihof néven tünteti fel:

A majorban e szerint az 1961-en készült katonai légifotó alapján akkor még javában zajlott az élet:

A Leopold (Lipót) major a képen a dűlőutak hármas kereszteződése körül helyezkedett el, napjainkban búzamezők terülnek el a helyén:

A Lipór majorban a második világháborúban, 1944. végén tragikus és megrendítő, pusztító vérengzés volt az orosz katonák részéről, melynek során több civil esett áldozatul.

A Népszabadság - Pest Megyei Krónika mellékletének, 1998. évi cikke az eseményekről (M.GY.O. írása):

"Dr. Róna István, Pusztavacs nyugalmazott körorvosa megélők visszaemlékezései és fennmaradt dokumentumok alapján fellebbentette a fátylat egy 54 évvel ezelőtti eseményről, amely 1944 végén játszódott le Lipótmajorban.

Lipótmajor a Coburg-birtok egyik tanyaközpontja volt, itt lakott a Holu család is.

Egyikük, a ma 72 éves Holu György megélője, szemtanúja volt családja kiirtásának, aminek az okát mindmáig nem érti.

Azon a gyászos téli napon egy orosz harckocsi tévedt a majorba, s legénysége minden előzetes felszólítás nélkül mindenre és mindenkire tüzet nyitott. A Holu családból néhány perc alatt heten haltak meg, a legidősebb ötvenéves, a legfiatalabb négy hónapos volt.

Ezt követően a cselédszállásokat dúlták fel, csupán feltételezni lehet, hogy bujkáló magyar és német katonákat kerestek. Az áldozatok közt volt három karcagi munkaszolgálatos, akik megszöktek a keretből, s útban hazafelé megszálltak a majorban. Egyedül őket nem exhumálták a front után, lévén, hogy nem abba a közös sírba temették őket az orosz szanitécek, amibe a lipótmajoriakat. Ez utóbbiakat 1945 áprilisában kihantolták a rokonok, s a pusztavacsi temetőben helyezték őket végső nyughelyre.

Dr. Róna István kutakodásának eredményeként összesen 35 olyan polgári személy halálának okát sikerült tisztázni, akik a második világháború áldozatai voltak - anélkül, hogy kitették volna a lábukat a községből.

A nyugalmazott körorvos a lipótmajori áldozatok újratemetésének 53. évfordulóján adta közre kutatásainak eredményét, ily módon tisztelegve emléküknek.." 

Az újságcikk:

Az orvos

Dr. Róna István orvos - aki által fennmaradt az előző háborús történet - Vacson 1958 és 1965 között 100-nál több szülést vezetett le, Pusztavacs tíz majorjában. 1965-öt követően a vacsi kismamák már kórházban szültek, ami szintén az ő érdeme. (az előző orvos 1920-tól dr. Bodó Dénes volt, aki egy szülés levezetése közben halt meg 1954-ben)

Dr. Róna biciklivel, motorral, lovas kocsival, traktorral járt ki a vacsi tanyákra, ha orvos kellett, időjárástól függetlenül. Mikor Vacsra került, a külterületen villany nem volt. Telefon akkoriban csak a postán volt. Ha mentő kellett, akkor azt Pesterzsébetről kellett hívni. Éjjel két három órát kellett várni a telefonvonalra.

A leg-eldugodtabb helyen lévő majorban is tartottak kávét - ami pedig akkoriban igazán élvezeti cikknek számított - ha orvost kell hívni, legyen mivel megkínálni a doktort.

1963 karácsony éjjelén Róna doktor két szülést is levezetett két major közt ingázva, melynek során egy csöbörnyi kávét is megivott.

Dr. Róna István, Pusztavacs - és majorjai - egykori orvosának fényképe:

 - kép forrása: Népszabadság, 1999 - 

A lovászmester

A Lipót majorban a lovászmester egy időben Bor István volt, akinek apja Doberdónál esett el. Megözvegyült édesanyja pásztornak, cselédnek nem akarta adni a fiát, hanem azt szerette volna, hogy lovász legyen belőle. Bor István kishuszárként mint hadiárva, először Kisbérre került egy fedett lovardába, ahol egy goromba őrmester fogadta a hadiárvákat, aki a sírást, nyavalygást megtiltotta nekik.

Egy alkalommal amikor lovagoltak, a méneskar parancsnoka és egy szőke férfi figyelték őt hosszas ideig, majd ezt követően a parancsnok közölte vele, hogy Coburg-Gotthay herceg kiválasztotta őt lovászmesterének és azonnal leszerelik.

Ezt követően személyesen a herceg vitte autóval Pusztavacsra. Mint útközben megtudta, egy tönkretett ménest kell majd rendbe hoznia és neki, mint új lovászmesternek kell rendet teremteni a lusta csikósok és lovászok között, a Lipót majorban.

Érkezésekor a majorban lyukas jászlakat és sovány lovakat talált. Kijavíttatta a jászlakat, a lovaknak takarmányt hozatott, de a rendelt zabnak és kukoricának csak a fele érkezett meg, mivel a többit ellopták.

Bor István lovászmester elmondása szerint azért a herceg sem volt fenékig tejfel, akit lovagolni tanított... Mikor lovaglás közben a herceg a napszámosok mellett lovagolt el, odaszólt nekik, hogy pihenjenek, ha elfáradtak, nem hajtja őket a török. Holott előző nap Bor István fültanúja volt, mikor a herceg az intézőt arra utasította, hogy követeljen többet a napszámosoktól, akik lusta, dologkerülő népség és ha kirúg közülük néhányat, a többiek munkájára nézve majd jó hatással lesz... 

Ezt követően a háborúban a major istállójába német gránát csapódott, ahol a lovak közül majdnem valamennyi benn égett. Bor István pedig később - nyugdíjas koráig - a pusztavacsi erdészet dolgozója volt. // Forrás: Képes Újság 1982., Tihanyi János írásából/ (2)

A Lipót major régi lovászmestere, az egykori magyar huszár, Bor István fényképe:

- kép forrása: Képes Újság 1982., Tihanyi János felvétele -

Az előző történetben szereplő Coburg herceg véleményem szerint megegyezhet Fülöp Józsiás Szász-Coburg és Gotha hercegével.

Mivel a Coburgok családi elágazásai eléggé szövevényesek, úgy tudni, hogy a szóban forgó hercegünk 1944. októberében külföldre menekült, s a szóbeszéd szerint feleségül vette titkárnőjét, akivel később Svájcban élt. 

A Lipót major, 1945 előtt valamikor:

1881 - a Lipót major kataszteri térképen, a majorban tó, iskola és lovarda is volt:

Napjainkban a major helyén aranyló búzamező:

A Lipót major katonai légifotója 1966-ból:

Második világháborús adatok:

1944. október 31-én Mikebuda alatt páncélos ütközet zajlott német és szovjet tankok között, tüzérség és gyalogság támogatásával, melynek során a németek alakulatok egy része a Leopold (Lipót) majorba menekült és húzódott vissza. 

November 01-én a Leopold (Lipót) majornál ismét heves összecsapás volt, melynek során csak a polgári részről 18-an haltak meg.

A szovjet egységek Lajosmizse felől nyomultak előre a Pusztavacsi határ mentén, több harckocsival, a tankok mögött gyalogsággal és széthúzódva lovas alakulatokkal.

A Lipót major az 1941-es katonai felmérés térképén, ahová a német egységek egy része 1944. október 31-én Mikebudáról vonult vissza, majd amelynek környékén másnap összecsapások voltak:

A Lipót major - az egykori Coburg hercegség majorjai egyikének valamikori helye mostanság, amely egykor világháborús összecsapás, valamint mészárlás helyszíne is volt:

A fentieken kívül egyvalamit pedig csak utólag vettem észre, amiért érdemes lenne ide visszamenni valamikor.

A későbbiekben folytatása következik, egy másik majorral...

2023.07.28.

B.

Olvasói hozzászólás a bejegyzéshez: 

"Itt lőtték le a dédnagymamámat, Rácz Katalint is, akinek a neve az oroszok kivonulása után Pusztavacson állított emléktáblán is ott van. A kislánya 3 éves volt a vérengzéskor. Egy darabig a nagymamája nevelte és amikor ő meghalt, nagyon gonosz nevelőszülők(höz került). Csodás ember lett a kislány, az én nagyim, felnőve sok gyereket kivett árvaházból, hogy ők ne szenvedjenek annyit, mint ő. Még él, cuki, kedves, szorgos kis asszony...."

További képek, térképek:

Pusztavacsot a török hódoltság romba döntötte, az 1690. évi összeírás szerint akkor még lakatlan.

Az első katonai felmérés térképe (1782-1785) már kisebb lakott helyeket tüntet fel a későbbi Leopold major körül is - a major hozzávetőleges helyét bejelöltem - az egyik a majortól északra, kb. 250 méterre:

A Lipót major a harmadik katonai felmérés térképén (1869-1887):

A major 1927. évi térképrészleten:

Kép, támpontokkal, a búzamezőben lévő nagyobb fás sziget mellett régen téglavető lehetett (1881 tkp.):

A major egyik sarokpontja (1881 tkp):

A következő fás, négyzet alakú terület azért érdekes, mert ezen a helyen elvileg semmi nem volt, mégis ki van hagyva a szántásból, és már 1961-ben is hasonló módon ki volt hagyva - térképek ide semmit nem jelölnek, még a majorral kapcsolatban sem (1961-ben út vezetett el mellette - talán esetleg ide voltak eltemetve a világháborús áldozatok, akiket később kihantoltak, nem tudom, de inkább nem, mert ahhoz túl nagy):

A képen dűlőúttól balra volt a tó, majd a lovarda, a utak kereszteződésnél pedig az iskola, az 1881-es térképhez viszonyítva:

1961:

1992:

Képes Újság 1982 - Tihanyi János írása a Lipót majori lovászmesterről:

További lapszemle - Pest Megyei Hírlap, 1991. áprilisi számából:

Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 1999-i számából:

Források:

(1) Népszabadság, 1999

(2) Forrás: Képes Újság 1982., Tihanyi János írásából/ (2)

Pest Megyei Hírlap, 1991. áprilisi száma

Pataki Ferenc - Front a város körül

régi térképek: mapire, hungaricana

Katonai légifotók: fentrol.hu